Ahogy Donald Trump 2025-ben megkezdte második elnöki ciklusát, új vámintézkedései még határozottabbnak és kíméletlenebbnek látszanak, mint előző kormányzása idején. Az egykor az amerikai ipar védelmét szolgáló kezdeményezés mára átfogó gazdasági összeütközéssé válhat, amely máris jelentős hatással van a világkereskedelemre. Az új vám- és kereskedelempolitikai irányvonalak további feszültségeket gerjesztenek a nemzetközi piacokon, újabb konfliktusokat és gazdasági bizonytalanságot eredményezve. Trump visszatérése az Egyesült Államok gazdasági szuverenitásának megerősítését célozza, miközben nem kizárt, hogy egy új globalizációs stratégiát is magával hozhat. Ahogy a mondás tartja: „Itt az új főnök, ugyanaz, mint a régi.” Az azonban biztos, hogy a világgazdaság, és benne olyan szereplők, mint Magyarország, jelentős kihívásokkal néznek szembe a következő években.
A gazdasági indok: Az amerikai munkahelyek és iparágak védelme
Trump első elnöki ciklusában a vámokat gazdasági szükségszerűségként magyarázták, melyek célja a régóta fennálló kereskedelmi egyensúlyhiány kezelése volt. Érvelésük szerint az Egyesült Államok hátrányos helyzetben volt a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban, miközben külföldi országok kihasználták az amerikai munkavállalókat, iparágakat és szellemi tulajdont. Különösen Kínát vádolták tisztességtelen gyakorlatokkal, például: szellemi tulajdonjog elleni bűncselekményekkel, kényszerített technológiaátadással és valutamanipulációval. Az Egyesült Államok Kereskedelmi Képviselőjének 2018-as, az ún. 301-es szakasz alapján készült jelentése ezeket az ügyeket komoly fenyegetésként azonosította az amerikai vállalatok, különösen a gyártás és a technológiai szektor vonatkozásában.
Válaszul Trump kormánya széles körű vámokat vetett ki a kínai termékekre, az elektronikától kezdve a gépipari berendezésekig, azzal a céllal, hogy ösztönözze a hazai termelést és nyomást gyakoroljon a külföldi kormányokra kedvezőbb kereskedelmi megállapodások elérése érdekében. Ugyanakkor a Peterson Institute for International Economics (PIIE) 2019-es tanulmánya szerint a vámok gyakran magasabb költségeket eredményeztek az amerikai fogyasztók és vállalkozások számára, így csökkentve az elvárt gazdasági előnyöket. A tanulmány becslése szerint a vámok miatt az átlagos amerikai háztartás évente körülbelül 831 dolláros többletköltséggel szembesült az importált termékek drágulása miatt.
2025-re az Egyesült Államok még mindig küzd e politikák hosszú távú hatásaival. Bár egyes iparágak átmeneti fellendülést tapasztaltak, a magasabb termelési költségek megterhelték a gyártókat, míg az olyan ágazatok, mint a mezőgazdaság, továbbra is szenvednek Kína megtorló vámintézkedéseitől. A National Bureau of Economic Research (NBER) 2021-es tanulmánya kimutatta, hogy bár a vámok bizonyos munkahelyeket megvédtek, összességében lassították a gazdasági növekedést az importált alapanyagok árának növekedése és az ellátási láncok megzavarása miatt.
Második ciklusában Trump várhatóan még erőteljesebbé teszi ezeket az intézkedéseit, jelentős vámokat vezet be újra, és tovább szélesíti az „America First” kereskedelempolitikát. A Brookings Intézet 2023-as elemzése szerint az újbóli gazdasági nacionalizmus fokozott feszültségeket eredményezhet az Egyesült Államok és olyan kereskedelmi partnerei között, mint Kína és az Európai Unió, ami újabb kereskedelmi vitákhoz és megtorló intézkedésekhez vezethet.
Az amerikai vámok történelmi áttekintése: sikerek és kudarcok
A vámok meghatározó szerepet játszottak az amerikai gazdaság történetében, változó eredményekkel. Az 1816-os vámrendszer sikeresen védte az amerikai ipar kezdődő ágazatait a brit versenytől, hozzájárulva az Egyesült Államok iparosodásához. Erről Douglas Irwin közgazdász is ír 2017-es könyvében, Clashing Over Commerce: A History of U.S. Trade Policy című művében. Hasonlóképpen, a 19. század végén bevezetett védővámok segítették az Egyesült Államokat abban, hogy a világ egyik vezető ipari hatalmává váljon.
