Perintfalvi Rita és a közbeszéd állapota

Az utóbbi napokban, hetekben igencsak megváltozott tartalmakkal áll elő Facebook-oldalán Perintfalvi Rita szélsőbaloldali „teológus”. Az őt ért vádakkal most nem foglalkoznék, az azonban egyre bicskanyitogatóbb, hogyan kezdett aggódni, rettegni a közbeszéd állapota miatt a nő, akinek az elmúlt hetekig másból sem állt a közösségi oldala, mint mások becsmérléséből, pocskondiázásából. Ezeket kezdtem el összegyűjteni. Megkapta a magáét kormánypárti politikus és ellenzéki újságíró egyaránt, persze csak azok, akikkel Perintfalvi semmiben nem képes egyetérteni!

Perintfalvi Rita mindig megosztó jelenség volt, amivel alapvetően semmi probléma nem lenne. Nemcsak nem lehet, de nem is kell mindig, mindenkinek megfelelni, az ember olyankor ugyanis éppen saját magát lesz kénytelen feladni. Ezt még Perintfalvitól sem lehet elvárni. Azonban talán jogos igény lehet a „teológusnő” felé, hogy ha már az ellene indított „rágalomhadjárat” közepette a közbeszéd állapotát kéri számon, akkor álljon meg egy pillanatra, és nézzen saját magába. 

Amikor pedig az önmagával való szembenézéssel végzett, kezdje el visszafelé tekerni idővonalát közösségi oldalán, és olvassa már el, hogyan becsmérelt, gyalázott, alázott meg másokat bejegyzéseiben pusztán azok eltérő világnézete, közéleti véleménye miatt. Bizony, alig néhány perces keresgéléssel is szép listát lehet összeállítani Perintfalvi megnyilvánulásaiból, melyeknek a legtöbbször egyetlen célja éppen világnézeti, politikai ellenfelei megalázása. Számos esetben emberi, szakmai méltóságuk megkérdőjelezésével gyűjtve az elismerő „lájkokat”.

Nem tisztem a köztársaságot és annak elnökét megvédeni, hiszen jó magam nem hiszek ebben az államformában és a tisztségben. Ettől függetlenül azzal vádolni egy alkotmányjogászt, hogy mindössze kávét főz és inget vasal, igencsak degradáló és megalázó a jogtudós munkásságára, erőfeszítéseire, életpályájára nézve. 

Nemcsak a politikai, de az emberi tisztelet legapróbb szikrája sincs meg Perintfalviban, aki ezekben a hetekben éppen ilyesmiket követel saját magának. 

A magyarok százezreit megnyomorító, gyilkosokat nevelő ÁVÓ-t bármiféle morális alap nélkül Lánczi Tamással emlegetni szintén nem hiszem, hogy előremutató változásokat hozhatna a közbeszéd állapotát illetően. No, de lépjünk tovább.

Bukott női ujjbábok. Bizony, Varga Juditról és Novák Katalinról ír ilyen lealacsonyítóan Perintfalvi, nemcsak személyükben, de nőiségükben is megalázva őket. Ez lenne az a közbeszéd, amelyre vágyik? Ez lenne a helyes, követendő út?

Na igen, Varga Judit. Róla kezdték el terjeszteni azt, hogy egy leszbikus jelenetekkel tarkított videó lehet róla az interneten. Perintfalvi persze lecsapta a „magaslabdát”, amikor a miniszternekasszonynak le kellett mondania, egyébként jogosan. Azonban akkor nem érezte úgy, hogy nőként ki kellene állnia a rágalmazott Varga mellett, akinek a videója a mai napig nem került elő.

Teológusként talán beszélhetne több tisztelettel egy olyan egyházi személyről, aki ha a közbeszéd állapotáért nem is, oly sok árva gyermekért annyi mindent tett. 

Ráadásul Perintfalvihoz hasonlóan mocskolták, keverték bele szexuális ügyletekbe, bevallottan hazugságokkal rágalmazva Böjte Csabát. Hát akkor, cseppet sem kedves és tisztelettudó Rita, hadd szóljon!

Sajnos nem derült ki, hogy az ominózus rendezvényen megvalósult-e a: „karlendítés, zsidózás, nőalázás, trágárkodás, imádkozás”. Oké, a trágárkodás talán igen, mindenesetre Perintfalvi egy tőle teljesen független rendezvényt mocskolt előre, anélkül, hogy aztán a vádjait bármivel igazolta volna a Polgári Piknikkel kapcsolatban. Amivel szintén nem kell egyet érteni, azonban meglehetősen furcsa egy magára „teológusnőként” előszeretettel hivatkozó személytől, hogy az imádkozást valamiféle negatív tevékenységnek tünteti fel – éppen a baloldali, Isten- és vallásellenes narratívát alkalmazva, erősítve és továbbadva.

