A 100 Katona emléktúra mára már Esztergom történetének részévé vált

Rekordlétszám mellett zajlott le március 21-én a HVIM – Magyar Ellenállás által szervezett esztergomi 100 Katona emlék- és teljesítménytúra – írja a szervezet. A túra egyik ellenőrzőpontján készült videóban a mozgalom társelnöke, Barcsa-Turner Gábor vette szemügyre és mutatta be az ott kiállított, a túrázók számára megtekinthető korabeli fegyvereket.

„Enikő néhány éve még túrázóként teljesítette a 100 Katona emlék- és teljesítménytúrát, de idén már mint szervező vette ki a részét a munkákból. Kellett is az extra erő, hiszen minden eddiginél több túrázó regisztrált a különböző távokra. Közel 300 fő gondolta úgy, hogy 2026-ban teljesítményével (is) adózik az Esztergomot védő hősök előtt” –  írja a Hatvannégy Vármegye, majd ezután az általuk említett Enikő osztja meg gondolatait:

„Fényes napsütés és enyhén meleg idő kedvezett azoknak, akik megjelentek Esztergom külterületén, a Búbánatvölgyben március 21-én, hogy teljesítsék a három táv valamelyikét. Ahogyan az lenni szokott, 7 és 9 között elindultak a teljesítménytúrázók, majd 10 órakor a családi távra érkezők is, egy túravezetővel az élen. Minden évben így indul a túra, idén sem volt ez másképpen; a már ötödik alkalommal megrendezett esemény rutinszerűen vette kezdetét” – számolt be az indulás körülményeiről Enikő.

„A mostanra kialakult rutinok természetesen nem könnyítik meg évről évre a szervezést, vannak már dolgok, amelyekre immunissá váltunk, de feladat akad bőven” – avatott be a túra főszervezője, Nagy Norbert a kulisszák rejtelmeibe.

„Idén bővült a szervezői gárda egy fővel, ráadásul olyannal, akinek nem volt ismeretlen az esemény, fiatal és szívvel-lélekkel tudja képviselni azt, ami miatt évről évre belevágunk” – mondta Nagy Norbert Enikőről, aki korábban maga is teljesítette a 45 kilométeres távot, amelyről így írt:

„Pár éve csak túrázóként vettem részt a 100 Katonán. Ez volt az első teljesítménytúra, amit sikeresen teljesítettem, ráadásul a 45 kilométeres távot. Most lehetőségem nyílt szervezői szemmel is betekintenem, hogy hogyan zajlik le egy ilyen túrának a szervezése. Eleinte azt hittem, ez nem lehet valami bonyolult feladat, hiszen azelőtt még sosem volt ilyennel dolgom. Aztán egyre jobban belekerültem, és sorra jött elő a megoldásra váró feladatok tömkelege” – fogalmazott.

„Végig kellett járnunk a 28 és a 45 km-es távot, szalaggal jelölni ezeknek az útvonalát, hogy a túrázók ne tévedjenek el. Két napunkba telt; reggeltől estig mentünk, és nem volt mese, meg kellett csinálni időben” – mesélte Enikő, majd a túra indításával folytatta beszámolóját:

„A több nap lelkes munka után végül eljött a túra napja. Fel kellett építeni a helyszín minden egyes kis részét, hogy mind a túrázóknak, mind a szervezőknek kényelmes dolguk legyen. Aztán elkezdtek megérkezni az első túrázók, akik már álltak be a regisztrációhoz, hogy minél hamarabb el tudjanak indulni. A regisztrációnál mind mosolyogva, kedvesen fogadtuk az összes túrázót, és útnak indítottuk őket. Volt szerencsém ezt a munkát nekem is végezni, és nagyon érdekes volt ezúttal a másik oldalon lenni” – fogalmazott, és elmondta, a nap folyamán végigjárta a túra útvonalát a szervezői csapattal.

„Miután lezárult az indítás, besegíthettem a főzés előkészületeibe is, ami szintén nagyon jó hangulatban telt. Mindenki nevetett, történeteket mesélt a másiknak. Olyanokkal találkozhattam, akiket már rég láttam. Összességében ez a rész is nagyon tetszett. Ezután elmehettem néhány vármegyéssel, akik az ellenőrzőpontokra tartottak, hogy videókat és fotókat készíthessenek az ott tartózkodó szervezetekkel. Ez is egy érdekes folyamat volt, bepillanthattam a színfalak mögé, hogy hogyan is készülnek azok a videók, amelyeknek eddig csak a kész formátumát láthattam.”

„Miután körbejártuk az ellenőrzőpontokat, visszatértünk a célhoz. Elkezdtek beérkezni az első túrázók, akiknek az első útjuk szintén a regisztrációs asztalhoz vezetett. Megkapták az utolsó pecsétet, majd az oklevelet és a kitűzőt. Majd átirányították őket a »konyhára«, ahol rendkívül finom, friss főtt étel várta őket. Jó érzés volt látni, ahogy leesett a teher a vállukról, és mosolyogva azt mondták: »Sikerült, megcsináltuk.« Felemelő érzés volt látni, hogy a kemény munkánk gyümölcse beérett: a túrázók őszinte öröme a legszebb elismerés, amit kaphattunk. Jó volt megismerni a túrának ezt az oldalát is. Igazi élmény volt egy olyan csapattal dolgozni, amelynek tagjain őszintén látszott a munka iránti szenvedély. Örülök, hogy megismerhettem őket, és a velük való beszélgetések mellett az is sokat jelentett, hogy a közösségük részévé válhattam” – ezekkel a gondolatokkal zárta mondandóját Enikő az idei 100 Katona emlék- és teljesítménytúráról.

További képek:

Kapcsolódó: