Orbán Viktor 10 pontban foglalta össze, szerinte hogyan lehetne Magyarország erős ország, akár egy globális recesszió idején is:
A pontokat végigolvasva az egyik legszembetűnőbb, hogy a kormány tervében egyáltalán nem kap szerepet se a magyar mezőgazdaság, se a hazai ipar fejlesztése. Ergó, az Orbán-kormány részéről még csak szándék sem mutatkozik az elmozdulásra az önellátás irányába, még akkor sem, ha az egész világ recesszióba süllyed. A Fidesz még akkor is inkább erősítené a külföldi tőke beáramlását Magyarországra, ezáltal fenntartva azt a függőségi helyzetet, melybe az elmúlt harminc év politikai elitje belehajszolt minket.
Egyedül gazdasági elképzeléseihez maradt hű a Fidesz
Elsőre talán sokak számára érthetetlen lehet, hogy egy magát „nemzetinek” mondó kormány vajon miért nem inkább a hazai kis- és középvállalkozásokat, valamint az önállástást támogatja, főleg most, mikor a forint árfolyama soha nem látott mélységekbe zuhan, az Európát sújtó infláció Magyarországon érezteti legjobban a hatását, nyakunkon az élelmiszerválság, az energiafüggőség és a rezsimegszorítások pedig nem csak családokat, de vállalkozásokat tesznek tönkre.
Pedig, ha alaposabban megvizsgáljuk a Fidesz útját, akkor világosan látszik, hogy egyedül gazdaságpolitikai kérdésekben maradt hű régi önmagához. Amit tesznek, az a részükről teljesen tudatos folytatása elődeik neoliberális gazdaságpolitikájának, mely teljes egészében kiszolgáltatja hazánkat a nyugati multiknak.
Nem véletlen, hogy a milliárdos támogatások is inkább landolnak a Mercedesnél, meg az Audinál, semmint a magyar kkv szektorban. Utóbbi leányvállalata, a győri Audi Hungaria Zrt. európai szinten is kiemelkedő közpénzt kapott a magyar kormánytól, szám szerint 2,3 millió eurót (2020-as forint árfolyammal számolva – a szerk.). És akkor a kínai támogatásokról még nem is esett szó…
Gondolhatnánk, hogy ezekért cserébe a kapott pénzeket a gyár magyarországi fejlesztésekre fordítja, esetleg béremelésekre. Nos, ezek közül egyik sem valósult meg. Az Audi Hungária 10 év alatt közel 1500 milliárd forintot fektethetett volna be hazánkban, de ők ehelyett a teljes összeget átutalták Németországba, ezáltal a magyar adófizetők pénzéből a német gazdaságot táplálta a Fidesz-kormány. A kormány természetesen nagyon jól látta, mi történik, ez mégsem tántorította el őket attól, hogy még a koronavírus ürügyén életbe léptetett korlátozások és lezárások idején is inkább a német autóipart támogassa súlyos összegekkel, semmint az általuk bajba sodort magyar tulajdonú kisvállalkozásokat.
A Fidesz alatt csak erősödött a kiszolgáltatottság
Noha kétharmados felhatalmazás birtokában minden eszköz a kormány kezében volt, hogy protekcionista gazdaságpolitikát folytatva segítse a magyar vállalkozásokat, hogy versenybe tudjanak szállni a nemzetközi piacon is, a Fidesz alatt mégis ellentétes folyamatok mentek végbe.
A magyarországi vállalatok pénzügyi kimutatásain jól látszik, a gazdaságunk erősen exportorientált, vagyis a bevételek harmada külföldről érkezik. Az elmúlt 12 év adatait vizsgálva pedig kiderül: nagy a különbség a tulajdonosok szerint, minél nagyobb a külföldi tulajdoni hányad, annál nagyobb az exportárbevétel aránya. A magyar cégek ráadásul nem tudnak felzárkózni a külföldi tulajdonúakhoz, sőt egyre inkább széttagolódik a magyar vállalati szféra: a külföldi tulajdonú cégek az exportra koncentrálnak, a hazai tulajdonúak pedig befelé fordulnak.
