Amerikában most újabb példát láthatunk arra, hogyan mossa át a woke-ideológia az ártatlan gyerekek agyát. Egy hároméves kisfiú, akinek mindkét „szülője” transznemű, „véletlenül” úgy döntött, lány szeretne lenni – legalábbis ők döntésnek nevezik, mintha egy ilyen apróság képes lenne ebből bármit felfogni. Mindez persze nem túl meglepő kimenetel, hiszen sosem látott egészséges családképet.
Torz példa, torz következmény
Egy brooklyni transznemű pár, Eli és Joanna Morningstar, a világ legtermészetesebb dolgaként kezelik, hogy hároméves gyermekük bejelentette, ő bizony lány, és mostantól Daisynek (tehát lánynéven) hívja magát. A „tudatos” felnőttek azonnal támogatták a csöppség „önkifejezését”.
Elmondásuk szerint teljesen egyértelmű, hogy a kisfiú saját maga jutott erre a felismerésre,
amit mindenki köteles elfogadni, és a fiút már az óvodában „kislánynak” kell tekinteni.
A támogató transznemű „szülők” (forrás: Uncloseted Media)
Vajon a női ruhák viselése iránt kialakult vonzódása a két transz „szülő” folyamatos befolyásolásának következménye lehet? Az esetet feldolgozó amerikai újságok többsége ezt meg sem kérdezi, sőt, inkább pozitív szemszögből mutatja be.
Nem kell nagy zseninek lenni, hogy észrevegyük a nyilvánvaló összefüggést:
amikor egy gyermek a közvetlen környezetében folyamatosan azt a példát látja, hogy a nemváltás, a transzneműség és a genderfluiditás a mindennapok része, és ez a normális, akkor nem csoda, hogy ő maga is „ráébred” erre.
Régen kinevették volna, ma pedig divat lehet
A cikkben megszólaló egyik transznemű gondviselő, Joanna, arról beszél, hogy ha a gyermek valamit tisztán és következetesen kifejez, akkor nevelőként két választása van: vagy „elfogadja”, vagy „kiüti belőle”. Az óvodában pedig senki nem mert ellenállni a woke-szülők követelésének: az intézményi pedagógusok minden probléma nélkül eleget tettek a kérésnek, hogy ezentúl „Daisynek” szólítsák a gyereket. Senki sem vette a bátorságot, hogy megkérdőjelezze ezt a döntést. Ennek az a társadalmi félelemkeltés lehet az oka, hogy aki nem engedelmeskedik, azt azonnal „transzfóbnak” bélyegzik, nyomást próbálnak gyakorolni rájuk, esetleg megpróbálják kirúgatni vagy más módon megnehezíteni az életét.
A magát anyának valló férfi (forrás: Uncloseted Media)
Ha egy kisgyerek minden egyes nap ennek van kitéve, és még bátorítják is rá, akkor ez óvodai szinten is terjedni kezd, divat kérdése lesz. A többi poronty is elbizonytalanodik a saját identitásában, hiszen azt látja: „Ó, anya, de ő is lehet lány, és ez milyen menő!” Pedig régen egy normális és egészséges óvodai vagy iskolai közösség az ilyen fiatalokat kirekesztette volna.
A szétzúzott gyerekkort nem lehet visszacsinálni
A történet végére a szülők egy érdekes kitételt tesznek: szerintük „nem őrültek meg”, és „nem csinálnak semmi olyat, amit később ne lehetne visszafordítani”. De vajon szerintük visszafordítható a pszichológiai károsodás is, amit ezzel okoznak? Egy normális társadalomban egy hároméves apróságnak meséket kellene néznie, játszania és felfedeznie a világot, nem pedig megkérdőjeleznie a biológiai nemét.
(Kiemelt kép forrása: Uncloseted Media)
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
