A múlt héten jelentette be a kormány, hogy ellenőrizni fogja a GVH az árstopos termékekből tartott készleteket. Eleve abszurd, hogy a Gazdasági Versenyhivatal ellenőriz valamit, ami pont a gazdasági verseny ellenében született meg. A hivatal dolga az lenne, hogy a reális, szükséges gazdaságszabályozó törvények (pl a dömpingár tilalma, erről még lesz szó) betartatásáról gondoskodjon. Nem valamiféle gazdasági ÁVH szerepre szánta a jogalkotó. Közgazdász olvasónk írása.
A történetet mindannyian ismerjük, a kormány hatóságilag szabályozta bizonyos alapvetőnek vélt élelmiszerek árát, majd ezt a kört bővítette. Mivel a tehén nem tud csikót elleni, így a kommunista intézkedés sem tud mást okozni, mint amire már korábban is képes volt: áruhiányt és más termékek irreális drágulását. Kezdetben az indok az infláció letörése volt. Ez nemhogy nem valósult meg, de az intézkedés kifejezetten rúgott rajta egyet, hiszen a kiesett hasznot a kereskedelem egyrészt más termékek árába építette be, másrészt minimális mennyiséget tartott ezekből a termékekből, így más helyettesítő termékek ára meredeken emelkedni kezdett. Nem gondolom, hogy ez meglepetést okozhatott bárkinek is, előre látható volt.
A kormány azonban, látva a problémát, nem visszavonta a lehetetlen, minden józan elgondolással ellentétes rendeletet, hanem elkezdte a hibát hibával toldozgatni, ennek egyik megnyilvánulása a fenti mennyiségi minimum (az árstop előtt eladott mennyiség kétszerese, ami külön agyrém).
Mi ezzel a probléma?
- Az első, jobboldali gondolkodású emberben azonnal felhorgadó ellenérzés oka elvi. A kommunizmus megbukott. Ezen nem lehet vitatkozni, tény. Azért bukott meg, mert a piac és a társadalom természetes folyamatait figyelmen kívül hagyta, illetve azokat erőszakkal meg akarta változtatni. Túl azon, hogy nem sikerült, maga a szándék is ördögi: a sokat emlegetett „társadalommérnökösködés” megnyilvánulása. A központilag irányított, túlszabályozott gazdasági rendszerek bevezetése, fenntartása egyszerűen nem fér össze a jobboldali gondolkodással. Nem azért váltottunk rendszert 34 éve, hogy 2023-ra ugyanoda jussunk vissza.
- Hibás politikai logikára utal. Addig értem és elfogadom, hogy hangulatjavító intézkedésnek szánták a választások előtt. Azonban az olyan naiv lelkek, mint én is vagyok abban bíztunk, hogy az újonnan felálló megválasztott kormány első dolga lesz eltörölni. Sajnos nem így lett, sőt a kör bővült, ebből pedig arra lehet következtetni, hogy nem csupán a hideg politikai számítás hívta életre a rendeletet, hanem egy vagy több kormányzati szereplő mélyen kötődik a kádári gazdaságszervezési és társadalmi elvekhez (28-as kolbász szindrómának is hívhatjuk). Ez óriási probléma és nem sok jót vetít előre a jövőre nézve. Előre megyünk, vagy hátra? Esetleg farhátra?
- Mint az okos lány: hoztunk is ajándékot meg nem is. Tulajdonképpen sem az állam, sem az erre kényszeríteni kívánt kereskedelem nem ad a vásárlónak semmit. Akkor ki ad? Sajnos azt kell mondanom, hogy ő maga ad saját magának, ugyanis a „kedvezmény” mértékét a többi termékben megfizeti, így bevásárlása végén ugyanannyit fog fizetni a kasszánál mint árstop nélkül, csak más felosztásban. Amit „spórolt” a tejen, liszten, olajon, azt megfizeti a sajtban, vajban, kenyérben tisztítószerekben stb. Tehát ő nem járt jobban, csak a gazdaság rosszul, lentebb kifejtem miért és hogyan. Mivel mindent nem lehet árstopozni, hiszen az már tényleg kommunizmus lenne, és a teljes magyar nemzetgazdaság menne rá, ez a hatás kiküszöbölhetetlen.
