Mint ígértük, folytatjuk a magyar lósport helyzetnek áttekintését, amelyet belső információkra alapozunk, a cikkben tett állításokat mind-mind olyanok fogalmazták meg számunkra, kik a lósportban ténykednek már hosszú évek, esetenként akár évtizedek óta. Korábbi részünkben, mintegy bevezetőként áttekintést adtunk a legnagyobb problémákról, a folytatás azonban specifikusabb jellegű lesz, sikerült megszólaltatnunk több lovast is, az ő beszámolóik következnek.
Előző cikkünkben azt kiveséztük, hogy komoly gondot okoz a lovak doppingolása, amely súlyosan vét a sportszerűség és az állatok egészsége ellen is, most arra voltunk kíváncsiak, olyan előfordul-e, hogy konkrétan lovasokat megkeresnek különböző kérésekkel, hogy ne nyerjen futamot szándékosan.
-Ilyen velem még nem fordult elő. De más esetek azért vannak. Úgy van, hogy egy lovasnak három versenyen kell részt vennie, hogy kapjon egy számot. Tehát kvalifikálnia kell magát – fogalmaz az egyik lovas. Itt hozzá kell fűznünk az érthetőség kedvéért, ez az úgynevezett szám nem más, mint a súly, ami rákerül a lóra. Ha például rátesznek egy lóra plusz 5 kg-t, azzal a következő futamon már nem fog pénzt keresni.
-A versenyben van mondjuk a legjobb ló, az visz például 65 kg-t, a leggyengébb pedig visz 50 kg-t. S ezáltal a fogadásszervező is ki van egyenlítve. Tehát az erősebb ló minél nagyobb súlyt vigyen, hogy a gyengébb is partiban legyen – magyarázzák.
A gond és a befolyásolási szándék viszont ott kezdődik, mint mondják, bizonyos lovakat olyan súlyokkal büntetnek, amelyekkel bizony nem kellene.
-Vegyük akármelyik trénernek a lovát, nyer a lova háromnegyed hosszal, ezt a lovat aztán annyi plusz kiloval büntetik, ahány hosszal nyert. Egy példa, ha nagyon könnyen nyer egy ló, mondjuk hat hosszal, akkor megkapja a 6 kilót. De erre még indokolatlanul rátesznek 5 kilót, az már 11 kilót, az meg már brutális – fejtette ki egy másik zsoké.
A súlyokkal való megpakolást hivatalosan hendikeptezésnek hívják. De, hogy ki dönti el, hogy milyen súlyok kerülnek bizonyos lovakra, annak is utána kérdeztünk. Erre van egy bizottság, de aki dönt, az egy ember csak. És sajnos arra utaló jelek vannak, ő is a rendszer része, tehát a csalásokban kiveszi a részét. E ponton szúrt közbe a korábbi részben említett, egyelőre a neve elhallgatását kérő istállói dolgozó, hogy megosszon velünk egy tavalyi derbi történetet.
-Hivatalosan nem lehet szabályt változtatni, csak az év elején, a versenykezdés előtt. Tehát ameddig nincsen szezon, addig erre nincs lehetőség. De ha az elkezdődik, onnantól kezdve nem lehet belenyúlni a versenyszabályzatba az évad végéig. No, eljött a tavalyi derbi. Egy héttel a derbi előtt kitalálták, hogy szigorú állatorvosi ellenőrzések lesznek. Merthogy az állatvédők állítólag ezt nagyon akarják – kezdi elmesélni a történteket.
-Mi azt mondtuk, rendben. Én kivezettem azt a lovat, amelyiket mutattam is önöknek, amely nemrégiben Ausztriában is nyert, jön az állatorvos mosolyogva, megmutattam neki, hogy szaladgál a ló fel-alá, erre azt mondja, ez sánta – osztja meg velünk meghökkentő tapasztalatait.
Természetesen erre nem lehetett más a felelet, minthogy ez a ló nem sánta. De az orvos csak kötötte az ebet a karóhoz, és ellentmondott, hogy a ló sánta.
-Még egyszer mondom, ő már a bajsza alatt mosolyogva jött oda hozzánk – fakad ki.
Biztos, hogy nem lehetett sánta – szúrt közbe az egyik lovas -, hiszen két hét múlva Ausztriában bizonyította, hogy egy derbi esélyes lóról van szó, semmi baja nem volt. Az istállótulajdonos továbbá elmondta, hogy ezt a csalást, mert nem talált rá jobb szót, aki megszervezte, annak az állatorvosa volt, akit felkért az igazgató az egész művelet végrehajtására.
-Én ebből óriási balhét csináltam a Kincsem Parkban, nagyon keményen számon kértem az embert a derbi után, ráadásul az ő lova végül csak második lett, az a ló viszont tényleg szinte sántán ment ki a versenyre. A mi lovunk repült. Egy másik istálló másik favoritját is kihúzták egyébként – teszi hozzá.
Ráadásul még a látszatra sem igazán adtak, többek szeme láttára cseréltek gazdát a borítékok.
-Na, de lefutották a derbit, több ezer ember ott volt a tribünön, én meg odamentem. És meglehetősen durva hangnemben szóltam meg, elküldtem melegebb éghajlatra, ott minden elhangzott, ami nyomdafestéket nem tűr. Erre nem is nagyon tudott mit reagálni, engem viszont egy hónapra kitiltottak a parkból, mert vétettem a házirend ellen – osztja meg felháborodva gondolatait.
Nem tud napirendre térni afelett, hogy nem az a baj, hogy itt nyilvánvaló csalás történt, hanem az, hogy ő üvöltött a csalóval, aki megszervezte az egészet. Erre nem kapott választ máshonnan sem, hanem megkapta az írásbeli figyelmeztetést.
Egy másik visszás ügyet is elénk tártak, mégpedig az állami támogatásokét, ahol bizony nem mindig értek oda a pénzek, ahová kellettek volna.
-Azt hallottuk, hogy több mint 20 milliárd támogatást kapott volna a magyar lósport, különböző istállók, és mi ebből a saját istállónkban annyit érzékeltünk, hogy ki lett meszelve az istálló eleje, ami nevetséges – fogalmaztak egyöntetűen.
Az említett problémák alapján megbizonyosodhattunk arról, hogy a magyar lósport lényegében a fejétől bűzlik, s még ezek alapján is „csak” a felszínt kapargatjuk. Mint a magyar mindennapok oly’ sok területén, itt is teljes szemléletváltásra volna szükség a tisztább sportélet reményében.
Cikksorozatunk folytatódik, bízva abban, hogy ezeket a pozitív változásokat mi is elősegítjük vele.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
