Végkielégítés, vagy közös megegyezés?

Végkielégítést kérjek, vagy inkább azt, hogy vegyenek vissza a veszélyhelyzet után?
Gyanakodjunk, ha közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetést ajánlanak. És jól gondoljuk meg, hogy aláírjuk-e.

Lapátra akarnak tenni a válság miatt. Mit tehetek?
Akármivel hitegetik, most ne írjon alá közös megegyezéses felmondást, mert nagyon rosszul járhat!

Naponta több ezerrel nő az elbocsátottak száma, egyre több vállalat szembesül azzal, hogy bevétel híján nem képes megtartani az embereit. Így előbb-utóbb felmond, ám ez újabb kiadásokat jelenthet, hacsak a munkáltató nem trükközik. Eljutott hozzánk egy ilyen megállapodás, amely szerint közös megegyezéses felmondás mellett a dolgozó lemond a végkielégítésről, és eltekintenek a felmondási időtől, azaz nem kapja meg, ami egy rendes felmondás esetén járna neki. Cserébe a munkáltató felajánlotta a megállapodásban, hogy a veszélyhelyzet után egy hónapon belül visszaveszi a dolgozókat, ha ők is akarják. És közben elmehet munkanélkülire is a dolgozó. Mint megtudtuk, számos munkáltató élt hasonló konstrukcióval, és az még a jobbik eset, ha a megállapodásba belefoglalták a visszavétel lehetőségét.

Mi ezzel a baj?

Jogfosztó lehet a megoldás!

Első ránézésre olyan, mintha a két fél közös akaratát tükrözné egy ilyen megállapodás. De ha nem így van, akkor nem szabad aláírni – mondta megkeresésünkre a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke, László Zoltán. Tipikusan jogfosztó munkaszerződés-megszüntetésről lehet ugyanis szó egy hasonló közös megegyezés kapcsán. Kezdjük onnan, hogy a dolgozó általában akkor akarja közös megegyezéssel megszüntetni a munkaviszonyát, ha talált új munkahelyet, vagy más okból ki akar lépni a cégétől. A konkrét esetben persze nem erről volt szó. A koronavírus-válság miatt nem volt kereslet, a munkáltatónak nem volt bevétele, a tartalékait felélte, hiába a járulékkedvezmény, semennyi bért nem tudott már fizetni, és a csökkentett munkaidőre járó állami bértámogatás sem segített volna rajta.

Vagyis a munkáltató akarta a felmondást, közös megegyezést pedig azért ajánlott, hogy minél olcsóbban ússza meg az ügyet.

Igaz, cserébe tett egy ajánlatot, hogy a veszélyhelyzet vége után egy hónapon belül visszaveszi a dolgozót, ha ő is akarja. Azt azonban nem rögzítették írásban, milyen feltételekkel veszik vissza, így ez nem garancia.

Hogy alá szabad-e írni egy ilyen megállapodást, az attól függ, a munkavállalónak mi a fontosabb: megkapni a végkielégítést, vagy biztosnak lenni abban, hogy később visszamehet a munkahelyére. László Zoltán szerint ezért az lenne korrekt, ha megadnák a dolgozónak a választás lehetőségét. Ha van annyi tartaléka, hogy kibírja, mondjuk három hónapig, és utána mindenképpen vissza szeretne menni a munkahelyére, akkor ésszerű döntés lehet aláírni a közös megegyezéses megállapodást. Ha viszont nincs tartaléka, akkor abban érdekelt, hogy mondjon fel neki a munkáltató, és fizesse ki a végkielégítést is. Felmerülhet, mi a helyzet, ha nem tud fizetni a munkáltató. Végső esetben felszámolást lehet kezdeményezni, és ekkor a Bérgarancia Alapból fizethetik ki a munkavállalóknak járó végkielégítést és a felmondási időre járó bért – hívta fel a figyelmünket a szakszervezeti vezető. Legfeljebb a két évvel korábbi bruttó átlagkereset ötszöröséig áll helyt a Bérgarancia Alap. 2018-ban 329 900 forint volt a KSH szerinti bruttó átlagkereset, így 2020-ban maximum bruttó 1 649 500 forint támogatást kaphat egy dolgozó.

Jogilag és erkölcsileg is kifogásolható lehet, de népszerű!

