Nagy port kavart a vendéglátók körében az ún. NTAK-rendszer bevezetése, mely keretében élő adatszolgáltatást kellene nyújtaniuk az általuk lebonyolított forgalom után. A Nemzeti Turisztikai Központ szerint ez a turizmus szempontjából kívánatos és indokolt, ám a rendelet érvényes olyan kisvállalkozásokra is, melyek még külföldit se láttak megnyitásuk óta. Munkatársunk egy békéscsabai lángosossal beszélgetett, akitől afelől érdeklődött, ő személy szerint mit szól a kormány kezdeményezéséhez, és az új rendszer bevezetése rá nézve mivel járna. Az interjúalany arra kért minket, nevét és vállalkozását ne tegyük közzé, ugyanis tart a politikai retorziótól.
– Te mióta vagy a „szakmában”?
– Legalább 15 éve.
– Milyennek látod most a helyzetedet? A kormány, mikor az a vád éri, hogy a multikat részesíti előnyben, mindig azzal hárít, hogy a magyar kisvállalkozásokat is segíti. Te ebből észrevettél bármit?
– Erre azért nem tudok neked válaszolni, mert én soha nem is kértem segítséget a kormánytól, nem pályáztam meg semmit, nem könyörögtem támogatásért. Most mit kuncsorogjak? Én csak annyit akarok, hogy hagyjanak dolgozni, hagyjanak vállalkozni, és kész.
– Hagynak?
– Ellenkezőleg. Ott szívatnak, ahol tudnak. Ugye nekünk az áramot is a kormány által kitalált „piaci ár” kétszereséért kell vennünk. Aztán ott van a palackos gáz. Korábban 3 ezer forintért lehetett venni, most 8 ezerért. Úgy, hogy még a töltőtömegét is lecsökkentették, hogy így kijátsszák a hatósági áras szabályozást. Meg ott vannak az alapanyagárak. Én mint vállalkozó nem vásárolhatok árstopos olajat vagy cukrot. Nekem ezeket rendes áron kell megvennem.
De említhetném a NAV vegzálásait is. Egy dolgot ötször, hatszor ellenőriznek, háromszor nem találnak benne hibát, kétszer igen, erre megbüntetnek. Most akkor ki hibázott, én vagy ők? Ki az, aki nem végzi rendesen a munkáját? Mégis engem büntetnek.
Pedig én mindig tisztességesen járok el, az alkalmazottaimat bejelentem, a törvényeket betartom. Ügyelek a minőségre és a tisztaságra.
– Ha ez még nem lenne elég, jön most ez az NTAK-rendszer. Erről mit is kell tudni?
– Jó a kérdés. Én úgy vettem észre, pontosan az sem tudja, aki a szoftvert forgalmazza. Nincs ez még kiforrva, ráadásul – ezt kevesen tudják – ennek az ötlete nem újkeletű a kormány részéről. Korábban már többször felmerült, csak mindig elhalasztották, pontosan a megvalósíthatatlansága miatt. Éppen ezért a forgalmazó se öl bele túl sok pénzt a javításokba, mert ő sem tudja, hogy mikor lesz ebből bármi.
De már vannak helyek, ahol próbálgatják. Az elmúlt pár hét folyamán két étteremben is voltam, ahol ez működik. Tudod, hogy nézett ki a rendelés? Kijön a fiatal pincér, „Mit kérnek?”, párom mondja az előételt, pincér áll némán, pötyögteti a mobilját, mi ülünk, várunk, várunk. Jó. Most a másodikat, megint áll némán, nyomkodja a telefonját, mi meg várunk és várunk. Aztán hozzám fordul, és ugyanezt eljátsszuk megint. A másik helyen még furcsább volt, mikor párom elmondta, milyen levest kér, mondaná a másodikat, mire a pincér közbeszól: „Várjon! Már itt vagyok a leveseknél, előbb az úr mondja, milyen levest kér.” – Az én időmben, mikor még tanultuk a vendéglátást, a pincérektől elvártak egyfajta kiállást, illemet és méltóságot. Most meg így működnek a dolgok. Persze lehet, hogy én vagyok túl régimódi.
De hogy például egy lángosos esetében hogy nézne ki, azt el sem tudom képzelni. Láttam a bemutatóterméket, ez egy tableten futó, érintőképernyős program, amely megköveteli a folyamatos internetkapcsolatot. Na már most, mi itt vagyunk ketten, folyamatosan csináljuk a lángost, dagasztom a tésztát, sütök. Lisztesek, vizesek, tésztásak vagyunk. Így nem lehet bepötyögni ezeket. Vagy ha pörgés van, csúcsidő, csak bekiabálnak, mi kell, én meg háttal nyugtázom, és már csinálom is.
Komolyan gondolják, hogy minden rendelés után majd kézmosás, pötyögés, megint kézmosás, vissza dagasztani? Ha az egész folyamat csak harminc másodperc, kiszámolhatod: száz vendégnél mennyi időt vesz el az életünkből. Teljesen értelmetlenül. Ráadásul a rendszer a halmozást sem ismeri, tehát nem írhatom be azt, hogy eladtam mondjuk 5 x 1 kólát. Be kell mennem az üdítőkhöz, ki kell keresnem az adott kólát, majd ötször bevinni az eladást a gépbe. Aztán ugyanez a lángossal, kávéval, mindennel. Tíz ugyanolyan lángos esetén tízszer meg kell ismételni. Az éttermekben úgy tudom, az is számít, mikor jött a vendég, és mivel fizetett. Rengeteg olyan felesleges adminisztráció, amire se időnk, se energiánk, se kedvünk. Itt egész nap pörgés van, ha épp nincs senki, akkor telefonos rendeléseket veszünk fel, feltöltjük a készleteket, előkészülünk, vagy takarítunk. Itt nincs üresjárat.
