Osztogatnak és fosztogatnak – a Magyar Nemzeti Bank jeles ügyletei 1970–2025

A Magyar Nemzeti Bank az 1970-es évektől gyors tempóban vált önálló és meghatározó hatalmi ággá. Már a szocializmus utolsó évtizedében, a spontán, majd államilag siettetett, és külföldi tőke bevonásával lezajlott privatizációval csatornázta ki idegen kezekbe a magyar pénzeszközöket, a magyar vagyont. Az „impexek korát” Borvendég Zsuzsanna történész kutatásai és remek könyvei tárták fel részleteiben. Az impexek működését pedig az állampárt vezető szervei és a Magyar Nemzeti Bank irányították.

Gyarmatosításunk korszakát ennél rövidebben nem lehet összefoglalni:

„Amióta a magyar gazdaság egy kérdés szálán függ: kapunk-e ma hitelt, amivel megoldjuk a holnap kérdését, és holnap kapunk-e, amivel a holnaputánét, azóta, vagyis lényegében véve a hetvenes évek vége óta a Magyar Nemzeti Bank önálló hatalmi ággá lett, és a mindenkori kormányoknak, a különféle reformer és kevésbé reformer összetételű Politikai Bizottságoknak is meg kellett találniuk a megegyezést ezzel a folyamatosan erősödő központtal.

Ennek a kompromisszumnak a lényege az volt, hogy a Magyar Nemzeti Bank szemet huny az általa megszerzett hitelek hovafordítása felett, az elherdálás felett, nem ellenőrzi, hogy mennyire kerül az egész ország – sőt a szocializmus – függő helyzetbe az eladósodás következtében, rábólint a belső eladósodás iszonyatos mértékére, de megkapja a mindenható párttól a saját önállóságát, a szabad bankárválasztást, és a saját külföldi tevékenységét kivonhatja az ellenőrzés alól. A Magyar Nemzeti Bank vezérei szabadon tőzsdézhettek, játszódhattak a nemzetközi pénzpiacokon a pénzárfolyamok rulettjén, belemehettek megszégyenítő Volkswagen ügyletekbe; a Gerőknek juttatott százmillió dollárokért senkit még csak meg sem kérdeztek, és akkor a máig feltáratlan, sőt említetlen ügyletekről még nem is szóltunk.

Miközben a Magyar Nemzeti Bank sikert sikerre halmozott, az ország tönkrement. A Hetényi – Faluvégi – Medgyessy – Bartha – Surányi vonal egyenes. És az egész mögött, fölött ott van a vonalhúzó örök másodhegedűs, a valójában főember, Fekete János, aki abban is követte főnökét, Aczél Györgyöt, hogy örökké meghúzódott a második pozícióban.” (Csurka István, Magyar Fórum, 1991. október 31.)

A rendszerváltás után aztán nyílttá vált az állami vagyon és a nemzeti banki pénzeszközök időnkénti, de rendszeres magánosításának gyakorlata. Lássunk néhány módszert.

