Rajnay Károly címzetes vezérőrnagy 1883-ban született Sóskúton, és 1952. július 21-én halt meg – mint háborús bűnös – egy nagyváradi román börtönben, a hivatalos jegyzőkönyv szerint szívizom-gyulladásban. Keresztes Csaba történész könyve hiánypótló mű ahhoz, hogy megismerjük ennek a magas rangú tábornoknak a hiteles élettörténetét, illetve némileg azt a korszakot, amit végigélt.
Az alapvetően életrajznak tekinthető könyvek általában a fordulatos, valamilyen szempontból mindenképpen figyelemre méltó életutakat tárják az olvasók elé. Ez azonban nem csak az adott személyiség megismerése miatt érdekes, hiszen a könyv olvasása közben nem csak a személy életének legfontosabb állomásait, fordulópontjait ismerjük meg, hanem azt a kort is, amiben élt. S ez utóbbival való megismerkedés a legtöbb esetben legalább annyira izgalmas, annyi újdonságot tartalmazhat a számunkra, mint maga az életút.
A még hetven évig sem tartó életpálya Rajnay számára is sok sikert és kudarcot hozott, de talán még az ő életének változatosságánál is nagyobb mértékben alakult át – sajnos meghatározóan rossz irányba – Magyarország sorsa. Születésekor a XIX. század végi Osztrák-Magyar Monarchia még a fellendüléses időszakát élte, s még a XX. század első évtizedét is úgy lehetett jellemezni, hogy a boldog békeidők korszaka. Majd szerencsétlen módon belesodródtunk az I. világháborúba – ezt a világméretű összecsapást évtizedekig egyébként a Nagy Háború elnevezéssel illették – amit a Monarchia és szövetségesei 1918-ban elvesztettek. Fájó volt ez a vesztés, de ennél sokkalta fájóbb volt az az igazságtalanul ránk kényszerített diktátum, amit a győztesek a franciaországi Trianonban hoztak meg ellenünk. Nem csak az Osztrák-Magyar Monarchia szűnt meg létezni, és váltunk önálló állammá, de ezzel együtt a történelmi Magyarország elvesztette területének kétharmadát, és a lakosságszámunk is közel 21 millióról, közel 7.5 millióra esett vissza. Az ezt követő nehéz évekből azonban sikerült kilábalnunk, sőt a német és olasz segítségekkel megszületett Bécsi döntésekkel az elcsatolt területeink egy része is visszatért az anyaországhoz. Azonban az első világháborút lezáró igazságtalan diktátumok nem csak minket, de Németországot is sújtották, így ezek a döntések – illetve az, hogy Oroszországban még 1917-ben bolsevista hatalomátvétel történt – magukban hordozták egy újabb világméretű összecsapás eljövetelét, ami 1939. szeptember elsején be is következett. Nem sokkal később a nemzetiszocialista Németország és szövetségesei oldalán léptünk harcba, a Szovjetunió és angolszász szövetségesei ellen, de ismét totális vereséggel fejeztük be az öldöklő küzdelmet. Ekkor a Szovjetunió megszállta hazánkat, s egy számára kedvező, hozzá lojális kommunista kormányzatot segített hatalomra, amely totális diktatúra bevezetésével uralkodott a magyar népen. Ennek a rendszernek a megdöntésére ugyan 1956-ban hazánkban forradalom tört ki, azonban ezt a szovjet hadsereg segítségével elfojtották és ekkortól egy új – látszatra talán kevésbé zsarnoki, de alapjában véve a kommunista eszmét éppen úgy fenntartó – korszak vette kezdetét, amit a történelem Kádár korszaknak nevez.
Ez a hosszúnak tűnő történelmi bevezetés felvázolta előttünk azt a kort, amelyben Rajnay – aki német származású lévén Rainer néven látta meg a napvilágot, s nevét csak 1924-ben magyarosította – Károly leélte az életét. A történelemben lévő fordulatok, a történelem szülte kényszerek természetesen Rajnay életének alakulására is teljes mértékben hatottak. Kereskedő polgári családba született, alapiskolái után kadétiskolába jelentkezett – ide a 100 helyre 230 jelentkező adta be a pályázatát – ahová sikeresen felvételt nyert. Ebben az iskolában évfolyamtársa volt Sztójay Döme későbbi berlini követ, majd magyar miniszterelnök, illetve korábban itt végzett egy másik egykori miniszterelnökünk, Gömbös Gyula is. Nem véletlen azonban, hogy ez az intézmény ilyen embereket nevelt ki a hazánknak, hiszen az volt a célkitűzés, hogy az ide járó fiatalokat nemes gondolkodású és szilárd jellemű férfiakká neveljék, s ez az esetek többségében nyilvánvalóan be is teljesült. 1902-ben Rajnay nagyon jó eredménnyel tiszthelyettesként kezdte meg katonai szolgálatait, 1903-ban már hadnaggyá is avatták, s különböző helyeken teljesít csapatszolgálatot. 1915-ben avatják századossá, ekkor már az orosz fronton harcol századparancsnokként, ahol kiemelkedő teljesítményével több, magas rangú kitüntetés birtokosává válik. Hiába azonban – rengeteg magyar tiszttársához hasonlóan – a kiemelkedő bátorsága, a Monarchia vesztesként fejezi be a háborút, s Rajnay életének alakulása igazán ekkortól válik érdekessé az utókor számára.
Ennyi részlet talán éppen elég is ahhoz, hogy felkeltsük az érdeklődést az olvasóban, s legyen kedve elolvasni azt a könyvet, amit Keresztes Csaba történész írt a vezérőrnagy életéről. Ebből a műből részletesen megtudhatjuk, miként lett Nagyvárad katonai parancsnoka 1940-ben, hogyan lett főispán 1944-ben, s végül milyen üldöztetéseket kellett elszenvedni a háború elvesztése után mind a magyar, mind a román kommunista hatóságoktól. Az bizonyos, hogy életének utolsó szakaszában, hatvanas éveiben állandó megalázottságban volt része, az ellene felhozott vádak nagy részét igaztalan bosszúállás szülte, s ennek az eseménysornak csak a nagyváradi börtönben 1952-ben bekövetkezett halála – bár a korszakra jellemzően, ezt a hírt a családdal csak évekkel később, 1957-ben közölték – vetett véget.
Talán könnyen a feledés homályába merült volna ennek a gerinces, egyenes embernek, ennek a jó magyar hazafinak a haza szolgálatának szentelt élete, ha a szerző Keresztes Csaba nem végez alapos kutatómunkát, és nem rekonstruálja a küzdelmes életutat, illetve ha a sóskúti – itt született Rajnay Károly – Griger Miklós Alapítvány támogatásával nem jelent volna meg ez a kötet. Most már csak az olvasón van a sor, hogy elolvasva a könyvet, egyrészt fejet hajtson egy követendő példakép előtt, másrészt példájából erőt merítsen saját nézete, jelleme további megszilárdításához.
Tölgyesi Tibor
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
