„Nem szabad hagyni, hogy politikai érdekcsoportok mossák át a gyerekek agyát”

„Óvatosan náciribanc, mert be lesz törve a pofád! Tudom, hol laksz” – így fenyegették meg Schittl Esztert, a CitizenGo vezetőjét, aki aláírásgyűjtéssel tiltakozik az ellen, hogy egy mesekönyvben elbújtatott homoszexualitást, és transzgenger lobbit az óvodások, iskolások körébe vigyék. Dúró Dórát, a Mi Hazánk elnökhelyettesét sem kímélik az elfogadást hirdetők, a politikusnak azt írták: „Te is meg leszel semmisítve…”, „Inkább téged kellene ledarálni…”, „(…) óvatosan lépj utcára…”, miután ledarálta az óvodásokat célzó gender propaganda könyvet. A gyermekek védelmében fellépő nők a portálunknak adott interjúban azt mondták, a fenyegetések ellenére sem bánták meg, hogy harcolnak az LMBTQ-propagandával szemben.

– Hány fenyegetést kaptak azután, hogy nyíltan felléptek a gyermekek védelmében, és kiálltak az LMBTQ lobbi ellen?

Dúró Dóra: Gyakorlatilag egyfolytában jönnek az üzenetek az Instagram oldalamon, több mint 40 ezer üzenetet kaptam, persze akinek nincsenek gyerekei, nagyon ráér, akár fenyegetni is, mert az is van bőven.

Schittl Eszter: Az elmúlt években sokat. Ennél a kampánynál, ilyen fizikai erőszakkal való fenyegetést egyet.

– Tettek feljelentést?

D.D.: Egyelőre nem tettem, de mivel már tömegessé váltak ezek a fenyegetések, úgy érzem, meg kell tennem.

S.E.: Tettem, mert megijedtem. Az illető azt mondta, tudja, hol lakom, és többen azt javasolták, hogy hivatalos úton lépjek fel a fenyegetéssel szemben.

– A könyv ledarálása, illetve egy petíció indítása tiltakozásként belefér a véleménynyilvánítás szabadságába, vagy túllépi azt?

D.D.: Egyértelműen benne van a véleménynyilvánítás szabadságában. Azért kellett ehhez az eszközhöz folyamodnom, mert egy rendkívül agresszív, homoszexuális lobbitámadás éri az óvodás és kisiskolás korú gyerekeket. Eleve kérdéses az, hogy egy ilyen korú gyermeknek kell-e egyáltalán szexualitásról beszélni? De hogy mesébe csempészve homoszexuális hercegekről, szoknyára vágyó fiúról, transzneműségre áhítozó gyermekről beszélni kelljen, teljesen abszurd.

Nem véletlen, hogy ez a propaganda a legkisebbeket célozza és támadja, hiszen több tudós is rávilágított arra, hogy a homoszexualitás hátterében a genetikai háttér megléte fokozott hajlamot, és nem végzetet jelent.

Erre a következtetésre jutott Falus András akadémikus, vagy René Girard francia tudós, aki azt mondta, hogy a szexualitás egy mimetikusan eltanult viselkedésforma. Azok, akik ezt a propaganda tevékenységet folytatják, pontosan tudják ezt, nem véletlen, hogy nem nagymamákat akarnak „érzékenyíteni”, hanem a fiatalokat.

S. E.: A petíció megítélésem szerint abszolút belefér, sőt, a hangunk hallatása a gyerekek védelmében feladatunk is. A bedarálás egy felhívó eszköz, amivel én nem feltétlenül élnék, ennek ellenére nem tartom erőszakos tettnek.

– Hogy fér bele a „te is más vagy, te sem vagy más” egykori SZDSZ-féle kampányszlogenbe az, hogy az LMBTQ-lobbit el kell fogadni, de a kritikát megfogalmazókat nem?

D.D.: Ez is leleplezi azt, hogy ők folyamatosan az elfogadásról, más véleményének tiszteletben tartásáról beszélnek, eközben napok óta olyan agresszivitással támadnak engem, amilyet még nem tapasztaltam az elmúlt 10 évben, amióta országgyűlési képviselő vagyok.