• 1982: Fekete János belépteti a Magyar Nemzeti Bankot és az országot az IMF-be.
• 1988: Elkezdődött, és 1992-re le is zárult az MNB több mint hatvan tonnás aranykészletének eladása (három tonna maradt). A legnagyobb tételt 1990-ben, Surányi György bankelnök alatt adta el az MNB, mintegy negyvenhárom és fél tonnát.
• 1989: Első Magyar Befektetési Alap (EMBA). Létrehozásának előkészítésében és egyben az igazgatóságban külföldi részről a New York-i Bear Stearns Befektetési Bank, a Világbank-csoporthoz tartozó, magánszektort finanszírozó Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) nevű nemzetközi pénzintézet, Andrew Sarlós kanadai és George Soros amerikai üzletember, míg hazai oldalról a Magyar Nemzeti Bank és a Budapest Bank vesz részt. Az EMBA indulásakor potom áron váltotta meg az árfolyamgaranciát, így hatalmas nyeresége keletkezett. De hová került a pénz? Az ügyletet az MNB elnöke, Bartha Ferenc hagyta jóvá.
• 1990: Az MDF–SZDSZ-paktum megkötése előtt a Magyar Nemzeti Bank deviza-betétállománya egy hét alatt több százmillió dollárral csökkent, a betétállomány a felére csappant, elsősorban Ausztria bankárai vontak ki hirtelen nagyon sok pénzt. Az ország hirtelen a csőd szélére került, a  Magyar Nemzeti Bank vezetőinek tétlen ámuldozása mellett. A paktum megkötése után a trezorok visszatöltődtek. Antall József nem kérte a kommunista kormányok által felhalmozott adósságok elengedését.
• 1993: A „guruló dollárok” avagy „aktatáskás ügy” miatt Fekete Jánostól, volt MNB alelnöktől, súlyos államtitkok tudójától néhány napra bevonják a diplomata útlevelét. Ennél súlyosabb szankció aztán soha nem is érte. Fekete ekkor már az 1990-ben alapított Leumi Bank alelnöke (az alapításban részt vett Surányi György – aztán CIB Bank is, ne felejtsük – , Mohácsi László, Demján Sándor és Bartha Árpád is). A Leumi 1993-ra már „elvesztette” tőkéjének nagy részét, ezért „bankkonszolidálták”. Az MNB novemberben 4,4 milliárd dollár értékű kötvényt bocsátott ki a nemzetközi piacra, 6,5–10 százalékos kamattal, ami a hitelfelvétel egy finomabb módszerét jelenti.
• 1994:  Antall József jóváhagyásával Bokros Lajos kerül a Budapest Bank élére, és ő a Magyar Tőzsde elnöke is. Év végén leváltják az MVM egész vezérkarát, készítik elő a privatizálását. Az MVM ekkor még 99 százalékban a magyar állam tulajdona, az ország egyik legnagyobb vállalata, tőkéje 250 milliárd forint. Az MNB-nek szava sincs hozzá.
• 1995: Áprilisban (már megint Surányi az elnök, az volt 1990–91-ben is) hatalmas árfolyamveszteséget szenved el a Magyar Nemzeti Bank. Az 1,4 milliárd dolláros bukás, és a társadalomból a Bokros−Surányi-csomaggal kivonandó 170 milliárd forint azonos összeg. Megtörténik a MOL és az Elektromos Művek (MVM) eladása.
• 1996: A legnagyobb csalások egyike: a MNB „áthelyezi terheit” a költségvetésre. A Magyar Nemzeti Bank nyomtatja a pénzt, gerjeszti az inflációt, azaz teljesíti a Nemzetközi Valutaalap utasításait. Majd a rengeteg rossz pénzügyi manővere miatt felgyűlt 2000 milliárd forintnyi adósságot egyszerűen átterheli a magyar adófizetőkre. A CW Bank (tulajdonosa az MNB) 8,2 milliárd dollárt helyez ki izraeli bankokba. 2001-re a bank hiánya 150 milliárd dollárra nő.
• 1998: A szocialista kormány négyéves munkájáról szóló jelentés 1. fejezet 5. pontjában olvasható: „ A magyar privatizáció példa nélküli a történelemben abban az értelemben, hogy nálunk valósult meg egy országon belül a gazdaság, mint egész privatizálása.” Azaz a Magyar Nemzeti Bank és a szocialista-szabad demokrata kormány: Horn, Surányi, Pető, Bokros, Suchman eladták az országot.
• 1999: Az első negyedévben 574 millió dollár volt a folyó fizetési mérleg hiánya: azaz hiábavaló volt a magyar nemzeti vagyon kiárusítása, a privatizáció, a Bokros csomag: újra hatalmas a hiány.
• 2001: Az MNB és az Államadósság Kezelő Szervezet egymilliárd (!) euró tízéves futamidejű kötvénycsomagot bocsát ki az államadósság finanszírozására. Ilyen már volt, lásd 1993, a kérdés csak az, hogy kikecmeregtünk-e az adósságokból? Nem.
• 2002–2011: A Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormányok alatt a magyar eladósodottság lett az egyik legnagyobb a világon. A bevételek nagy része adósságtörlesztésre megy, már a kamatokat is csak úgy tudja fizetni az ország, ha hiteleket vesz fel, hála az MNB: Járai Zsigmond és Simor András szakértelmének. Az egyik ok az ikerdeficit (hiány a költségvetésben és a külkereskedelmi mérlegben is). Egyetlen megoldás az adósság átütemezése. A Magyar Nemzeti Bank előrehozott pénzcsere ürügyével vagonnyi tízezrest nyomott ki, nem tudni, hová. Az alapkamatot hirtelen 8,5 százalékról 11,5 százalékra emelete, majd bejelentette, hogy a kibocsátott államkötvényeket a magas kamat ellenére se jegyezte szinte senki. Az állam elvesztette a hitelét.
• 2012-től megindult az MNB és a gazdaság megerősítése (hiszen az óriási mínuszokat már nem lehet kivenni, hasznosítani). Az MNB kamatcsökkentési periódusba kezdett, 2015-re 7 százalékról 1,35 százalékra csökkentette a kamatot. Ez meghozta a gazdaság felpörgését, a lakosság hitelfelvételi bátorságát. Elindult egyfajta önfinanszírozási program, azaz a magyar lakosság elkezdte feltölteni a kasszát.

Lassan ismét lett mit kifolyatni az MNB-s alapítványokon keresztül a magántőkealapokba. Az alapítványosdi  2014-ben indult be, és ebből robbant most egy ötszázmilliárdos bomba márciusban, Matolcsy György leköszönésével. Kiderült, hogy értékvesztő tőkealapokba került át rengeteg közpénz az alapítványokon keresztül, miközben az MNB tőkéje jelenleg mínusz 1700 milliárd forint.

Száz szónak is egy a vége, az MNB vezetőinek sikerült feloldani a jereváni rádió örök paradoxonját: ők osztogatnak – csak nem nekünk, és fosztogatnak – minket. Évtizedek óta. Ideje, hogy az állam végre a körmére nézzen a jegybankjának. A Magyar Nemzeti Bank nem lehet a magyarok kárára független, és csak a Világbank, meg a Bilderberg-csoport utasításait végrehajtó intézmény.