daextlwcn_print_scripts(false);

2020. április hatodika. Világszerte tombol a koronavírus-járvány, de hogy mennyi és hogyan van még hátra belőle, csak – fogunkat összeszorítva – találgatunk. Negyed éve sincs, hogy globális mindennapjainkat „békebeli” problémák töltötték ki: háború a Közel-Keleten, klímaváltozás, pénzügyi válság, migráció és terrorizmus, a legválogatottabb környezeti kihívások… éltük szép új világunk mindennapjait.

Azóta a legtöbb országban különleges jogrend, katonai igazgatás, sőt a világháborús „hadigazdaság” mintájára „egészségügyi gazdaság” lépett életbe. Határzárak, hatósági vesztegzárak, lezárt területek és bezárt intézmények. Szigorú elkülönítési szabályok érvényesek a lakosságra, az alkotmányosság pedig ezúttal a közösség és az élet védelme nevében az államhatalom korlátozó intézkedéseit legitimálja, az egyéni és csoportos szabadságjogok hatálytalanításával.

Most nem száll fel napi százezernyi repülő. Milliónyi vendéglátóhely áll üresen milliárdnyi vendége nélkül. Százmilliók nem mennek munkába, mert egyrészt nem szabad, másrészt nincs hova.

A hírek és információk kizárólag a világjárványról szólnak. Mindenkinek teljesen új, szürreális az, ami történik. Pedig száz éve már egyszer megtörtént: az emberiség első globális vírusjárványa, az influenza a lakosság öt százalékával végzett. Akkor is új volt a vírus, az is tüdőgyulladással gyilkolt – és azóta évről-évre felüti a fejét. Gyógyszer, gyógymód híján akkor megtanultuk az egyetlen védekezést. Az emberiség megtanult elkülönülni.

Ma sem más a gyógyír egyelőre, segítségül hívva még száz év higiénés tapasztalatát: most az emberiség megtanul kezet mosni. És miközben olyan hosszan és gyakran, mint előtte soha mossuk a kezünket hallunk hihetetlen és eddig elképzelhetetlen híreket a nagyvilágból.

1918-ban új vírus söpört végig a földön: az influenza.

Jelenleg közel egymillió háromszázezer igazolt fertőzött van a világban, és már majdnem hetvenezren haltak bele a járványba. Nem látjuk a végét, de látjuk, hogy az egyes országok más-más módon szenvedik el a koronavírust, köszönhetően egy sor emberi, politikai, vallási, gazdasági, kulturális különbségnek. Egy bizonyos: az áldozatok mindenhol a betegeket ápoló egészségügyi személyzet és a lelki szolgálatot teljesítő papok közül kerülnek ki legnagyobb arányban, amely szám Olaszországban – a járvány által egyik leginkább sújtott államban – különösen kiugró. Sajnos, a mediterrán temperamentum, a déli életvezetés melegágyai a járványhelyzet súlyossá válásának.

És miközben Itália földjén, Palermo városában már Facebook csoportok szerveződnek boltok megtervezett kifosztására, Svédország továbbra sem hajlandó tudomást venni a bajról, de emögött nem a polgárok fegyelmezetlensége, hanem a vezetők nagyon is fegyelmezett tőkeszolgálata áll. Liberális államszervezése látszatintézkedésekkel szúrja ki a kiszolgáltatott lakosság szemét: a kávézóknak be kell korábban zárni. És bezárták az egyetemeket, főiskolákat is. A határok azért még nyitva maradhatnak, méghozzá humanitárius okból, tekintettel az érkező migránsokra.

Ilyen humanitárius magyarázat volt a svéd egészségügyi miniszertől is az a minap, hogy teljesen felesleges tesztelniük „minden egyes tüsszentés után”, ha utána úgysem történik semmi.

És bár a hivatalos svéd kommunikáció szerint minden rendben az országos egészségügyi ellátással, a helyiek ezt nem tudják alátámasztani, mert valójában hozzá sem jutnak az ellátáshoz.

Tőlünk keletre, az ukrán parlament rendkívüli ülésén arra a járvány okozta kihívásra kerestek választ, amit Európa-szerte dolgozó vendégmunkásaik jövedelemkiesése okoz. Az ukrán jegybank összesítéséből kiderült ugyanis, hogy évente mintegy 12 milliárd dollárnyi pénzt utaltak haza a nyugaton munkát vállalók, amely eddig alapvetően finanszírozta az ország belső fogyasztását. A vírusválság többi, már érezhető hatásával együtt a komoly pénzügyi beavatkozás elkerülhetetlen, külső segítség nélkül pedig lehetetlen.

A megoldás jelenleg egy IMF nyújtotta segítségben körvonalazódik. A segítség ára: az ukrán törvényhozás szavatolja külföldiek számára a föld fölvásárlást.