Talán ez volt az egyik legotrombább bejegyzése Perintfalvinak. Nem kell szeretni Varga Juditot, nem kell egyetérteni Magyar Péterrel. Az egykori házaspárral, melynek tagjai valamikor talán valóban szerették egymást, közös jövőt terveztek, gyermekeket neveltek. Azt, hogy közöttük mi és mikor romlott el, csak ők maguk tudhatják. Azonban úgy tűnik, Perintfalvi részéről még a nő, az édesanya sem számíthat semmiféle együttérzésre akkor, ha fideszes, vagy ha azt a Magyar Pétert támadja, aki abból tudott politikai tőkét kovácsolni magának, hogy házasságuk utolsó időszakában lehallgatta a miniszterként dolgozó feleségét, gyermekei édesanyját. Úgy tűnik, Perintfalvinak két közbeszédért tartott aggódás között ez simán belefér.

A végére pedig evezzünk a folyó jobboldalára, mondjuk úgy, a parthoz közel. Lapunk munkatársát, aki számos pedofilügyet tárt fel és vitt a közvélemény elé, Perintfalvi egyszerűen „nyilas prímabalerinaként” jellemezte. Nem mennék most bele a nyilasok megítélésébe, fogalmi és történelmi vitákba (a jogszabályok ezt büntetik is ebben a fene nagy demokráciában), hiszen két dolog tény: Füssy Angélának már csak életkora miatt sem lehetett köze a nyilasokhoz, másrészről Perintfalvi és a hozzá hasonló történelemhamisítók szótárában a „nyilas” egyenlő a gyilkossal, tömeggyilkossal, akár valid ez a megállapítás, akár nem. 

Vagyis a közbeszédért aggódó Perintfalvi tulajdonképpen tömeggyilkossággal, az azzal való egyetértéssel és azonosulással vádolja Füssy Angélát és egy politikai közösséget.

Végiggondolva, ez azért elég merész és méltatlan kijelentés. Mármint nem Perintfalvihoz, hiszen mint láthatjuk, tőle ez a stílus egyáltalán nem áll messze. Füssy Angélát azonban lehet szeretni vagy nem szeretni, de tény, hogy a lehető legjobb indulattal igyekszik azok mellé állni, akiket védtelen, kiszolgáltatott helyzetükben bántalmaztak szexuálisan és használtak ki olyan „emberek”, akik azt hitték, nekik mindent lehet. Mert ünnepelt sztárok vagy mindenható intézményvezetők voltak.

Tisztán látszik, hogy a politikai spektrum másik oldalán lévőket válogatás nélkül gyilkosozza le saját terminológiája szerint, bármiféle kapcsolódás vagy bizonyíték nélkül rágalmazva mindenkit, aki számára nem szimpatikus. Majd ezután, amikor ő került annak a bizonyosnak a rossz végére, szimpátiáért és kiállásért kiállt. Meg a közbeszéd tisztaságáért aggódik. 

Füssy Angélával kapcsolatban további rágalmakat is közzétett. Szakmai eredményeit, pályafutását kétségbe vonva írta róla, hogy „magát »oknyomozó újságíróvá« felemelő”, Perintfalvi szerint azonban „pusztán csak notórius hazudozó és kamusztorigyáros”. A Magyar Jelent pedig „nyilas sajtónak”, vagyis az ő terminológiájával „tömeggyilkosságot, gyilkosságot támogató” sajtónak nevezte rágalomcunamijában. Azt persze már elfelejtette megemlíteni a nagy baloldali objektivitásában, hogy azért nem volt jelen ezen az egyetlen tárgyaláson a Magyar Jelen, mert az ügyvédje képtelen volt szabályosan, a valóságnak megfelelően megnevezni, kit is kíván beperelni. 

Az egyik legkeményebb sztori azonban, amit Perintfalvi terjesztett, még áprilisban került az online térbe. A „teológusnő” volt ugyanis az első, aki a Pride kapcsán „mestertervről” írt. Ennek lényege szerinte az volt, hogy rossz anyagi helyzetben élő homoszexuálisokat keresnek, akiket aztán pénzért vesznek rá arra, hogy kitalált sztorikkal hergeljék a közhangulatot a június végi felvonulás előtt. 

Mondani sem kell, semmi nem volt igaz ebből az elméletéből, de legalább ismét lehetett „nyilasozni” a bejegyzésben.

Olyannyira nem volt igaz semmi ebből sem, hogy már ő sem beszél régóta erről az ordító rágalmáról, amelyre persze bizonyítékot sem tett közzé.  Mi viszont nem felejtjük el ezt sem, ahogy a többi – itt be nem mutatott – mocskolódását, hazugságát sem. 

Te pedig, aki ezt a cikket olvasod, ha tetszett, és tennél valamit a közbeszéd tisztaságáért, akkor Perintfalvit idézve: „Add tovább, hadd szóljon!”