A közelgő európai parlamenti választások előtt Dr. Tóth Máté energiajogásszal jártuk körbe a szuverenitás jobboldali, őseredeti jelentését és annak különböző aspektusait. Horváth Tamás interjúja.
– Szinte divat lett szuverenitásról meg szuverenitásvédelemről beszélni. Te aki másfél évtizede a szuverenista iskolát képviseled, hirdeted, egyetemen tanítod, mit gondolsz erről?
– A szuverenitás nem politikai termék, nem valami olcsó szlogen, amit gyorsan fel- és el lehet használni pillanatnyi politikai érdekből, avagy amit el lehet bagatellizálni. Aktuális példával azt mondhatnám, hogy olyan, mint a gyerekvédelem:
ha valóban hiszünk benne, ott nincs helye elnöki kegyelemnek a homoszexuális pedofil bűncselekményt eltussolóval szemben.
Következetesnek kell lennünk. A világnézet nem játék, a szuverenitásra pedig fokozottan igaz mindez. A szuverenitás ugyanis pontosan a legféltettebb kincsünk, a közösségi-társadalmi szerveződés ékköve és garanciája. Márpedig az Egyesült Államokkal szemben maga is mind csekélyebb önállóságot mutató Európai Unió évek óta a nemzetállami hatásköröket nyesegeti az energetika és a bevándorlás terén. A legújabb szabályaival az EU már a médiaszuverenitást is elveszi, amit más irányból a Big Tech cégek, online platformok maguk is kikezdtek. Az erre adott eddigi válaszok elégtelenek. Eközben Davosból a globalista elit a rovarevést erőlteti, el akarják venni a készpénzhasználat lehetőségét, a WHO pedig a pandémia-szerződéssel korlátozná a nemzeti szuverenitást. A baloldali globalisták nem győzik magyarázni, hogy ez milyen jó, az ezekkel pedig csak látszólag szembenálló Meloni-szerű álnemzeti atlantisták meg egyszerűen hallgatnak ezekről. Mind egyezően azt sugallják: fóliasisakos bolond, aki beszél ezekről, kételkedik ezekben.
– Mi is pontosan a tét, mi lenne a szuverenitásvédelem hangzatos szlogenje mögött a valódi olvasata?
– A hangzatos szlogen mögött könnyen elveszik a tartalom, vagy épp a hangzatos szlogen lesz szemfedője a valódi problémáknak. Sokan vannak persze, akiket már annyira elidegenítettek a nemzetüktől, hogy magára a témára is csak legyintenek: mit érdekel engem szuverenitás és államrend? Miért jó nekem bármilyen szuverenitás? Számukra sajnos ugyanolyan rossz hírem van, mint azoknak, akiknek üres politikai szlogen a szuverenitás.
Az államrend tárgya, célja és forrása a nép, vagyis Te magad is vagy.
Ha elvész a nemzeti szuverenitás, akkor Brüsszel, sőt egyenesen a WHO rendelkezései érvényesülnek az MRNS-oltások és járványügyi korlátozások tekintetében az egyéni jogokat is korlátozva. Márpedig a vonatkozó WHO-szerződés épp elfogadás előtt áll! Ennek egyesek örülnek is, a másik oldalon meg szándékosan hallgatnak. Ha elolvad a nemzeti szuverenitás és eltűnik a készpénzhasználat, a nemzetek feletti virtuális pénz hozzáférhetősége annak lehet majd a függvénye, hogy valaki mennyire engedelmes szolgája a globális elitnek. Márpedig a folyamat elkezdődött a nemzetállam és a készpénz elleni globalista háborúval. Ugyanígy, ha az Európai Unión keresztül a föderalista-atlantista-globalista törekvések (így, ebben a sorrendben!) megvalósulnak, akkor az embereknek nem lesz tovább beleszólása a döntéshozatalba.
– Mi az, amire valóban figyelnünk kellene az EU-s intézmények irányából a szuverenitásunk tekintetében?