A magyar tulajdonú cégek 2013-ban még az exportárbevétel harmadát adták, 2017-ben viszont már csak a negyedét.
Ebben az időszakban a többségi külföldi tulajdonú cégek részesedése 63-ről 75 százalékra emelkedett, így egyre inkább nekik kiszolgáltatott a magyar gazdaság.
Jelentős adókedvezmények
Miközben a teljes mértékben magyar tulajdonban lévő cégek az adóalapjuk mindössze 12 százalékát tudták az állam által felkínált kedvezményekkel csökkenteni, addig a külföldi tulajdonban lévő cégeknél ez az arány 17 százalék volt az említett időszakban.
Ha a számokat 2013-tól 2017-ig vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy
a külföldi tulajdonú cégek közel másfélszer több adókedvezményt kaptak a magyar államtól, mint a hazaiak.
Ha a részben vagy teljesen külföldi tulajdonban lévő hazai cégek nem kaptak volna magasabb adókedvezményeket, mint a teljesen magyar tulajdonú cégek, akkor 88 milliárd forinttal több bevétele lett volna az államnak öt év alatt.
Noha ez az állam számára sem túl hízelgő mutató, de
az igazi vesztesek a magyar cégek, ugyanis nekik kell amiatt magasabb adót fizetni, mert a külföldiek több kedvezményt kapnak.
Ha nem kapnak évi 18 milliárd forinttal több kedvezményt a külföldi, főként multi cégek, mint a hazaiak, akkor 5 százalékkal kevesebb adót kellet volna a magyar tulajdonú cégektől beszedni.
A magyar gazdaságpolitika azonban a jelek szerint úgy működik, hogy a magyar tulajdonú cégeknek kell a multikat támogatniuk.
Tehát, amikor Orbán Viktor arról beszél, hogy fokozni kell a külföldi tőke beáramlását, akkor érdemes számításba venni azt is, hogy a nekik nyújtott kedvezményeket minden bizonnyal ezúttal is a magyar kkv szektorral fizetteti majd meg a kormány. Ez egyébként kísértetiesen rezonál a jelenlegi helyzettel, mikor a Mercedesnek és a kínai akkumulátorgyárnak nyújtott támogatással egy időben tettek tönkre több százezer katás vállalkozót, mely lépéstől legalább 50-300 milliárd plusz bevételt remélnek. Vagyis az Orbán-kormány komolyan gondolja, hogy a magyar gazdaságot a külföldi beruházásokra, és összeszerelőüzemekre kívánja építeni, s ennek érdekében mindent el is követ, hogy idecsábítsa a külföldi multikat.
Van-e alternatíva?
Mivel három politikai tömb jutott be a parlamentbe, ezért érdemes ezen oldalakat vizsgálva megválaszolni, vajon van-e (gazdasági értelemben) politikai alternatívája a magyar társadalomnak abban az esetben, ha nem támogatják a neoliberális gazdaságpolitikát?
A globalisták balliberális helytartói esetében a nemzetgazdaság, mint olyan, szinte értelmezhetetlen fogalom, tekintve, hogy rendre az Európai Uniótól várják a csodát, sőt, bizonyos részeik egyenesen egy Európai Egyesült Államokba olvasztanák a nemzeteket. Bármiféle önállóságról az esetükben nehéz beszélni, főleg annak fényében, hogy a miniszterelnök-jelöltjük maga ismerte el, kampányát az Egyesült Államokból finanszírozták. Vagyis, ha gazdasági kérdésekben kellene őket összehasonlítanunk a jelenlegi kormánnyal, akkor azt mondhatnánk, nagyjából ugyan azt tennék, csak sokkal gyorsabban és látványosabban.
