A kommunista rendszer titkosügynöke volt az a férfi, aki egyik alapítója és alelnöke lett annak a pártnak, amelyben nemrég szerepet vállalt Magyar Péter – hangzott el a Mi Hazánk Mozgalom keddi budapesti sajtótájékoztatóján.
Novák Előd alelnök, országgyűlési képviselő arról beszélt: Deák Boldizsár önként és rosszhiszeműen jelentgette fel ismerőseit, például olyanokat, akik a rendszer elől nyugatra akartak menekülni. Úgy nyilatkozott, a férfi éppúgy III/2-es volt, mint a D-209-es fedőnevű Medgyessy Péter korábbi kormányfő vagy Martonyi János egykori külügyminiszter, aki nemrégiben a Magyar Érdemrend Nagykeresztjét vehette át születésnapja alkalmából. Álságos Magyar Péter pártjának antikommunizmusra és állambiztonsági múlt feltárására vonatkozó követelése is, miközben vezető tisztségviselőjük súlyosan érintett – fogalmazott Novák Előd, kijelentve, „ebből nem lesz új rendszer; kutyából nem lesz szalonna”.
Tíz éven át jelentett Deák Boldizsár
Borvendég Zsuzsanna, a párt európai parlamenti képviselőjelöltje az eseményen elmondta: a témával foglalkozó történészként kikérte Deák Boldizsár ügynökaktáját, ebből pedig az tudható meg, hogy a férfi 1973 és 1983 között volt a hálózat tagja, tartótisztjei pedig gyakran értékesnek, a szervek által korábban ismeretlen adatokat tartalmazónak minősítették az ügynök rendszeres és gyakori jelentéseit, azaz „ártott, és kárt okozott környezetének”. Mint mondta, sokat kutatott állambiztonsági iratokat, ezek között ügynökök munkadossziéi is számtalanszor megfordultak a kezében, így az ügynököknek elég sokféle típusát ismeri. Hozzátette, hogy a jelentéseik stílusából, rendszerességéből és egyéb jellemzőkből könnyen beazonosítható számára, hogy melyik állambiztonsági ügynök melyik csoportba tartozik.
„Ezt a Sólyom fedőnevű ügynököt nem lehet az áldozatok közé sorolni, őt nem megfélemlítéssel vagy fenyegetéssel vették rá a rendszeres jelentések írására, ezek a jelentések azért készültek, mert az ügynök a saját előnyére tudta fordítani besúgóvá válását, hasznot húzott abból, hogy másoknak kárt okozott”
– fogalmazott Borvendég Zsuzsanna. Feljelentette ismerőseit, megfigyelte útitársait, emigránsokból szedett ki információkat, és még lopni is akart További részletek az ügynök tevékenységéről: 1973. október 27-től az Állambiztonság III/II-es Csoportfőnökségének volt az ügynöke. A dosszié utolsó iratát 1983. december 20-án keltezték, tehát legalább 10 éven keresztül jelentett.
Aktívan jelentett a Sólyom fedőnevű ügynök
Jelentései gyakoriak és részletesek voltak. Előfordult például a hetvenes évek elején, hogy egy kollégája elmondta neki, hogy turistaútra mennek nyugatra, és nem szándékoznak hazajönni. Sólyom ezt elmondta a tartótisztjének, így az állambiztonság azonnal intézkedett a házaspár ellen. Számos esetben adott információkat kisstílű visszaélésekről, amelyek abban az időben tulajdonképpen mindennaposak voltak. Ezekkel kvázi feljelentette ismerőseit. Feltűnő, hogy már a hetvenes évek első felétől kezdve Sólyom rendszeresen utazott.
Általában IBUSZ által szervezett társasutazásokon vett részt, de magánúton is járt külföldön. Legtöbbször Nyugat-Európába járt, de még az USA-ba is eljutott így. Nem háromévente kapott útlevelet, mint más halandó.
Utazásai során mindig megkapta a megbízást, hogy figyelje meg útitársait, és persze jelentsen minden figyelemreméltó eseményt. Kifejezetten rá volt állítva az emigránsokra, kiterjedt kapcsolatrendszere volt az emigránsok között, akikkel levelezés útján is tartania kellett a kapcsolatot. Egy másik eset: jelentett egy stopposról, akit felvett. Kiderült, hogy a MAHART matrózáról van szó, aki Recsken lakott. Menet közben beszélgettek, és a matróz elmondta, hogy legutóbb a néphadsereg M-készletéből szállítottak fegyvereket a Palesztin Felszabadítási Frontnak. Az állambiztonság azonnal intézkedett, hogy derítsék fel a recski matrózt, aki államtitoksértést követett el.