– A 2019-2024-es EU-s ciklusban vadabb döntések születtek, mint valaha. De az idei EP-választások után kezdődő új ciklusban még képtelenebb terveket akarnak áterőltetni a brüsszeli globalisták. Így például,
ha végbemegy az Európai Unió többkörössé alakítása, akkor Magyarország gyarmatszerű perifériává válik, a magyaroknak nem maradna semmilyen hangjuk az érdemi döntésekben.
Márpedig ez nem riogatás, már most napirenden van, nagy tiltakozást pedig nem látunk ellene, a globalista balliberális pártok nem meglepő módon egyenesen üdvözlik ezt a nemzetállam-ellenes történelmi csapást. Épp leépül az európai ipar, ahogy jelenleg is felszámolás alatt van az európai belső égésű motorok ipara – amit az Európai Parlament erőszakolt ki, és melyhez mindenki igazodik. Az EU-s döntések eredménye, hogy az USA-tól veszi a kontinens az energiahordozókat, akár ötszörös áron! Ukrajna feltétel nélküli támogatásával nem csupán Te meg én fizetjük innentől a lőszert Amerika háborújában, de Európa, benne Magyarország elveszíti azt a geopolitikai mozgásterét, ami a jelenleg erősen átrajzolódó világrendben, nagytérrendben fontosabb lenne, mint valaha.
– Valóban átalakul a világrend és felértékelődik a szuverenitás?
– A globalisták által erőltetett járványügyi korlátozásokkal és az orosz–ukrán háborúval korszakolható új folyamatok a nagytérrend átrendeződését mutatják, ahol az alábukó és a feltörekvő hatalmak mind dinamikusabb játszmájában az egyoldalú atlantista, amerikabarát elkötelezettség veszélyessé válik. Márpedig változó fegyveregyensúly okán egy új többpólusú világrend formálódásában könnyen a rossz oldalon találhatjuk magunkat.
Sokan hisznek az egypólusú világrend, a Pax Americana örökkévalóságában, a demokratákért rajongó globalisták és a republikánusokon csüngő neokonok meg Meloni-szerű atlantisták egyaránt.
Történelmi távlatokban azonban alighanem Carl Schmittnek van igaza, aki szerint jogi-politikai értelemben az egypólusú világ, a világállam képtelenség.
Az USA, illetve tágabban a G7-ek dominanciáját már a 2000-es évekre a feltörekvő Kína, India, Brazília árnyékolta be, ám ezek a folyamatok mára gyorsultak fel igazán. Elég arra utalni, hogy az olajjal elkezdtek jüanban kereskedni, Oroszországot nem tudták térdre kényszeríteni szankciókkal, a szén-dioxid kibocsátás erőltetése pedig Kína dominanciáját hozza az általa gyártott napelemekkel, akkumulátorokkal és elektromos autókkal. A (szélső)liberális nyugati világ és Homo Americanus életérzés féltik az egypólusú világrendet a feltörekvő, de eszmetörténeti értelemben revizionista nagyhatalmaktól, mint Kína, Oroszország vagy India, de egyúttal féltik a nemzeti erőktől, etnikai szuverenista európai pártoktól és politikai mozgalmaktól is. Számukra mindkettő, egy őseredetibb normalitáspárti értékrend és egy természetesebb, egyenlőbb geopolitikai rend kialakulásának a „veszélyét” jelenti. A geopolitikai tér e történelmi átrendeződésében a szuverenitásunk a legnagyobb értékünk.
– Csak a fizikai térben beszélhetünk szuverenitásról? Mi a helyzet az online térrel?