Ezzel szemben az 1930-as Smoot-Hawley-vámot, amely az amerikai gazdákat és iparosokat kívánta megvédeni a gazdasági világválság idején, sokan kudarcos intézkedésnek tartják. Az amerikai kereskedelmi partnerek megtorló vámokat vezettek be, amelyek jelentősen visszavetették a nemzetközi kereskedelmet és tovább súlyosbították a válságot – ezt egy 2020-as jelentés is megerősítette, amelyet az Egyesült Államok Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága készített.
A közelmúltban a Reagan-kormány az 1980-as években célzott vámokat vetett ki a japán autó- és elektronikai iparra. Bár ezek az intézkedések rövid távon némi eredményt hoztak, egyúttal megemelték a fogyasztói árakat és feszültséget keltettek a nemzetközi kapcsolatokban. A Brookings Intézet 2018-as elemzése szerint a vámok akkor a leghatékonyabbak, ha szűkebb területekre irányulnak és egy átfogó gazdasági stratégia részét képezik, nem pedig általános védőintézkedésként alkalmazzák őket.
Politikai stratégia: Az alku művészete
Jóllehet Donald Trump retorikája a vámok gazdasági szükségszerűségét hangsúlyozta, politikai megfontolások is egyértelműen szerepet játszottak döntéseiben. A kereskedelmi háborúk ritkán épülnek kizárólag gazdasági logikára, szorosan összefonódnak a politikai stratégiával. A The Atlantic 2019-es cikke szerint Trump vámháborúja nemcsak gazdaságpolitikai eszköz volt, hanem arra is hatékony módszer, hogy mozgósítsa saját választói bázisát – különösen azokat, akik úgy érezték, hogy a globalizáció hátrányosan érintette őket.
Trump 2016-os kampánya során megígérte, hogy „Amerika újra nagy lesz”, és a vámintézkedések tökéletesen illeszkedtek ebbe a narratívába. A nemzetközi kereskedelmi konfliktusokat úgy állította be, mint az amerikai munkások védelmében vívott harcot a külföldi kizsákmányolással szemben. A Pew Kutatóközpont 2020-as felmérése szerint a vámháború különösen nagy támogatottságot élvezett a munkásosztály köreiben, akik joggal érezhették úgy, hogy az Egyesült Államok korábbi kereskedelmi intézkedései hátrányosan érintették őket.
Ahogy Trump 2025-ben visszatért a Fehér Házba, a globalisták és a nemzetiek közötti ideológiai szakadék továbbra is éles maradt. A protekcionista gazdaságpolitika mostanság is a konzervatív körök egyik fő témája, és az elnök határozott törekvése a gazdasági önállóságra erőteljesen befolyásolja a kereskedelmi tárgyalásokat. A Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations) 2023-as jelentése szerint ez a hozzáállás tovább élezheti a nemzetközi kereskedelmi feszültségeket, mivel az Egyesült Államok várhatóan inkább kétoldalú megállapodásokat részesít majd előnyben a többoldalú egyezményekkel szemben.
Trump gyakran alkalmazza azt a stratégiát, hogy maximális nyomást gyakorol a tárgyalások előtt, ami mind üzleti stílusának, mind szélesebb gazdasági filozófiájának jellemzője.
Úgy véli, hogy a határozott fellépés erősíti tárgyalási pozícióját, és arra kényszeríti ellenfeleit, hogy engedményeket tegyenek. A Fehér Ház egyik tájékoztatója szerint 2025. február 4-én Trump elnök bejelentette, hogy magas vámokat vezetett be a kanadai, mexikói és kínai importtermékekre, többek között 25%-os vámot a kanadai és mexikói árukra, valamint 10%-os csökkentett vámot a kanadai energiaimportra. A kínai importárukra ugyancsak 10%-os vámot szabtak ki.
A Reuters szerint azonban a mexikói és kanadai vámok végrehajtását 30 nappal elhalasztották a tárgyalások után. Cserébe mindkét ország beleegyezett a határellenőrzés megerősítésébe, beleértve további csapatok telepítését a határra az illegális bevándorlás és kábítószer-kereskedelem visszaszorítása érdekében. Ez az egyezmény ideiglenesen késlelteti a vámok közvetlen gazdasági hatásait.
Bár ezen intézkedések teljes hatása továbbra is bizonytalan, Trump határozott kereskedelmi rendelkezései ismét tárgyalóasztalhoz kényszerítették az Egyesült Államok kulcsfontosságú kereskedelmi partnereit. Elnöksége alatt a következő hónapokban várhatóan hasonló gazdasági összecsapásokat fog kezdeményezni Kínával és az Európai Unióval.