S.E.: Egyértelműen kettős mércét látunk, miszerint a liberálisok mindenkit elfogadnak, csak azokat nem, akik őket kritizálják, alapvetően a keresztény, konzervatív értékrendet vallókat.

Igazság szerint ők stigmatizálják a mi álláspontunkat gyűlölködőnek, homofóbnak, transzfóbnak.

– Mindez mennyire töri meg a politikust, a nőt, az édesanyát, az embert?

D.D.: Emberileg nem nagyon érint meg, mert nem találkoztam olyan színvonalú kritikával, észrevétellel, amivel foglalkoznom kellene, és rengeteg biztatást, támogatást is kapok gyermeket nevelő családoktól, akiknek a véleményére sokkal inkább adok. Ami jobban bosszant, az a balliberális médiumok magatartása. Vannak olyan médiumok, amelyek az alaphírt, vagy a sajtótájékoztatómon felsorolt érveimet nem jelentették meg, ellenben az úgynevezett celebeknek jelentős teret engednek.

A balliberális oldalon megint nem a hiteles tájékoztatás, a korrektség a fontos, hanem az, hogy a saját véleményüket ráerőltessék az olvasókra, nézőkre.

S.E.: Mindenképpen megviselő, mert nem tudni, hogy a fenyegetésből lesz-e tett. Ezért az ember a háta mögé néz az utcán este. Mindez megengedhetetlen.

Azt mondják, legyen nagy tolerancia, elfogadás, közben pedig aki a család mellett áll, rendszeresen ilyet kap.

Egy Nyugat-európai munkatársam házába egy transzgender zaklató aktivista csöngetett be. Aggasztó, hogy egy fenyegetés eljuthat a személyes zaklatásig is.

– A kritikák mellett érzékelnek támogatást, akár civil szférából, akár a kormánypártok részéről?

D.D.: Én sunnyogást érzek a Fidesz részéről, nem mernek beleállni ebbe a történetbe, holott nagyon sok Fidesz szavazó elvárná, hogy ezt a propaganda mesekönyvet semmisítsék meg, vagy ne juthasson a gyermekek közelébe.

A Fidesz kettős lelkű párt szerintem, mert hiába értenek egyet ezzel a szavazóik, ők nem mernek szembefordulni a homoszexuális lobbival.

Volt egy indítványom az Országgyűlésben, hogy az iskolákban csak olyan szervezetek tarthassanak a szexualitás témájában órákat, felvilágosítást, akiknek erre kifejezett engedélyük van a minisztériumtól. Ez hasonló lenne ahhoz, ami a drogokkal kapcsolatban érvényben van: a kábítószert sem lehet népszerűsíteni az oktatásban, de a kormánypárti képviselők sem támogatták ezt. Az ilyenek miatt is van szükség a Mi Hazánk Mozgalomra, hogy legyen olyan párt a magyar közéletben, aki felveszi a harcot a homoszexualizmussal szemben.

S.E.: Az, hogy a petíciót eddig már 67 ezer ember aláírta, komoly támogatást jelent. A magyar szülők véleményt alkottak, miszerint eddig és ne tovább, a gyerekekhez ez nem juthat el. Támogatást kapunk a pedagógusok, szülők részéről is. Ami a kormányt illeti, én két részre osztanám a dolgot. Egyfelől a magyar, keresztény konzervatív irányzatú kormány is egyetért a gyermekek védelmével a felnőtt tartalmakkal szemben. Az alaptörvényben szerepel, hogy a házasság egy férfi és egy nő egysége. Ez határozott állásfoglalás abban, hogy Magyarország nem fogadja el az LMBTQ-ideológiát. A Gyermekvédelmi törvényben szerepel, hogy a gyermek veszélyeztetettségének számít az ő testi, lelki, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődésének az akadályozása. Ugyanakkor ez nincs specifikálva, hiába mondja bárki, hogy ha két királyfi házasságáról beszélünk, az veszélyezteti a gyermekek megfelelő fejlődését. Azt kéne nyilvánvalóvá tenni, hogy az LMBTQ felnőtt tartalom, és az a gyermekek erkölcsi fejlődését befolyásolja.