– Pontosan ez az a terület, ahol már nem csupán fenyegetésről beszélünk, hanem elolvadt a nemzeti szuverenitás. Idén február 17-től a Big Tech, az online platformszolgáltatók érdemi hazai jogorvoslat nélkül cenzúrázhatják a magyarokat a DSA-nek nevezett digitális szolgáltatásokról szóló EU-s rendelettel. A DSA felülírja a magyar jogot, a felügyelet Brüsszelhez került, a lehetséges ellensúlyozást a jogalkotó elmulasztotta.
Ennek a globalista baloldal ujjong, nekem pedig minden ezzel kapcsolatos védekező jogszabály-javaslatomat félresöpörte az államigazgatás az elmúlt két és fél évben, hiába javasoltam Varga Judit akkori igazságügyi miniszternek már 2021-ben a nemzeti platformtörvényt, amivel elébe lehetett volna menni a közelgő EU-s szabályozásnak.
Aztán az említett EU-s törvény, a DSA hatálybalépése után hiába javasoltam, hogy az internetes közvetítő szolgáltatásokat igénybe vevő magyar emberek, kisvállalkozások, civil szervezetek jogvita esetén 2024. február 17-e után is a magyar bíróságokhoz fordulhassanak, magyar nyelven, a magyar eljárási szabályok szerint, és a perköltséget se lehessen rájuk áthárítani. Hiába javasoltam, hogy a szolgáltatások magyarországi igénybe vevői magyar bíróság előtt követelhessenek sérelemdíjat. Ezeket az EU-s szabályozás nem zárta ki, a DSA mind lehetővé tette volna. Magyar jogi jogalapokat lehetett volna teremteni, például a szülői felügyeleti jog kiterjesztésével az online térre, ahogy azt számtalanszor javasoltam. Ez volt hát a digitális szuverenitás, ami úgy ment el, hogy lett volna helye okos, horizontális, polgári jogi nemzeti jogalkotásnak.
– Felmerül a kérdés: mi a helyzet az államigazgatással, mi a helyzet a jogászsággal?
– A jogászság elárulta a szuverenitást. A nagy nemzetközi globalista szervezetek határokon átívelő kasztja, az aktivista alkotmánybíráskodás, az emberijogizmus és más jogvédő-álarcokban tetszelgő amerikai NGO-k tevékenysége valójóban mindent átsző és mindenkit behálóz. Vannak az államigazgatásban is kifejezetten ellenérdekeltek, akik magas pozícióban az ellenfél érdekében játszanak, de az igazságszolgáltatással is változatlanul hatalmas bajok vannak. Nézzük meg, milyen ítéletek születnek!
A Novák Katalin lemondásához vezető homoszexuális pedofilbotrány kapcsán amin elsikkad a tekintet, az az alapjául szolgáláló ítélet elképesztő enyhe foka.
Az LMBTQ-szervezetek által érzékenyített törvényszéki bírói kaszt felháborítóan enyhe büntetést szabott ki a homoszexuális gyermekerőszakoló elsőrendű vádlottra is és a most érdemtelenül kegyelemben részesített bűnsegédjére is. A bíróknak a Helsinki Bizottság-szerű amerikai-globalista szervezetek tartanak továbbképzéseket, a főbírókat az amerikai nagykövet hívja magához eligazításra, a pedofilokat is maguk közé tartozónak érző LMBTQ-lobbi erősebb befolyással rendelkezik az Európai Parlamentben, mint valaha. Elég csak a Momentum EP-listáját vezető Donáth Anna egyik közeli szövetségesére, a lemondásáig a Renew Europe EP-frakció alelnökeként tevékenykedő LMBTQ-aktivista Fredrick Federley-re gondolni, akinek homoszexuális élettársát huszonkét gyermek szexuális bántalmazása miatt ítélte el a bíróság.
– Milyen hatással van ez a jogszabályokra?