Jogilag nincs annak akadálya, hogy a munkaviszonyt közös megegyezéssel szüntessék meg a felek, sőt, annak sincs, hogy szabad akaratukból úgy állapodjanak meg, hogy a munkavállaló sem végkielégítésben, sem felmondási időre járó bérezésben nem részesül – mondta megkeresésünkre Pozderka Gábor ügyvéd. Azt viszont tudni kell, hogy ha a munkáltató működésével összefüggő okból történik a felmondás, akkor a munkavállaló számára ki kell fizetni a felmondási időre járó bért, és adott esetben a végkielégítést – a közös megegyezés aláírásával tehát ezekről lemond a munkavállaló. Kérdés, hogy ezt az anyagi hátrányt kompenzálja-e az újrafoglalkoztatás, illetve annak ígérete – értett egyet a szakszervezettel.

Viszont ha csak színlelt megállapodásról van szó, azaz a felek ténylegesen nem, vagy csak átmenetileg akarják megszüntetni a munkaviszonyt, kizárólag abból a célból, hogy ne a céget terheljék a foglalkoztatás költségei egy ideig, hanem az állam biztosítsa az álláskeresési járadékot, az jogilag és erkölcsileg is kifogásolható lehet. Ha a munkáltató átmenetileg nem tud munkát biztosítani, akkor állásidővel, munkaidőkerettel vagy munkaidő és alapbér közös megegyezéses módosításával lehet jogilag szabályosan kezelni a helyzetet – tette hozzá.

Az is kétségtelen azonban, hogy ezeknél a megoldásoknál a munkáltató és a munkavállaló számára több szempontból is kedvezőbb lehet, ha „munkanélkülire” megy a munkavállaló. Tehát a felek számára ez akár win-win megoldás is lehet, ezért mennek bele sokan ilyen egyezségbe. A munkajogász tapasztalatai szerint sok munkáltató alkalmaz mostanában hasonló megoldást, azaz megbeszélik a munkavállalóval, hogy elküldik „munkanélkülire”, három hónap után pedig „visszaveszik”, új munkaviszonyt létesítenek vele. Ennek ígéretére figyelemmel viszont nem fizet a munkáltató végkielégítést. Az még a jobbik eset, ha írásba is foglalják a visszavételt – amit szabályosan előszerződéssel lehetne megtenni –, nem ritka ugyanis, hogy erről csak szóban egyeznek meg a felek.

Pozderka Gábor azt javasolja, ha nem színlelt célra irányul a megállapodás, és az abban foglaltakkal a munkavállaló is egyetért, akkor hasonló esetben két megállapodás készüljön.

Az egyikben rögzítsék a munkaviszony megszüntetését, számoljanak el a felek egymással, és írjanak külön egy munkaviszony létesítésére vonatkozó előszerződést, mely részletezi az újrafoglalkoztatás minden feltételét.

Azért is indokolt, hogy ez a két szerződés ne keveredjen, mert eltérő célt és érdeket hordoznak.

Vannak buktatói!

Ha a dolgozót visszavárják később, fontos rögzíteni, hogy milyen feltételekkel veszi majd vissza a munkáltató. Ha nem írják le a feltételeket, akkor egyáltalán nem biztos, hogy például megkapja-e a korábbi bérét.

Ne felejtsük el azt sem, hogy akik nem mennek vissza, azok bukják a végkielégítést és a felmondási időre járó díjazást is, ezért kell meggondolnia a dolgozónak, aláír-e egy hasonló közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetést. Azt is tudni kell, hogy ha például pszichikai kényszert alkalmaz a munkáltató, vagy megtéveszti a munkavállalót, akkor érvénytelen lesz a megállapodás. Ha viszont nincs kényszer, a dolgozó megértette, mit ír alá, és elfogadja annak kockázatát, hogy ha nem megy vissza, akkor elbukja a végkielégítést, úgy érvényes lehet a megállapodásuk. Ettől is megvédheti azonban a dolgozót, ha a szakszervezet javaslata szerint beleveszik azt is a megállapodásba, hogy ha nem a munkavállaló hibájából hiúsul meg a veszélyhelyzet utáni visszavétel, akkor a felmondáskor neki járó végkielégítést utólag kapja meg.

Az ügyvéd szerint a nem kellően pontos és jogilag nem megfelelő megállapodások megnehezíthetik a dolgozóknak az újraalkalmazás kikényszerítését. A munkavállaló részéről kockázat lehet még, hogy bár a megváltozott gazdasági helyzet miatt „visszaveszik”, de utána átszervezésre hivatkozva mégis felmondhatnak neki.

Forrás: 24.hu