Új kihívásokkal állunk szemben, amikor már az óvodákba is becsempészik a homoszexuális tartalmat. Ezzel a kormánynak is szembesülnie kell, és lépéseket kell tenniük a gyermekek védelmében. Mi egy olyan kiállást várunk, és kérünk is a kormánytól, amivel az óvodások és az iskolások védelmet kapnak, és érvényesüljenek a szülők jogai is. Vagyis ne lehessen az óvodákba, iskolákba szülői hozzájárulás nélkül transzgender és homoszexuális tartalmat bevinni.

– Nem bánták meg, hogy nyíltan felléptek ezzel a könyvvel szemben?

D.D.: Egyáltalán nem, mert ez egy rendkívül agresszív támadás a gyerekeink ellen. Nagyon jól tudjuk, hogy a példamutatásnak milyen fontos szerepe van egy gyermek életében, és én magam is látom a családunkban, hogy a nagyobb gyermekeink úgy viszonyulnak a legkisebbhez, ahogy én viszonyulok hozzá. Ezeket a viselkedésmintákat elsajátítják. A mesekönyvek, a történelmi alakok, a mondák szereplői ugyanúgy hősök, és példák a gyermekeink szemében, akiket szerepjátékokban utánoznak. Nem véletlen, hogy ezt a módját választották a homoszexuális propagandának, hiszen a cél, hogy a gyermek megpróbáljon azonosulni olyan szerepekkel, amelyek azonban nem normálisak.

Ráadásul mindez a magyar kultúra elleni támadás is, annak meghamisítása, hiszen a népmesék tartalma szájhagyomány útján fennmaradt történetek, melyek az adott közösség erkölcsi szabályait határozták meg, és írták le.

Nem véletlen, hogy ki kell állni bizonyos próbákat, és az nyeri el a jutalmat, aki önfeláldozó, bátor tud lenni. Olyan tulajdonságokat állít középpontba a népmese, amiket értéknek tartott az adott közösség. Ebbe becsempészni, hogy valaki homoszexuális, vagy nem-változtató műtéten esik át gyermekkorában, nyilván azt célozza, hogy ugyanilyen normának, és követendő példának fogadják el ezt, ami nem egyenlő azzal, hogy valaki bátor.

S.E.: Én akkor szégyellném magam, ha csendben maradnék. Örülök, hogy léptünk, mert ezzel is láthatóvá tettük, hogy már 65 ezer szülő, felnőtt gondolja velünk együtt úgy, a gyermekek ideológiai befolyásolása megengedhetetlen. Hálás vagyok, hogy megírhattam ezt a kampányt. És bízunk abban, hogy ez a kormány felé is egyértelmű jelzés arról, hogy magyar szülők tízezrei támogatják a gyermekek felnőtt tartalmaktól való nagyobb védelmét.

– Fel lehet venni a versenyt ezzel a nemzetközi gender-lobbival?

D.D.: A magyar társadalom jobb állapotban van, mint sok nyugat-európai ország, és a család értékét, a normális szexualitás értékét meg kell védenünk. Azok a hagyományos emberi kapcsolatok, amelyek ezer éve biztosítják a magyar nemzet fennmaradását, tudják biztosítani a következő ezer évben is ugyanezt. Nem kell érzékenyítgetni az embereket.

Magyarország akkor lesz gyarapodó, ha a családokat megbecsüljük, és a gyermeknevelést mint értéket állítjuk középpontba.

Ha megkérdezünk egy gyermeket, hogy mi leszel, ha nagy leszel, ne csak azt mondja, hogy tanítónő, vagy űrhajós, hanem mondja azt, hogy tanítónő és édesanya, űrhajós és édesapa.

S.E.: Ha nagyon észnél vagyunk, és ha nem csak az aktivisták, hanem a szülők, a pedagógusok, az iskolák is nagyon figyelnek arra, hogy milyen program, tévéműsor, mozifilm jut el a gyerekekhez. Ez komoly felelősség, de nem szabad hagyni, hogy politikai érdekcsoportok mossák át a gyerekek agyát. Egy párt sem marad örökké kormányon.

Ha Magyarországon balliberális vezetés lesz, és addig a felelős szülőség nem alakul ki, akkor itt azonnal elsöpörnek mindent, ami hagyományos, keresztény családi értékrenden alapul.