- Nem működik. Mint a bevezetőben írtam, az inflációt nem törte le, sőt, megsokszorozta. Az ilyen eszközökkel nem élő országok a nagy hullámon már túl vannak, nálunk decemberre érte el a csúcsát, és nem csökken azóta sem. Ennek oka egyrészt más termékek fent említett drágulása, melynek egyik oka a kieső haszon máshova való beépítése, de van egy közvetlenebb ok is. Mindenkinek feltűnhetett például a trappista sajt árának meredek emelkedése. Mint ahogy arról Heiszler Gabriella, a hazai Spar vezetője beszélt még októberben, a Forbes magazinnak adott interjúban: „A 2,8 százalékos tejen van árstop, a 1,5 százalékoson nincs. A forgalom a 2,8 százalékos tej felé terelődik, tehát több tejzsírt vonnak ki a gyártók a piacról, a folyótejbe adják el a tejzsírt a trappista helyett, ami a kínálaton át drágítja a sajtokat. A hatósági árazásnak középtávon ilyen hatása van.” Ez is mutatja, hogy a gazdaság nem egyszerű szerkezet, ha abba valahol belenyúlnak, az máshol problémát fog okozni.
- Veszélyes. Erről keveset beszélünk, pedig valós veszély. Vegyük a legutóbbi körben árstopozott M-es tojást. A tojás ára a takarmányárak és az energiaárak növekedése miatt emelkedik, illetve emelkedne, csakhogy jött az árstop. A kereskedelmi láncok ezért az amúgy is nyomott árakat még tovább igyekeznek a beszállítóknál lenyomni. Csak játszunk el a gondolattal: van egy hatalmas tojástermelő telepem, vagy akár több is, mert nagy cég vagyok, szerte Európában. A magyar piacra is nagyon szeretnék betörni, ez eddig nem sikerült. Viszont az árstoppal a kormány lehetőséget adott a kezembe. Ugye normál esetben a dömpingár (azaz amikor valamit az előállítási költségnél/beszerzési árnál alacsonyabb áron kínálok olyan célból, hogy a versenytársaimat lenyomjam) alkalmazása tilos (versenytörvénybe ütközik! Tényleg, most nem? Mondhat ellent rendelet törvénynek? Ez is megérne egy vizsgálatot). Azonban most nemhogy tilos lenne, de elvárt! Mi van akkor ha én azt mondom a magyarországi (külföldi és magyar tulajdonú) kiskereskedelmi láncoknak, hogy rendben van, én hozom nyomott áron a tojást. Ugye tudjuk, hogy nyilván az árstop örökké nem fog tartani, és mivel ne feledjük, nagy vagyok és tőkeerős, ezt az időszakot kibírom. Megfinanszírozom a veszteséget hónapokra, akár egy évre is. Erre a láncok szerződést bontanak a magyar beszállítókkal, mert velem kötnek szerződést, utóbbiak kénytelenek az állományukat felszámolni. Mire az árstop megszűnik, egyedül vagyok a piacon. Oda emelem az árakat ahova akarom, hiszen már csak én vagyok képes a megfelelő mennyiséget és minőséget biztosítani, mivel lehetséges versenytársaim az elbukott szerződések miatt tönkrementek vagy más ágazattal kezdtek foglalkozni. Tehát Magyarországon akkor van tojás és annyiért, amikor és amennyiért én adok. Egy klasszikus piaclenyúlási folyamat ez, ezúttal állami segítséggel.
Összefoglalva, amikor az állam arra vetemedik, hogy a ilyen durván a piacra erőltesse az elképzeléseit, azzal annak saját immunrendszerét, önszabályozó rendszerét kiiktatja. A piaci ár az az ár, amit az eladó kapni akar ÉS amit a vevő képes és hajlandó megfizetni. Ahol ez összeér, ott kapjuk meg az árat. Hiába akarja az eladó feljebb vinni, az nem fog egy pont után sikerülni, kénytelen a folyamatban spórolni valahol, illetve mennyiséget növelni mert a külső körülményre ráhatása nincs. Ezt az önszabályozó mechanizmust szüntette meg az árstop.
És megszüntetett egy fontosabb dolgot is: a hitet abban, hogy ez az ország a kommunizmus szellemét már legyőzte. Nem győztük le. Itt van sajnos, a döntéshozatali folyamatokba, a kormányzati logikába avászkodta magát. Nem lenne itt az ideje egyszer és mindenkorra lerugdosni a parlament lépcsőjén?
Közgazdász olvasónktól
(Kiemelt kép: HVG)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
