Rostás Norbert írása.
Előző cikkem végén utaltam a megarégiók átrendeződésének jelen folyamatára világszerte. Ennek a tendenciának lehetünk most tanúi az afrikai kontinensen fekvő Száhel-övezetben is. Az ottani helyzet pontosabb megismerése azonban kisebb történelmi kitekintést és az aktuális érdekek feltárást igényli.
A Száhel-öv. Kép forrása: www.migraciokutato.hu/wp-content/uploads/2021/03/20210311_HORIZONT_2021_6_toth_klaudia_atalakulo_migracios_mintazatok_a_szahel_ovezetben.pdf
A Száhel arabul partot, vagy partvonalat jelent. Partként tekintettek az övezetre ugyanis azok az utazók, kalandorok, akik a Szaharán átkelve itt, úgymond partot értek. A zord sivatag viszontagságai után itt kutakra, folyókra lelhettek. De induljunk el évszázadokról ezelőttről. A nyugat-európai jelenlét a XV. századtól hozott jelentős változást Afrikában, mikor is az Atlanti-óceán partvidékén megjelentek az első európai kereskedőhajók. Lehetne finoman fogalmazni, de innentől kezdve a nyugat-európai országok és köztük a franciák gátlástalanul földig tarolták a térséget hosszú évszázadokon keresztül. Ezek azok országok, melyek most irányt mutatnának az egész világnak toleranciából és az erkölcscsősz szerepében igyekeznek tetszelegni, elítélnek mindenkit, aki nem az ő kottájuk szerint játszik. Mutatják úgy a helyes irányt, hogy az ész nélküli rablás – majd láthatjuk – jelenleg is zajlik.
Az európai hatalmak a XIX. század végén, egy berlini konferencián osztották fel egymás között Afrikát, meghúzva azokat a vonalakat, amelyekkel fogalmuk sem volt, hogy milyen etnikai, vallási ellentéteket konzerválnak hosszú távon. Egy cél lebegett a szemük előtt: minél nagyobb területek megszerzése és minél nagyobb vagyon összeharácsolása. A céltalan rablást jól szemléltetik Lord Salisbury, a viktoriánus korabeli Anglia egyik miniszterelnökének szavai: „Hegyeket, folyókat és tavakat osztogattunk egymásnak, s csupán az jelentett apróbb akadályt, hogy nem tudtuk pontosan, hol is vannak ezek a hegyek, folyók és tavak.” Az íróasztalon kialakított adminisztrációs határok amúgy a XX. század közepén zajló dekolonizáció során de facto határokká szilárdultak.
Lord Salisbury, korábbi angol miniszterelnök. Kép forrása: https://www.npg.org.uk/collections/search/portrait/mw203835/Robert-Gascoyne-Cecil-3rd-Marquess-of-Salisbury
Ez a fent említett európai konferencia volt az, amely a Száhel-övezetet a franciák kezére juttatta. A francia ész nélküli tombolások közül talán kiemelkedik – természetesen a francia forradalom után – az a XIX. század végi expedíció, amely két katonatiszt, Paul Voulet és Julien Chanoine nevéhez fűződik. Ők voltak azzal megbízva, hogy Szenegálból útnak indulva a Csád-tó felé vezetett küldetés során egyesítsék az asztalon korábban franciáknak kijelölt területeket. A konok tényként viselkedő stratégiai mélység azonban itt is megmutatta nyers, szigorú arcát. Afrika belseje felé haladva egyre nehezebbé vált az utánpótlás biztosítása, így amerre jártak, kifosztották a falvakat, majd kedvtelésből mindent és mindekit legyilkoltak, megerőszakoltak, aki élt és mozgott, a szabadság-egyenlőség-testvériség hangzatos szólamai mentén. A két tiszt sátáni örjöngése annyira kontraproduktívvá vált, hogy saját embereik végeztek velük.
Paul Voulet és Julien Chanoine, a száhel-övi francia expedíció vezetői, később saját katonáik elégelték meg ámokfutásukat. Kép forrása: https://www.nouvelobs.com/monde/afrique/20190128.OBS9190/enfants-pendus-decapitations-l-atroce-conquete-du-tchad-il-y-a-120-ans.html
Napjainkban óriási érdekek találkoznak és sokszor ütköznek a Száhelben. A régión belül vizsgált ország, Niger, mind a franciák, mind az Egyesült Államok részéről kiemelkedő stratégiai fontossággal bír. Az országot nem sújtotta olyan mértékben az iszlamista terror, mint a szomszédos országokat. Így a franciák és az amerikaiak „beásták” ide magukat, támaszpontokat létesítve, így tartva szemmel a környező országokban zajló eseményeket. A regionális együttműködés fenntartása érdekében különben Niger volt az, amely sokat költött hadseregére, rendőrségére és az etnikai csoportok kérdését is kiemelten kezelte. De a két nemzet fegyveres erői természetesen nem azért vannak itt úgymond jutalomból, mert a most megbuktatott nigeri kormány milyen kedvesen közeledett egyes etnikumokhoz és nem is csak azért, hogy a térséget stabilizálják. Niger kifejezetten gazdag uránban és olajban is.
