daextlwcn_print_scripts(false);

Nem hittem, hogy van cenzúra a facebook oldalon, de a Trianon napi szentmisét, az elmélkedéssel együtt törölte ez a közösségi oldal…. ezért újból megpróbálom osztani szomorú szívvel… Döbbenetes, mert valóban semmi kifogásolható nem hangzott el – közli Böjte Csaba Facebook-oldalán, mely ugyan még él, de mint olvasható, az említett posztot törölték.

De nem ez volt az egyetlen, amit eltávolítottak, ugyanis, mint írja:

“Még volt egy rossz élményem: az amerikai zavargások okáról is megosztottam egy írást, ami szintén szőrén szálán töröltek!!”

Úgy tűnik, tényleg senki nincs biztonságban. Bárkit és bármiért, indoklás nélkül törölhetnek és tilthatnak.

– Félelmetes, de úgy tűnik, hogy a szólásszabadság sérül a szemünk előtt – politikai érdekek miatt….

– állapítja meg a hatalmas köztiszteletnek örvendő ferences rendi szerzetes.

Böjte Csaba a ferences rendbe még a Ceaușescu-diktatúra alatt, 1982-ben jelentkezett, a legnagyobb titokban. Tanulmányait Gyulafehérváron és Esztergomban végezte, mielőtt 1989-ben pappá szentelték. Több helyen eltöltött papi szolgálata után, 1992-ben Dévára helyezték, ahol jelentős fordulatot vett az élete.
Oltalmába fogadott néhány utcagyereket, és a lakatot leverve az elhagyott és évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költöztek.
A román hatóságok ellenezték ezt a lépését, és többször felszólították az épület elhagyására. Böjte atya válasza az volt, hogy a gyerekeket rakják az utcára a rendőrök. Ez nem történt meg. Az árvákat befogadó ferences szerzetesnek hamar híre ment Déván.
Mára tevékenységét elismerik egész Erdélyben, Romániában, Magyarországon, Nyugat-Európában, sőt a tengeren túl is.
Az alapvető életfeltételeken kívül (szállás, ruha, étel stb.) taníttatásukkal is foglalkozik, amibe vallási és erkölcsi nevelésük is beletartozik. Nem kevesen egyetemre is bejutnak közülük.
(fotó: Magyar Kurír)
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!

IMPRESSZUM

Felelős kiadó: Innovatív Kommunikáció Alapítvány
Főszerkesztő: Horváth Tamás

© 1999 – 2024 Magyar Jelen, magyarjelen.hu
Exit mobile version
daextlwcn_print_scripts(true);