daextlwcn_print_scripts(false);

Gyakran halljuk, hogy Magyarországon azért ilyen silányak az utak, mert a pénz inkább ellopják. Noha a mondatban érződik némi demagógia, az alapvetést nehéz lenne vitatni. Tekintsünk hát Nyugatra, ahol – mint tudjuk a globalista médiából – minden sokkal jobb, mint itthon. Ott vajon mi a helyzet a kátyúkkal? 

A szebb sorsra érdemes Skócia a szélsőliberális “progresszió” (vagy, ha úgy tetszik, degeneráció) egyik zászlóvivője, ahol még az angol szájzártörvénynél is betegebb rendeletekkel kívánják elhallgattatni a tolerancia nevében a normálisan gondolkodókat.

Az ország a színesek és a szivárványlobbi egyik tűzfészke, ahol könnyen ráfázhat, aki normálisan gondolkodik. A homoszexuálisok (és egyebek) követeléseinek kiszolgálása érdekében pedig semmi se drága. Ennek jegyében például Glasgow városa az adófizetők pénzéből mintegy 50 ezer fontot (kb. 23 250 000 forintot) fordított arra, hogy egy teljes útszakaszt szivárványosra mázoljon, ami által egy teljes útszakasz lett egyszerre toleráns és fokozottan balesetveszélyes. De hát, mi az a pár elütött gyalogos a tolerancia oltárán? (A mellékelt X poszt 70 ezer fontról ír, ám a Telegraph cikke “csupán” 50 ezerről tesz említést. Hosszú mérlegelés után az utóbbinak adtam hitelt – a szerk.)

Ez a hír már önmagában is felvet kérdéseket, ám – ahogyan arra X-en rámutattak – külön felháborító annak fényében, hogy az átlagos utak Glasgow városában finoman szólva is komoly javításokért kiáltanak. A “sokszínű” városvezetésnek, ide értve a négert, a homokost és az idős, liberális néniket, természetesen eme útszakaszok felújításánál jóval fontosabb volt, hogy több mint 23 millió forintnak megfelelő összeget költsenek a lobbi előtti hajbókolásra. Prioritások, ugyebár.

A legszebb az egészben, hogy egy átlagos skót polgár a kezdeményezést még csak nem is igazán bírálhatja, ugyanis a tavasszal elfogadott “gyűlöletbűncselekményről” szóló törvény meglehetősen szigorúan veszi az LMBTQstb minden betűje bírálatát, így akár a legártatlanabb megjegyzés komoly következményeket vonhat maga után. Utak nincsenek, a szólásszabadság illúzió, de legalább az egész városvezetés a homokoslobbi előtt hajbókol. Kell ennél több a boldogsághoz?

A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!

IMPRESSZUM

Felelős kiadó: Innovatív Kommunikáció Alapítvány
Főszerkesztő: Horváth Tamás

© 1999 – 2024 Magyar Jelen, magyarjelen.hu
Exit mobile version
daextlwcn_print_scripts(true);