A jelentései elolvasása után elmondható, hogy „Sólyom” fedőnevű ügynök nem azok közé tartozott, akik kelletlenül, kényszerből adtak jelentéseket, vigyázva arra, hogy a lehető legkisebb kárt okozzák ismeretségi körükben.
Nem derül ki, hogy pénzt kapott-e a tevékenységéért, de feltűnő az átlagosnál jobb életszínvonal, hiszen kik tudtak akkor ennyit utazni? Az biztos, hogy az engedélyeket az utazásokhoz, ennek a tevékenységének köszönhette, szögezte le Borvendég Zsuzsanna, aki szó szerint is idézett egy jelentésből a besúgó emberi minőségének, illetve személyiségének mélyebb megértéséhez. Ezen írás azért készült, mert „Sólyom” dekonspirálódott, vagyis egy rendőrégi eljárás során felfedte ügynöki kilétét, hogy mentse saját magát. De miről is volt szó pontosan? Idézet (betűhív átírással):
„1975. január 10-én pénteken este 23 óra körül a Gellért szállóban mentem szobát bérelni mivel aznap Budapesten volt dolgom és későn végeztem. A harmadik emeleten kaptam szobát majd a kulcs átvétele után lementem a szálló bárjába. Kb. éjjel 2-ig voltam ott ezalatt 2-3 üveg sört fogyasztottam. 2 óra után ahogy a szobámba mentem, egy hirtelen gondolattal vezényelve 4 emeletre mentem és az egyik szobába minden előzetes terv vagy szándék nélkül benyitottam. Fogalmam sem volt, hogy ki van a szobában. Valami olyan gondolat motoszkált a fejemben, hogy be kell mennem. Ha a vendég alszik, és valamilyen értéket pénzt vagy hasonlót látok, hozzáférhető helyen, akkor minden bizonnyal elviszem. De erre mint fentebb írtam, nem voltam felkészülve, hiszen semmit nem tudtam a vendégről egyáltalán, azt sem, hogy van-e pénze. Nem tudom azóta sem megmagyarázni saját magam előtt sem, hogy hogyan jutottam erre az elhatározásra. Tehát spontán lenyomtam az egyik ajtó kilincsét és az nyitva volt. Erre kopogtam az ajtón nem túl erősen, de a bent lévő meghallotta. Talán ez is védekezés volt részemről, hogy ha a vendég ébren van vagy felébred, a kopogásra akkor elnézést kérve tovább álljak. De az is lehet, hogy ezzel a kopogással tudni akartam, hogy szabad-e az út, bemehetek-e a szobába baj nélkül. A kopogás után azzonal beléptem a szoba előterébe és ugyanakkor az előtérből a szobába vezető másik ajtóban megjelent egy közepes termetű, kövérkés személy pizsamában. Megkérdezte, hogy ki vagyok és mit keresek ott. Nem tudtam részére megnyugtató választ adni, mire ő telefonon a szobából a portát hívta onnan feljött a portás ő is megkérdezte, hogy mit keresek ott és nem meggyőző válaszomra – magam sem tudom – hogy mit mondhattam leszólt a szálló rendészéhez.”
Titkos megbízást hazudott a rendőrségen
Innentől leírta, hogy a rendésztől megtudta: egy NSZK-állampolgárhoz nyitott be, valamint elmondta a rendésznek, hogy ő az állambiztonság ügynöke. Kihívták a rendőrséget is, akiknek szintén előadta az ő ügynök voltát, vagyis Sólyom dekonspirálódott, ami az állambiztonságnak kellemetlen volt. Azért engedték el, mert azt hazudta, hogy a BM-nek dolgozik, és egy titkos megbízatás miatt surrant be a szobába. Az ilyesmit az állambiztonság nem szerette, ezért kivizsgálták az ügyet, és Sólyom ezt a magyarázatot adta a történethez. A jelentést így fejezte be:
„Végül még annyit szeretnék a történtekhez elmondani, hogy a kérdéses szobában, ha a vendég nem ébred fel bizonyára magammal viszek valamilyen látható, hozzáférhető helyen lévő értéket. Nem tudom, minek a hatására született meg bennem akkor ilyen gondolat, mert soha az előtt főleg amiotta titkos kapcsolatunk tart még gondolatban sem fordult meg ehhez hasonló.”
(MTI-Kuruc.info nyomán)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
