Lassan két hét telt el a Mi Hazánk majálisa óta, mely az ország legnagyobb ilyen jellegű rendezvénye volt, de az még most is képes tematizálni a közbeszédet. Ezúttal Puzsér Róbert jegyzett egy cikket a témában a Magyar Hangon, „A balliberális ellenzék kivonulása a munka és a proletariátus közegéből jelképes” címmel.
– Az Országgyűlésbe jutott pártok közül egyedül a Mi Hazánk Mozgalom tartott majálist, egyedül a nemzeti radikális párt politikusai gondolták fontosnak, hogy a munkásmozgalom ünnepén tömegrendezvény keretében, sörrel és virslivel a kézben tegyenek ajánlatot azoknak, akiknek még jelent valamit a tőkések kizsákmányolásával szemben folytatott évszázados küzdelem, amely megteremtette a szociáldemokrata és a keresztényszocialista politikát, azt a két világformáló erőt, amelyekből a modern jóléti állam megszületett – fogalmaz Puzsér.
– A balliberális ellenzék kivonulása a munka és a proletariátus közegéből legalábbis jelképes: azok a pártok, amelyek égre-földre esküdöznek, hogy a jövő héttől felszántják a magyar falvakat, még a városi munkásosztállyal sem vegyülnek.
Messze van még a 2026-os választás, most várja őket a jól megérdemelt nyaralásuk Balin és a Kanári-szigeteken az adófizetők pénzéből – mutat rá helyesen.
– A Mi Hazánk majálisán szakszervezeti vezetők is jelen voltak, persze aligha a legbefolyásosabbak, de az beszédes, hogy a makói Continental-gyárban a menedzsment kapzsiságával és jogsértéseivel szemben ellenállást szervező Radics Csaba is Lázár János egykori kancelláriaminisztert és a Mi Hazánk Mozgalmat dicséri, és a baloldali pártokat meg a szakszervezeti mozgalmat kritizálja. Míg Nyugat-Európában a hagyományos baloldal válságára újbaloldali politikusok, aktivisták és szakszervezetisek jelentették a választ, addig Magyarországon kezdetét vette a baloldali értékvilág kiszorítása a munkavállalói érdekképviseletekből – részletezi.
A Mi Hazánk szakszervezeti kerekasztal beszélgetése: Lantos János, a párt munkaügyi kabinetjének vezetője, Radics Gábor, a Gumiipari Szakszervezeti Szövetség elnöke, Vidó Attila, rendvédelmi szakpolitikus, Kiss László, az Esztergomi Gépkocsigyártók Független Szakszervezetének elnöke
– A centrista ellenzék megszervezése, az alkalmatlan, gyáva és hazug pártelitek elűzése ma már nem pusztán azért volna szükséges, hogy a Fidesszel szemben alternatíva képződjön, hanem hogy ez az alternatíva ne a konteóhívő, rasszista és antiszemita szélsőjobboldal legyen – folytatja, és itt már teljesen nyilvánvaló, hogy annak, hogy a Mi Hazánk élére áll a dolgozói érdekképviseletnek, egyáltalán nem tetszik neki, mondhatni keserűen veszi tudomásul.
– Ennek az első lépése az volna, hogy az ellenzék baloldali része felismeri és mozgósítja a maga antifasiszta és munkásmozgalmai hagyományait, hogy felismeri: a Fideszt illető kritika a kapitalizmust, a globális tőkét és az identitáspolitikát illető kritika nélkül működésképtelen – ekképpen találja meg a „csodaszert”, amikor a korábban oly’ gyakran a 20. század meghaladását szorgalmazó Puzsér hamisítatlan 20. századi, hovatovább teljes mértékben kommunista fogalmakkal igyekszek megragadni 2022-ben a problémát. Teljes tévút és zsákutca. Ugyan kit érdekel manapság az ún. „antifasiszta hagyomány” (bármit is jelentsen ez ma éppen)?
A magyar dolgozókat biztosan nem. Szemlátomást a Mi Hazánk azért tud ezen a területen is sikereket elérni, mert az emberek valós, mindennapi problémáira igyekszik válaszokat és megoldásokat adni.
(Puzsér teljes cikke IDE kattintva olvasható.)
(Kiemelt kép: Magyar Nemzet)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