A három nagy tömb közül egyedül a Mi Hazánk Mozgalom tett le időben egy választási programot a magyar választók elé, mely a gazdaságot illetően is átfogó koncepciókkal rendelkezik. Mivel a párt elnöke ezek egy részét Ásotthalmon már elkezdte megvalósítani, így joggal feltételezhetjük, hogy a Mi Hazánk esetében nem üres ígéretekről van szó, hanem konkrét, megvalósítható tervekről. Ennek fényében tekintsük át a Virradatprogramot, amelyből világosan kiderül, a komolyanvehető politikai formációk közül
a Mi Hazánk az egyetlen párt, mely a külföldi tőke, és az uniós lélegeztetőgép helyett az önállátás irányába mozdulna el, s a külföldi függés helyett sokkal inkább törekedne egy önellátó nemzetgazdaság megteremtésére.
A párt, a kormánytól eltérően, nem az „autó- és akkumulátorgyárak országát” építené, összeszerelőüzemmé silányítva hazánkat, hanem sokkal inkább a mezőgazdaságra, illetve az ahhoz kapcsolódó feldolgozóiparra helyezné a hangsúlyt. Érdekesség, hogy már a Virradatprogramban felmerül a gondolat, mely szerint ha egy ország nem önellátó, akkor súlyosan kiszolgáltatottá válik egy élelmiszerválság idején. Korát megelőző dokumentum, hiszen éppen most száguldunk az élelmiszerválság felé. Lassan ezer forint alatt már nem is lehet kenyeret kapni, hogy más termékekről ne is beszéljünk.
„Vissza kell vezetni a földtől elszakított, a nagy bevásárlóközpontok polcaitól függő, kiszolgáltatott és kizsákmányolt embereket az agrárium, a környezettudatosság, a fenntarthatóság és az önfenntartás világába. Annál is inkább, mivel több mint ezeréves agrárország vagyunk, mára mégis leszállópályán kap helyet a mezőgazdaság, ami nemzetgazdaságunk egyik húzóágazata lehetne, s ha a Mi Hazánkon fog múlni, akkor az is lesz” – írták már tavaly.
A párt szerint hazánk számára minden feltétel adott az agrárnagyhatalommá váláshoz, egyedül a kormányzati szándék hiányzik. Ez nem meglepő, hiszen ahogyan fentebb ismertettük, a Fidesznek egészen más gazdasági koncepciója van, mely az önellátás helyett deklaráltan a külföldi tőkére helyezi a hangsúlyt.
Miközben a kormány inkább a szalag mellé terelné a fiatalokat (akár egyéni vállalkozásuk ellehetetlenítésével), addig a Mi Hazánk inkább a vidékbe fektetne be, gyárimunka helyett sokkal inkább termelésre, és gazdálkodásra ösztönözné az ifjúságot. Ezt jelentős támogatások bevezetésével, valamint földosztással képzelik el. Ugyanis miközben az Orbán-kormány oligarchákkal és óriásbirtokkal képzeli el Magyarországot, addig a Mi Hazánk a családi gazdaságokra helyezné a hangsúlyt. Összeszerelőüzemek helyett pedig a mezőgazdasághoz kapcsolódó feldolgozóiparba fektetnének.
A párt szerint az
élelmiszeripar visszaépítése a nemzetgazdaságunk motorja lehetne. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, a mezőgazdasági termeléssel szinkronba kell hozni a feldolgozóiparunkat is, s országszerte szükséges kis- és nagyüzemek létesítése.
Kormányrakerülésük esetén két éven belül 700 kis és nagy élelmiszeriszeripari feldolgozóüzemet hoznának létre, a hozzájuk szükséges logisztikával, kiszolgálólétesítményekkel, hűtőházakkal, vágóhidakkal, présüzemekkel, tejfeldolgozó üzemekkel és logisztikai központokkal, amelyeknek feladata a termelés, a kereslet és az értékesítés összehangolása a régi hangyaszövetkezetek mintájára.
Az összehasonlításban tökéletesen látszik, hogy a kormány neoliberális gazdaságpolitikájának egyetlen alternatívája a Mi Hazánk szuverenista, protekcionista, önállátásra épülő nemzetgazdasági koncepciója. Vagyis gazdasági kérdésekben nem három nagy tömbről, hanem csupán két útról beszélhetünk: a neoliberális globalista oldal, valamint a protekcionista nemzeti oldal.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
