Ukrajna szerint már majdnem befejeződött a tavaszi ellentámadásra való felkészülése. Amikor a támadás elindul, az a konfliktus sorsdöntő pillanata lesz. Az oroszoknak azonban közel hat hónapjuk volt arra, hogy előkészítsék a terepet − és kiépítsék a bonyolult védelmi rendszereket. Az áttörés hatalmas kihívást jelent majd – írja külföldi forrásokat összegezve az Index. Az persze megint egy jó kérdés, ha valóban nagyszabású ellentámadásra készülnek az ukránok, mennyire szerencsés azt két héttel a megindítás előtt végig turnéztatni a nyugati sajtóban.
Nem lesz meglepetés
Az ukránok elismerték, közelgő ellenoffenzívájukból hiányzik a meglepetés ereje, így az oroszok jól kiépített védelmi állásokkal várják őket. Valamint a csapatösszevonásokról is tudnak.
Támadnak, de most tényleg
Korábban számos alkalommal születtek már hősköltemények ukrán ellentámadásokról, melyek vagy csírájában elhaltak, vagy megindításuk után csúfos kudarccal végződtek. De ez most más lesz – ígérik.
Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter szerint az ellentámadás előkészületei „majdnem befejeződtek”, és hamarosan megindulhatnak csapatai. A NATO részéről megerősítették az ukrán fél magabiztosságát, mivel – mint mondták – a beígért harcjárművek 98 százalékát már leszállították.
Az ukrán egységeknek azonban el kell sajátítaniuk a kombinált haderőnemi manővereket az új felszereléssel, integrálva az aknamentesítést, a tankcsapdák eltávolítását és a hídépítést a rohamzászlóaljakkal. Ez összetett koordinációt követel – tették hozzá. A sikerhez pedig kiváló együttműködésre és kommunikációra lesz szükség.
Arról nem beszéltek, hogy február óta Ukrajna égető emberhiánnyal küzd, és lassan már nem a fegyverhiány jelent kihívást számukra, hanem, hogy nem lesz szakképzett katona, aki a fegyvert elsüsse. Mert a nagyvárosi, mekis szeméten élő, „EU-érett” ukrán fiatalság vajmi kevés harcértéket képvisel, így 30 éveskor alatt nem sok értelme van besorozni bárkit.
Szakértők szerint olyan lesz, mint a D-nap
1944-ben Erwin Rommel német tábornok – ismét – éleslátásáról tett tanúbizonyságot, mikor kijelentette a szövetségesek partraszállásáról:
Az invázió első huszonnégy órája lesz a döntő […] A szövetségesek és Németország számára is ez lesz a leghosszabb nap.
Azonban sem ő, sem a német hadvezetés nem tudta megjósolni a partraszállás pontos helyét, és a normandiai akciót valamennyien csupán elterelőhadműveletnek hitték. Így, a legkritikusabb órákban a német csapatok állomáshelyükön vesztegeltek, míg az amerikai-brit-kanadai csapatok megvetették a lábukat a partvidéken. A németek elmulasztották a tengerbe szorítani a partraszállókat, s a kései reakció végül kétfrontos háborút, majd totális vereséget hozott.
A jelenlegi helyzet miben hasonlít 1944. június 6-ára? Kb. semmiben, leszámítva, hogy itt is fontos lesz az első 24 óra. Legalábbis Franz-Stefan Gady, a modern hadviselés londoni szakértője szerint, aki kiemelte, az ukrán célnak az kell legyen, hogy „bénultságot váltson ki az orosz katonai vezetésben, és pánikot az orosz sorállományban… Az olyan megfoghatatlan tényezők, mint a taktikai meglepetés, a harctéri vezetés és a harci morál valószínűleg a támadás első 24 órájában lesznek döntőek”.
Az általa elképzelt kampányban az ukrán páncélososzlopok átütik a rétegzett orosz védelmet, benyomulnak a hátországba és egyenesen a katonai parancsnokságok vagy ellátási központok felé törnek.
Matthew Schmidt, a New Haven-i Egyetem docense szerint azonban az a veszély fenyegeti az ukrán erőket, hogy az ellentámadás „hadosztályszintű harccá válik, amelyből szakaszos csaták sorozata lesz”, és az ukránok megrekednek.
Hiú ábránd
A hangzatos szavak és merész víziók ellenére a racionálisabban gondolkodó szakértők egyértelműen úgy látják, merő illúzió a háború végét remélni egy ukrán ellentámadástól. Még ha minden simán is menne se érne véget a konfliktus. A nyugatiak által remélt ukrán sikert ráadásul jelentősen nehezíti a tény, hogy Oroszország uralja a légteret.
Mick Ryan, egy volt ausztrál tábornok, aki a Futura Doctrina katonai stratégiai hírlevelet írja, és nemrég Ukrajnában járt, megjegyzi, hogy az ukrán légvédelem elkerülése érdekében az orosz légierő egyre gyakrabban használ nagy hatótávolságú fegyvereket, például a Bahmut környékén nemrégiben bevetett 1,5 tonnás siklóbombákat.
Matthew Schmidt szakértő szerint még ha az ukránok el is érnék Melitopolt, érdemben az sem hozná közelebb a háború végét. Ő úgy látja, a katonai erő csak akkor működik, ha politikai hatást vált ki.
Ez azt jelenti, hogy Putyinnak olyan nagy veszteséget kell elszenvednie, amit nem tud kimagyarázni… és ez a Krím elfoglalása lenne
– tette hozzá.
Azt láttuk korábban is, hogy az ukrán vezetés mer nagyot álmodni, így még az sem elképzelhetetlen, hogy a következő offenzíva célja maga a Krím lesz. A sajtó majd megírja, mindenki örvend, az ukrán erők pedig – újfent – egy tapodtat sem mozdulnak előre.
Kiemelt képünk illusztráció egy korábbi ukrajnai kiképzésről – forrás: Youtube
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