– A globalista nyomulás eleve a jog megkettőződéséhez és Pokol Béla találó kifejezésével a jurisztokrácia kialakulásához vezetett: a néptől való eltávolodáshoz a jog forrásaiban is, külső erők által, a nemzetállam, a szuverén kárára, itt, Magyarországon is. Egyúttal egy föderalista-globalista, atlantista világhatalmi orientáció és világnézet végrehajtó apparátusa is színre lépett általa, ami már nem pártokban, választásokban, hanem hálózatban és idomításban érdekelt. Mindezek az államrend eróziójának erői, annak az államrendnek, amely a szuverenitás belső oldala: a képesség, hogy egy állam a társadalmi, politikai berendezkedését és intézményeit szabadon alakítsa, a jogrendjét maga alkossa és alkalmazza, valamint gyakorolja a főhatalmat a területén lévő személyek és dolgok felett.
Ehhez jön még hozzá, hogy a 2019-2024-es ciklusban az Európai Parlament LMBTQ-aktivista és nemzetállamellenes jogalkotási ámokfutást rendezett, amit az Európai Bizottság és a tagállami kormányok alig fékeztek. Ha a nemzeti erők nem törnek elő a júniusi EP-választáson, akkor a 2024-2029-es ciklusban egész biztosan az egész EU-ra kiterjedően korlátozzák a készpénzhasználatot és a nemzeti alkotmányokat is felülírva kötelezővé teszik a homoszexuális házasságot. Sőt azt is ránk akarják erőltetni a Donáth Anna és Fredrick Federley-féle szélsőséges liberálisok, hogy ezek a homoszexuális párok majd az EU-ban mindenhol gyermekeket fogadhassanak örökbe, itt Magyarországon is. A nemzeti szuverenitás nem ábránd, hanem ilyen konkrét dolgok függenek tőle.
– Akkor összegezve: az államrend, a szuverenitás tehát valóban támadás alatt áll, de nem ott és nem onnan, amit a politikai szlogenek szintjéről hallunk?
– Az önrendelkezés, a szuverenitás védelme a lehető legelemibb, leghúsbavágóbb létkérdése az egyénnek, egy közösségnek és az államnak egyaránt. Amelyik egyénnek elveszik az önrendelkezését, annak a cselekvőképessége vagy a jogképessége vész el; amelyik államnak el tudják vitatni a külső vagy belső szuverenitását, az többé nem állam.
Az Európai Parlament messze van, a hatása viszont közel: túlságosan is közel.
A 705 fős EP-t, akárcsak a 38 ezer fős (!) brüsszeli apparátust a nemzetállamok eltörlésében és az európai egyesült államokban hívők uralják, akiknek a langyos, néppárt-típusú álellenzéke csak elcsatornázza a nemzeti ellenállást. Ezek szerepe csupán bábjáték, valójában mindkettő az amerikai kitinpáncélban tündöklő nemzetközi pénzmagántőke előtt hajlongó egy-egy frakció csupán. Az EU-s folyamatok és jogalkotás mostanra a végletekig felgyorsult, ennek pedig súlya van, igazi tétje, méghozzá a saját önrendelkezésünk, a saját szuverenitásunk.
A nemzetünk sorsa és az egyéni jogaink egyszerre a tét. Ez az, amiért a nemzeti-népi erők és a hagyományos államok vagy utolsó rohamra indulnak, vagy hosszú időre elveszítjük az önigazgatás és az önálló cselekvés jogát a nemzetközi pénzmagántőke javára. Az egyén és a nemzet szuverenitását egyszerre védő álláspont az egyetlen különvélemény Európa jövőjét illetően, mert a globalisták és atlantisták közt legfeljebb fokozatbeli különbség van. Egyik sem a valódi szuverenitásban érdekelt! Most vagy soha – utolsó pillanatban vagyunk, hogy visszavegyük, ami a magyar nemzetet őseredeti jussukként megilleti. Népszuverenitás, a magyar föld védelme a külföldiektől, készpénz szuverenitás, digitális szuverenitás, egészségügyi szuverenitás, energiaszuverenitás: ezek, amikért harcba kell szállni, amiért talán utoljára tud harcba szállni bárki.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