A faék egyszerűségű országokban, mivel ezeket a nyersanyagokat kitermelni önállóan nem tudják, bejönnek a képbe a külföldi multinacionális cégek. Bár az országoknak ez bevételt jelent, de mivel a multik diktálják a szabályokat, jelentős profittól esnek el a helybeliek. Az urán kitermelését Nigerben a francia Areva vállalat végzi, a nigeri elvesztegetett profit a céget becsalogató vám- és adókedvezményekkel párolog el. Ezeket a feltételeket a helybeli kormány naívan, majd tíz évvel ezelőtt megpróbálta újra tárgyalni, hogy ne csak jusson, hanem maradjon is, de a franciák sértődötten ideiglenesen leállították a bányászatot. Az urán kitermelése természetesen idővel újra elindult, de hasonlóan a feltételek ma is a franaciáknak kedveznek.
Philippe Knoche, az Areva vállalat jelenlegi elnök-vezérigazgatója. Kép forrása: https://www.lesrencontreseconomiques.fr/2014/en/speakers/philippe-knoche/
A franciák jelenleg ugyanazt a gátlástalan rabló politikát követik a térségben, mint tették azt hosszú évszázadon, évszázadokon át, amelyet kiegészítenek az általuk használt területek tönkretételével is. A bányák körül élő parasztok tömkelege panaszkodik, hogy a megnövekedett járműforgalom és a vállalatok által lerakott veszélyes hulladékok miatt a termőföldek és legelők jelentős része használhatatlan lett. Az urán kitermelésének központja Nigerben Arlit városa, a majd’ 120 ezer fő lélekszámú mélyszegény város lakosait a franciák foglalkoztatják. Annak ellenére megbecsülik és eltűrik a bányát, hogy porviharok során jelentős mennyiségű radioaktív por kerül a városba. A Greenpeace ebbéli aggályát a franciák csak dezinformációnak hívják.
Arliti utcai látkép. Kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Arlit
A Nigerben bányászott urán ráadásul helyenként ritkaföldfémeket is tartalmaz – mint neodímiumot, itterbiumot –, amely nyersanyagok kardinális jelentőségűek laptopok, lézerek, éjjellátó szemüvegek és rakéták gyártásánál. Ezen nyersanyagokról és ezek bányászatából származó profitról való lemondásnak a réme az, ami Emmanuel Macront jelenleg elsősorban fenyegeti. A régió hatalmi átrendeződése miatt valószínűleg Hszi-Csin ping kínai elnök is szeretne naprakész lenni a Száhelből érkező hírek tekintetében. Az ő egyik indoka, ami miatt figyel az itt zajló eseményekre, az előbb említett ritkaföldfémek. A nehezen bányászható ritkaföldfém világkészlet közel egyharmadával Kína rendelkezik, fennmaradó szükségleteit pedig importból próbálja fedezni. Itt jöhet képbe a Száhel-öv Kínának, hiszen a Nigerben bányászott ritkaföldfém mennyiségen túl is jelentős lelőhelyek lehetnek még itt és a környező országokban. Ezen nyersanyag feldolgozóüzemeivel Kína áll az élen, az alapanyagból előállított termékei a világpiacon kötnek ki és az USA is Kínára kénytelen egyelőre támaszkodni ez ügyben.
Emmanuel Macronnak van oka idegeskedni. Kép forrása: https://www.elysee.fr/en/emmanuel-macron/2021/08/16/speech-by-president-emmanuel-macron-on-the-situation-in-afghanistan
Annak ellenére, hogy hazánk egy kavicsot sem vitt ki a Száhel-övből, immáron nigeri kapcsolatai Magyarországnak is vannak, hiszen honvédelmi miniszterünk, Szalay-Bobrovniczky Kristóf is fontosnak ítélte a puccs előtti nigeri kormány támogatását, hiszen június 26-án védelmi együttműködési megállapodásról szóló szándéknyilatkozatot írt alá a nigeri védelmi miniszterrel. E szándéknyilatkozat fontos területei a fejlesztés, gazdaság és a biztonság. A cél a térség stabilitiásának a fenntartása. De kérdés – a fentebb olvasottak tudatában -, hogy miért nem csak azok a nyugat-európai országok igyekeznek növelni szerepvállalásukat és ezáltal szavatolni a békét, mind pénzügyileg, mind katonailag a Száhelban és Nyugat-Szaharában, melyek évszázadokon keresztül a térség szemét is kilopták, valamint melyek a mai napig innen jelentős hasznot visznek ki?
Rostás Norbert
Kiemelt képünk forrása: BBC
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
