Nap mint nap küzdenek az utasok a Miskolc–Szerencs-vasútvonalon a félelemmel és a kiszolgáltatottsággal. A támadások, megfélemlítések és erőszakos viselkedés szinte állandósult, de a helyzetre mégsem születik megoldás. A Magyar Jelent megkereső S. Balázs története csak egy a sok közül – neki szerencséje volt, hogy meg tudta védeni magát. De mi történik akkor, ha legközelebb egy gyerek, egy fiatal lány vagy egy védtelen idős ember kerül ilyen helyzetbe? Őket vajon ki fogja megvédeni?
S. Balázs mint mondja, épp hazafelé tartott Miskolcról Tiszalúcra múlt szerdán, amikor a Tiszai pályaudvarról 23:10-kor induló utolsó vonaton egy erőszakos támadás áldozatává vált. „Felsőzsolca után jött oda hozzám két cigány férfi, látszott rajtuk, hogy drog vagy valamilyen más tudatmódosító szer hatása alatt voltak. Először cigarettát kértek, én mondtam, hogy nincs nálam” – kezdi történetét, majd hozzáteszi, hogy erre a válaszra trágár szavakkal kezdték őt illetni. A kisebbik elindult felé, a nagyobbik pedig szorongatott valamit a zsebében. Bár nem tudta megállapítani biztosan, hogy mi az, nem kockáztathatta meg, hogy egy késsel próbálják fenyegetni. A helyzetet annyira veszélyesnek érezte, hogy már előre felkészült arra, hogy gyorsabbnak kell lennie náluk, ha meg akarja védeni magát – mesélte.
A kalauz nélküli járatokon még inkább elszabadulhat a pokol (+VIDEÓ)
Amikor a legjobb védekezés a támadás
Fölé tornyosult a két roma, idézte fel, miközben a kipécézett férfi még ülő helyzetben volt az utastérben. Megpróbálta elkerülni a konfliktust, de ahogy azt már korábban sejtette, egy pillanat alatt a saját biztonsága érdekében kellett cselekednie. „Felálltam, és arcon ütöttem a közelebb állót, mert tudtam, hogy bármelyik pillanatban nekem ugorhatnak” – mondja. Ezt követően komoly dulakodás alakult ki közöttük, ami során Balázs több sérülést is elszenvedett, azóta is orvosi ellátásra szorul. A szomszéd kocsiban utazó másik két férfi, bár szemtanúi lehettek az eseményeknek, nem avatkoztak közbe. „Mint a szurikáták, néztek ki a fejükből, de mire a balhé véget ért, már nem voltak a helyükön” – jellemezte a szituációt. „Csak egy MÁV-dolgozó segített a végén”. A vasút munkatársa leállította a verekedést és a sértettel együtt kitessékelték a rendbontókat a következő megállónál.
A megfélemlítés mindennapos
A Miskolc–Szerencs-vasútvonalon Balázs szerint ez az incidens egyáltalán nem egyedi eset:
„Ez mindennapos, különösen azokon a járatokon, ahol kevesebben vannak. Délután vagy késő este kiszúrják a gyengébbeket, zaklatják őket, káromkodnak, fenyegetőznek. Ha valaki csak rájuk vet egy pillantást, máris azt kérdezik: »Mit nézel?« A normális emberek annyira félnek, hogy próbálnak láthatatlanok maradni és inkább fülüket-farkukat behúzva ülnek, lesütik a szemüket, mintha ott sem lennének. Hátha nem veszik őket észre”
– meséli. Az állandó terror súlyos pszichológiai hatással van az utasokra, akik kénytelenek ezen a vonalon közlekedni. A békésen utazni kívánók magukra maradnak és tehetetlenek. A vonalon alig van hatósági vagy hivatali jelenlét, a kalauzok is javarészt nők vagy fiatal, kis termetű fiúk, akik maguk is kiszolgáltatottak, képtelenek fellépni az ilyen rendbontókkal szemben – különben sem képezi a munkaköri leírásuk részét. A jelenlét hiánya, a rendvédelmi szervek lassú reagálása és a vonatokon uralkodó közbiztonsági helyzet évek óta megoldatlan probléma. A megtámadott férfi úgy látja, hogy a helyzet javítására nem könnyű javaslatot tenni. Állandó rendőri jelenlétet vagy biztonsági kíséretet javasolna a vasútvonalakon. „Valamilyen megoldást sürgősen találni kellene, mielőtt komolyabb tragédia történik” – emelte ki.
Az illetékesek nem lépnek semmit, az utasok védtelenek maradnak
Ezen az eseten túl mások is tapasztaltak hasonló atrocitásokat. Elmondása alapján egy barátját nemrég szintén bántalmazás érte, és hiába tett hivatalos panaszt, őt hozták ki hibásnak.
Az ilyen esetek gyakran visszatartják az elszenvedőket a bejelentéstől: Balázs sem tett végül rendőrségi feljelentést, hiszen fél, hogy végül ő fog pórul járni, és a hatóságok sokszor nem is tudják kézre keríteni az elkövetőket.
Véleménye szerint az illetékesek nem tudnak, vagy nem akarnak tenni az ügy érdekében, és az utazók védtelenek maradnak, annak ellenére, hogy a mindennapos konfliktusok megkeserítik az életüket.
Meddig kell tűrniük az utasoknak a félelmet?
Ahogy a szerelvények mindennap a megszokott menetrendben közlekednek, úgy az utasok élete is menetrendszerűen veszélyben van. A helyzet egyre súlyosabb, és nagyobb figyelmet követelne mind a vasúttársaság, mind a rendőrség részéről, hiszen ahogy a fent leírt történet is mutatja, bárkire lecsaphatnak ezen a vonalon. Ezért sokak szerint egyre sürgetőbbé válik, hogy a szükséges lépések megtörténjenek a járatok közbiztonságának garantálására. Ha nem tesz senki semmit, a következő áldozat talán egy védtelen gyermek lesz?
(Kiemelt kép forrása: YouTube, S.Taurus)
Fedélzetet elhagyni!
„Ha elfutsz, azt mondom, kiraboltál” – novella a közbiztonságról
Rémtörténetek a cigánysorról
