Magyarként aligha jelent újdonságot, hogy egy kóserkonzervatív párt, mely a kampányban kőkeményen deviancia- és bevándorlásellenes, győzelme után szépen elfelejteni ígéreteit, s az Európáért folytatott harca kimerül a szavakban. Nem történt ez másképp Olaszországban sem, ahol a jobboldali koalíció győzelme után egyből rohant a globalisták elé, s szolgálatra jelentkezett, miközben a legégetőbb problémák tovább keserítik az olaszok mindennapjait.
Az elégedetlenség valószínűleg oly mértékűre nőtt, hogy már százalékokban is kimutatható – ez az egyetlen meggyőzőerő, mely (látszat)intézkedéseket válthat ki a szalonkonzervatív és álnemzeti árulókból. Olaszországban például Meloniék most két igen hangzatos javaslattal is előálltak, ám mindkettőt sikerült olyan igazi, konzervatív módra kilúgozni, hogy az véletlenül se érjen semmit, ám – kellő médiarásegítéssel – eladható legyen a választópolgárok számára.
Ebből az egyik a kasztrálási törvény. Erre felállítottak egy bizottságot, amely törvénytervezetet készíthet az erőszakos szexuális bűnözők androgén blokkoló gyógyszerekkel történő kezeléséről. A római parlament alsóháza (Képviselőház)által elfogadott indítvány szerint a kezelésnek visszafordíthatónak kéne lennie.
Eleve érthetetlen, miért kéne, hogy egy szexuális ragadozó kasztrálása „visszafordítható legyen”, ám ami még nevetségesebbé teszi az egészet az az, hogy a jobboldali formáció javaslatai szerint az elítélt szexuális bűnözők felfüggesztett büntetést kaphatnának, ha cserébe hormonblokkoló kezelésnek vetik alá magukat. Vagyis, ha – tegyük fel – egy néger migráns megerőszakol egy olasz nőt (sajnos, ez elég gyakori az utóbbi évtizedekben), majd a bíróságon könnyes szemekkel megígéri, hogy hormonblokkolókat fog szedni, akkor a törvényalkotók kötelezik a bíróságot, hogy engedjék haza. Egy napot sem kell majd börtönben ülnie! Ha ezután egyszerűen meglép mondjuk Ausztria vagy Franciaország felé, akkor meg, nos, így jártunk. A naivak mégis azt hihetik, ez az intézkedés ér majd valamit, hiszen a nyíltan globalista oldal – szerepének megfelelően – el is játszotta, hogy mennyire fel van háborodva, mert az intézkedés „szélsőséges”.
A másik nagy bejelentés még nevetségesebb. Meloni ugyanis kamerák elé állt, s komoly képpel közölte az afrikai és arab kontinensfoglalókkal: ha illegálisan jöttök, deportálva lesztek. Egyrészt, ezt ígérte a választások előtt is, abból se lett semmi, ugyanúgy áradnak befelé azóta is az invazív erők, másrészt, még ha meg is valósul, mit segít egy elárasztott országon? Legálisan ugyanis továbbra is jöhetnek az „újeurópaiak”, a már ittlévők pedig zavartalanul terrorizálhatják a fehér lakosságot, illetve lefolytathatják saját kis törzsi háborúikat. Ellenük fellépni „joga” persze egyedül a maffiának van, mindenki más súlyos retorzióra számíthat. Ennyit a konzervatívokról és árulókról.
A kérdés csak az, vajon az európai népek előbb ébrednek-e rá, hogy a kóserkonzervatívok helyett csakis a nacionalista pártokra szavazhatnak, ha valóban szeretnék megmenteni a hazájukat, vagy kitartanak a langyos „középút” és látszatmegoldások mellett, míg a kontinens belefullad a toleranciába és sokszínűségbe?
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
