120 éves Monza: a sebesség ünnepe testközelből

Aki valamilyen szinten is motorsport rajongó, annak valószínűleg nagy álma, hogy egyszer eljusson Monzába, a Sebesség Templomába, amely idén ünnepli 120. évfordulóját.

Drámák, győzelmek, rekordok: ez az Autodromo Nazionale Monza, azaz a monzai pálya. Az idei Olasz Nagydíj is hozta a megszokott formáját a pályán belül és kívül egyaránt.

Már a szombati időmérő edzés is emlékezetes marad: Max Verstappen elképesztő kört futott, amellyel nemcsak megszerezte a pole pozíciót, hanem a monzai pálya történetének leggyorsabb köridejét is elérte, ezzel átadva Hamilton 2020-as rekordját a múltnak.

A vasárnapi versenyt Verstappen végül fölényesen nyerte, 19 másodperces előnnyel, ezzel megszerezve idei 3. győzelmét. Ráadásul a futamot világrekord gyorsasággal húzta be - soha nem zárult Forma-1-es nagydíj ilyen rövid idő alatt (1:13:24.325). A dobogó alsó fokain a két McLaren, Lando Norris és Oscar Piastri osztozott, bár a sorrend nem volt magától értetődő, ugyanis egy kis házi dráma közrejátszott: Piastri a gyorsabb kiállása után átmenetileg Norris elé került (akinél a csapat elrontotta a kerékcserét), ám a csapatutasítás értelmében vissza kellett adnia a pozíciót.

A Tifosik (azaz a Ferrari szurkolótábor) előtt Charles Leclerc negyedik lett, őt követte George Russell a Mercedes-szel, míg Lewis Hamilton (Ferrari) a 10. rajthelyről indulva (köszönhetően az öt rajthelyes büntetésének) küzdötte fel magát a hatodik pozícióig.

Azonban a monzai hétvége nemcsak a futamról szólt: a pálya területén hatalmas szurkolói zóna várta a látogatókat, ahol a motorsport minden szerelmese megtalálhatta a kedvenc programját, ezekről hozunk pár példát:

-Interaktív játékok: A „Pit Stop Challenge” standnál sorok kígyóztak: mindenki ki akarta próbálni, milyen gyorsan képes kereket cserélni egy F1-es autón. A kilátogatók még egy szimulátort is kipróbálhattak, ahol a versenyzők szemszögéből élhették át, milyen érzés Monzában körözni.

-Sportautók és legendás gépek: A modern Ferrarik mellett sorakoztak a klasszikus F1-es autók is. Testközelből volt látható így több régi Ferrari, köztük az 1970-es évek legendás 312-es modellje, Niki Lauda világbajnok autója, és a kilencvenes évek vörös versenygépei (pl. az utolsó V12-es Forma-1-es autójuk), illetve más neves járművek.

-Trófeák és relikviák: Külön pavilonban helyezték el az F1-világbajnokság híres serlegét, amelynek oldalán a sportág legnagyobb nevei sorakoznak.

-Szurkolói közösség: A lelátókon pirosba öltözött tömeg uralta a hangulatot – nem is csoda, hiszen a Ferrari-tábornak hazai pályája ez. A fanzone-ban DJ-k, showműsorok és élő közvetítések váltották egymást, a sörsátrakban pedig színes figurák adták meg a fesztivál ízét.

A hétvége számomra legkülönlegesebb pillanata mégsem a pályán történt. Úgy döntöttem, nem a szurkolók számára igénybe vehető busszal indulok a pályára, hanem gyalog. A pályára menet, egy hotel előtt haladtam el, ahonnan éppen a kedvenc versenyzőm, George Russell, a Mercedes pilótája lépett ki. Ez a teljesen váratlan találkozás szimbolizálja Monzát: itt néha elég, ha az ember a megfelelő helyen, a megfelelő pillanatban van, és máris közelebb kerülhet a Forma–1 világához, mint valaha gondolta volna.

A 120 éves Monza nem csupán versenypálya, hanem a sportág egyik legfontosabb helyszíne. Aki ide kilátogat, az nem egyszerűen egy futamot lát: részese lesz egy ünnepnek, ahol múlt és jelen, szurkoló és pilóta, történelem és modernitás találkozik. Az idei Olasz Nagydíj ezt ismét bebizonyította: Monza örökké a Forma–1 temploma marad.

P.V.