Iskolás koromban mindig ezzel kellett kezdeni a szeptembert. Fogalmazást kellett róla írni, hogy milyen szép helyekre jutottam el a nyáron, kiváltképp az iskola alá tartozó Dr. Vetéssy Géza 121-es számú cserkészcsapat által szervezett programokon keresztül.
Ezeken a túrákon, táborokon volt tábortűz, éneklés, puszicsata a lányokkal, számháború, méta, sátorban alvás, cserkészpróba és még rengeteg dolog.
De választani már ebben a korban is lehetett. Szabad volt a döntés. Akadtak, akik nem szerettek túrázni, voltak akik fény, vagy növényallergiások voltak. Voltak, akiket nem engedtek el a szüleik, mert aggódtak, hogy szegény gyerekkel mi lesz egy hétig térerő nélkül. Ezek a gyerekek mehettek a kicsit fura Géza bácsival gyöngyfűzőtáborba. Az élet produkál furcsa egybeeséseket, de általában, aki Géza bácsival ment gyöngyöt fűzni azt valahogy soha nem válogatták be az osztály focicsapatába és valamiért mindig ők voltak, akikkel szalagavatókor csak a saját nővérük táncolt.
Belőlük lettek később a momentumosok. Az idei év legforróbb napján megint megtalálták a nekik való alternatív programot. Együtt vonaglottak a Budapest Pride résztvevőivel. Erről pedig egy kis kedvcsináló összeállítást is készítettek.
Ha nem indulna IDE kattintva próbálja!
Mindeközben a Mi Hazánk háza táján a fiatalok a Balatonon rendezték meg nyári táborukat, kiegészülve lengyel bajtársaikkal, ahol egy új európai szövetség alapjairól gondolkodtak, ismertették meg szervezeteik elképzelését.
Sem a különbséget, sem a hangulatot nem érdemes leírni. A kontraszt magáért beszél.
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