Az Egyesült Államok közben első helyre került a fertőzöttek számában (több, mint háromszáz harmincezer fő). Az USA összes államban felütötte már a fejét a fertőzés, és sajnos csecsemő áldozatok is vannak. Trump országos szükségállapotot hirdetett, miközben már most tízmillió munkanélküli van: a ráta 3,5 százalékról 17 százalékra ugrott és folyamatosan nő. New York City most a világ legsúlyosabban fertőzött gócpontja, ahol az ellátó rendszerek, a készletek és az emberek is végüket járják. A múlt héten New Yorkban orosz katonai teherszállító repülőgép landolt egészségügyi segélyszállítmánnyal. A megfelelő védőfelszerelés hiánya eddig 60 egészségügyi dolgozó életébe került a keleti parti metropoliszban.

Ezzel együtt még most is landolnak New Yorkból induló gépek Hollandiában, amely továbbra is nyitott ország, nyitott határokkal, nyitott közlekedéssel. Tudniillik a vezetés, pár hete liberális megoldást ajánlva lakosságának, meg sem próbálta megállítani a vírus terjedését, racionális magyarázattal, a hatékonyabb egészségügyi ellátás biztosításának lehetőségére célozva. Mivel a liberális kormányzat az elmúlt években is ilyen racionális volt, a 17 milliós ország intenzív osztályos férőhelyeinek számát 1300-ra csökkentette, néhány kórházat bezáratott, illetve évek alatt összesen 75 ezer fős egészségügyi létszámleépítést hajtott végre. A napokban szivárgott ki: felső utasításra a helyhiány miatt az orvos fog dönteni, ki kap ellátást és ki nem.

Ez lesz a „fekete kód”, a holland állam liberális megoldása azoknak a dolgos, idős holland polgároknak, akiknek nem jut hely az intenzív osztályon.

Ők a kórház mögött parkoló hűtőkamionokban várhatják majd végtelen türelemmel gyógyulásra esélyes embertársuk lábadozását, aki fiatalabb erősebb – és jó eséllyel bevándorló.

Közben Erdélyben, Hargita megyében most regisztrálták az első fertőzöttet – egy Franciaországból hazatért külhoni munkást.

És ha már szóba kerül Franciaország, amely szintén súlyos kárvallottja a koronavírusnak – a súlyos állapotú betegeket már eszközök hiányában a hadsereg helikopterei szállítják. Ez a videó Párizsban készült, a hírhedt 18. kerületben, ahol fehér ember már nem lakik. A francia fővárosban szigorú kijárási tilalom van. Nem is járnak ki a franciák; a bevándorlók lakta városrészen pedig így néz ki a korlátozás:

A cseh sajtóban elterjedt a hír, hogy Brüsszel azonnal milliárd eurós pénzügyi segítséget nyújt Prágának. A cseh médiumok nem győztek ódákat zengeni az Unióról egészen addig, amíg a cseh pénzügyminiszter egy szűkszavú, kijózanító twitter üzenetben el nem ismerte, hogy szó sincs semmilyen brüsszeli utalásról.

Kína is közzé tett egy propagandavideót arról, hogyan nyújtott-nyújt segítséget most már 52 országnak, tekintet nélkül az országokkal való korábbi kapcsolatukra. Egyébiránt Peking, amely bejelentette saját járványa végét, most újra korlátozásokra készül, a járvány „újabb hullámaitól” tartva, a lakosságot pedig kötelezve a közterületen történő maszk viselésére, így járt el most egyébként Izrael is. Kína az őt érő folyamatos közegészségügyi vádak tükrében a vadállatok értékesítését megtiltotta piacain – igaz csak ideiglenesen.

Wuhan, a tízmillió kínai és egy vírus szülővárosa. Ideiglenesen tiltott a vadállatok értékesítése

A mai nap híre, hogy Boris Johnson brit miniszterelnök is fertőzött, és láza miatt kórházba került. Ő az, aki Donald Trumppal együtt Kína felelősségét a kezdettől fogva hangoztatta a járvány világméretűvé válása kapcsán, és a krízis lecsengése után elszámolást helyezett kilátásba. A két angolszász kormányfő egyébként következetesen „kínai vírusnak”, „wuhani vírusnak” nevezi a kórokozót.

A WHO arra figyelmeztet a kibontakozó diplomáciai konfliktus kapcsán, hogy ez egy globális járvány, és nem szabad egyes országokat felelőssé tenni, mert az csak ahhoz vezet, hogy nem fognak valós adatokat közölni.

(Forrás: MTI, Reuters, 24.hu, HírTv, atv.hu)

Joó György – elemi.hu

A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!

IMPRESSZUM

Felelős kiadó: Innovatív Kommunikáció Alapítvány
Főszerkesztő: Horváth Tamás

© 1999 – 2024 Magyar Jelen, magyarjelen.hu
Exit mobile version
daextlwcn_print_scripts(true);