Magyarország előtt álló kihívások
Magyarország egy döntő pillanathoz érkezett. Orbán Viktor miniszterelnök bár továbbra is elkötelezett Magyarország EU-tagsága mellett, intézkedései gyakran ellentétbe kerülnek az EU globalista politikájával, ahogy azt az Euractiv 2023-ban is jelezte. Orbán próbálkozásai az EU és a nemzeti érdekek közötti egyensúly megtalálására sokszor elszigetelték Magyarországot, különösen olyan kérdésekben, mint a jogállamiság és a gazdaságpolitika.
A magyar miniszterelnök kapcsolata Trumppal különösen szoros, és az elmúlt évek során erős szövetség alakult ki közöttük. Ez a partnerség a közös konzervatív értékrendre és az EU hatalmával szembeni kölcsönös kételyekre épül. Orbán gyakran dicsérte Trump „America First” politikáját, amelyet Magyarország szuverenitásának és gazdasági függetlenségének mintájául állított. Mindkét vezető hangsúlyozza a nemzeti identitás megőrzésének fontosságát, és elutasítja a globalista kezdeményezéseket, amelyekre nemzetük szuverenitása fenyegetéseként tekintenek. Ugyanakkor kérdések merülnek fel a nemzetük iránti elkötelezettségük hitelességét illetően, különösen pro-cionista álláspontjuk fényében. Kritikusok arra figyelmeztetnek, hogy Trump Izrael melletti kiállása – szoros kapcsolata Netanjahuval – és Izrael politikájának Orbán általi nyilvános támogatása arra utalhat, hogy a cionista érdekeket fontosabbnak tartják, mint a nemzeti ügyeket, amelyeket képviselniük kellene. Sokak szerint Izrael melletti állásfoglalásuk alááshatja nemzeti retorikájukat, mivel inkább külföldi érdekeket helyeznek előtérbe, mint saját nemzetük érdekeit.
Ezzel szemben Toroczkai László gazdasági önellátást, megerősített hazai ipart és csökkentett külföldi befolyást szorgalmaz.
Míg Orbán politikáját gyakran minősítik opportunistának, Toroczkai világos nemzeti állásfoglalása koherensebb alternatívát kínál azoknak a magyaroknak, akik csalódtak a globalizációban és Orbán ellentmondásos politikájában. A Mi Hazánk elnöke olyan valódi elköteleződést képvisel Magyarország függetlensége mellett, amely nem kompromisszumos elveken alapul, és ellentétben áll Orbán olykor elvtelenül alkalmazkodó politikájával. Azok számára, akik csalódtak az EU globalizmust kiszolgáló vezetőiben, Toroczkai egy reményteljes és elveken alapuló választási lehetőséget kínál.
Magyarország stratégiailag kulcsfontosságú amerikai kereskedelmi partnerré válhat, ha erősíti a kétoldalú megállapodásokat, különösen a technológiai és mezőgazdasági iparágakban, és kihasználja földrajzi elhelyezkedését a kereskedelem előmozdítására az Egyesült Államok és Közép-Európa között.
Ugyanakkor, ha túl szoros kapcsolatba kerül Trump kereskedelmi politikájával, Magyarország kockázatokkal is szembesülhet. Az EU reakciója, más kereskedelmi partnerek esetleges gazdasági válaszlépései, valamint a változó amerikai stratégiák iránti növekvő függőség mind olyan tényezők, amelyeket figyelembe kell venni. Emiatt fontos, hogy Magyarország ügyesen egyensúlyozza kapcsolatait, nemcsak az Egyesült Államokkal, hanem más, esetleg konkurens országokkal is. Végül egy önálló Magyarország elvileg összhangban lehet Trump antiglobalista elképzelésével, feltéve, hogy céljai valóban őszinték.
Miközben a világ figyelemmel kíséri az eseményeket, az elkövetkező évek megmutatják, hogy Trump megújított protekcionista megközelítése inkább egy elszigeteltebb Egyesült Államokat eredményez-e, egy másféle globalizmust, vagy pedig a gazdasági nacionalizmus egy új formáját, amely átalakítja a globális kereskedelmi dinamikát.
Ebben a szűk térben kell Magyarországnak megtalálnia a lehetőségeit.
(Kereskedelmi Képviselő Hivatala, Peterson Institute for International Economics, National Bureau of Economic Research, U.S. International Trade Commission, Douglas A. Irwin, Brookings Institution, The Atlantic, Pew Research Center, Reuters, Euractiv, Council on Foreign Relations nyomán)
Fotó forrása: AP
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