– Valóban elég irreálisnak hangzik. Jó hír lehet talán, hogy a Mi Hazánk Mozgalom követelésének hatására a kormány meghátrált, és kitolták a rendszer bevezetését 2024. január 1-ig.
– Most valóban úgy néz ki, de erről nincs még végleges döntés. Jelenleg ott tartunk, hogy a Nemzeti Turisztikai Központ javaslatot tesz a kormánynak, hogy tolják el fél évvel a rendszer bevezetését, azokra vonatkozóan, akiknek az éves bevétele nem éri el a nettó 100 milliót.
A kormány részéről egyébként itt egy szalámitaktikát érzek, hiszen úgy tudom, a szállodaiparban már kötelező. Most jönnek a 100 millió fölöttiek, főleg a nagyok, akik relatíve könnyen be tudják ezt vezetni. A 100 millió alattiakat szerintem tovább bontják még kisebb csoportokra, és mindig csak egy csoport kerül majd sorra. Ennek az a célja, hogy ne tudjunk egységesen fellépni ez ellen az egész ellen.
– A Turisztikai Központ azzal érvel, a valós idejű adatszolgáltatás az „igények felmérésével” segítené a turizmus növekedését és a reklámok személyre szabását.
– A szállodák esetében talán. De most nézz szét itt! Amióta viszem a lángosost, egyetlen külföldi vendégem sem volt. De a helyi éttermekbe se jár túl sok itt Békéscsabán. A turisztikai szektorban lehet, hogy jó ötlet, de ott nincs is vele gond, mert van rá személyzet. De itt? Láthatod, itt vagyunk ketten-hárman az alkalmazottakkal. Mi csinálunk mindent. Most vegyek fel egy embert arra, hogy a gombokat nyomkodja? Még azt sem tudom, nekünk elég lenne-e beírni, hogy sajtos-tejfölös lángos, vagy külön kéne azt is egyesével bepötyögni, hogy lángos, sajt, tejföl? Egyszerűen nem látom, hogyan működhetne ez az ilyen, tíz főnél kevesebbet foglalkoztató vállalkozások esetén. Mondhatnám azt is, megint sikerült egy olyan döntést hozni, ami a nagyoknak nem jelent érdemi változást, a kicsiket viszont ellehetetleníti.
Arról nem is beszélve, hogy ezzel tényleg mindent látni fognak. Azt mondják, az adatokat nem használják fel másra és nem is továbbítják senkinek. Felőlem mondhatnak, amit akarnak. Ha azok az adatok egyszer bekerülnek a rendszerbe, akkor azok ott is maradnak. Ez is csak egy újabb lépés a totális kontrol felé.
A programmal pontosan látják majd, mely régiókban, illetve mely városrészekben milyen forgalmat bonyolítanak le az üzletek. Több vendéglátós barátommal is beszéltem, akik attól tartanak, hogy ennek az egésznek az lesz a vége, hogy a legjobban pörgő bizniszeknél megjelenik majd valami oligarcha és közli, hogy ennyitért vagy annyiért megveszi, aztán vagy eladod neki, vagy tönkretesznek. Láttunk már ilyet itt, Békéscsabán is.
– Mennyibe kerülne ez nektek egyébként?
– Hát, ugye a hardvert, amin a program fut, azt mindenképpen be kellene szerezni, nyilván önköltségen. Mert hiába nekik kellenek az adatok, és hiába ők köteleznek a használatára, nekem kell fizetnem érte… Maga a szoftver egyébként ingyenes, csak az vele a baj, hogy egyrészt nem működik, másrészt nincs összekötve a NAV online pénztárgépével, tehát csak a Nemzeti Turisztikai Hivatal felé továbbítja az adatokat. Vagyis mindent duplán kell majd adminisztráljak, egyszer a NAV felé, egyszer a Nemzeti Turisztikai Hivatal felé. Vagy pedig, van egy másik program, ami működik, és a NAV-nak is továbbítja az adatokat. Ennek a megvétele 500 ezer forint plusz áfa, amit 4 ezer forint plusz áfás havidíj követ. Mert ha már megvettem, miért is használhatnám ingyen, ugye? Tartok attól is, hogy ez csak a bevezető összeg, ha már rákényszerítenek mindenkit a használatára, úgy drágítják, ahogy akarják. Ami végül a vevőkön fog lecsapódni, mert én nem engedhetem meg magamnak, hogy benyelem ezt veszteségként. Ha ezek megvételére köteleznek minket, kénytelenek leszünk árat emelni, mert már így is olyan szinten megnehezítik a működésünket a rengeteg adóval, rejtett költséggel meg hasonlókkal, hogy máshogy egyszerűen nem megy. Teljesen életszerűtlen az egész kezdeményezés.
Kiemelt képünk csupán illusztráció, forrás: wikipedia.org
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
