Weimar 2.0 – németországi pedofilbotrány izraeli szállal

Egy nemrég lezajlott bűnper apropóján ismét bebizonyosodott, hogy a németországi cionista megszállórezsim szemében a zsidó állam „renoméjának” védelme abszolút prioritást élvez még a német gyerekek ellen elkövetett szexuális abúzusok kontextusában is. G. I. írása.

Németország, van még lejjebb?

Hartmut Ebbing prominens Izrael-lobbista és a német szövetségi parlament korábbi képviselője tavaly lebukott gyermekek ellen elkövetett szexuális erőszakról készült videók birtoklása és terjesztése miatt. Ezt követően levelet írt a berlini ügyészségnek és a bíróságnak, azt kérve, hogy ne tűzzenek ki nyilvános tárgyalást a Német–Izraeli Társaság (DIG) megkímélése érdekében, amely Németország legbefolyásosabb és legagresszívabb Izrael-párti lobbicsoportja, és a Riporterek Határok Nélkül szervezet szerint nyomást gyakorol a német sajtóra, hogy ne írjon kritikus cikkeket Izraelről. Ebbing a DIG igazgatósági tagja és pénztárosa volt.

A legkevésbé sem független német bíróság természetesen helyt adott a kérelmének, és 2025 februárjában nyilvános eljárás nélkül mindössze tízhónapos próbaidőre bocsájtotta, ő pedig megőrizte a DIG-beli pozícióját. A nyilvánosság mindezt nem tudta meg.

Ebbingnek azonban később újra bíróság elé kellett állnia gyermekek elleni szexuális bántalmazás vádjával, miután kiderült, hogy egy hétéves gyermeket molesztált fürdetés közben a gyermek anyjával, akkori élettársával, egy tanárnővel együtt. Az elsőfokú bíróság március végén két év és tíz hónap börtönbüntetésre ítélte, a nő felfüggesztett börtönnel megúszta. 

Ebbing a berlini igazságszolgáltatásnak írt levelében utalt „2023. október 7-re”, figyelmeztetve a bírákat, hogy ebben a politikai légkörben a nyilvános tárgyalás káros hatással lenne az általa szolgált lobbicsoport hírnevére, vagyis a gyermekbántalmazás ügyében a Hamász akciójával takarózott.

Csak a második vád nyilvánosságra kerülése után lépett ki a pártjából, és mondott le a DIG kincstárnoki tisztségéről. Közel egy éven át tehát egy elítélt pedofil irányította a nagyrészt német adófizetők pénzéből finanszírozott Izrael-lobbi pénzügyeit. 

Ha nem vádolták volna meg újra, az egész bűnügy talán soha nem derült volna ki, és talán még mindig német adófizetői pénzt használna fel Izrael cselekedeteinek támogatására.

A DIG 2024. szeptemberi „Brémai Nyilatkozatában” Ebbing felszólította Izraelt, hogy „teljesen hódítsa meg” Gázát, valamint szorgalmazta az Izrael bojkottjára való felhívások büntetendővé tételét, az Izraelnek történő német fegyverszállítások folytatását, sőt az Izraelt bíráló mecsetek és médiumok bezárását és betiltását.

Ebbing 2017 és 2021 között a Szabaddemokrata Párt (FDP) képviselője volt a Bundestagban, és háromgyermekes, evangélikus apaként a fiatalok védelmét tartotta képviselői tevékenysége prioritásának, mint utóbb kiderült, a keresztényi képmutatás iskolapéldájaként.

Korábban a Mandiner már beszámolt az Ebbing-sztori első fejezetéről „Pedofilbotrány rázza meg a német baloldalt” megtévesztő címmel, futólag megemlítve, hogy Ebbing elveszítette a Német–Izraeli Társaságban viselt pénztárnoki tisztségét. 

Valójában az FDP önmagát „jobbközép” (mitte-recht) pártként pozícionálja, a politikai elemzők pedig a „centrista”, „jobbközép”, „jobboldali”, „liberális”, „liberális-konzervatív”, „konzervatív-liberális”, „fiskális konzervatív”, „libertariánus” vagy „jobboldali-libertariánus” címkével illetik, és még csak véletlenül sem titulálják baloldalinak. Természetszerűen annak a Liberális Internacionálénak a tagja, amelyhez 1992 és 2000 között a Fidesz is tartozott, és amelynek ebben az időszakban Orbán Viktor volt az egyik alelnöke, vagyis az FDP a Fidesz korábbi testvérpártja.   

Ebbing egész politikai pályafutását tehát nem az állítólagos „baloldalisága”, hanem a nagyon is markáns filoszemitizmusa, cionizmusa és Izrael-barátsága jellemzi, még ha ezt a tényt a Mandiner nem is tartotta ildomosnak kidomborítani a pedofília kontextusában, pedig éppen ebben a kontextusban van jelentősége Ebbing Izrael iránti elkötelezettségének.  

Ráadásul úgy tűnik, hogy egy sajátságos mintakövetés érhető tetten a DIG vezetőségében, amelynek élén mindmáig a homoszexuális „házasságban” élő Volker Beck áll, aki a Bundestag képviselője (1994–2017), a német–izraeli parlamenti barátság csoport és a zöldek parlamenti frakciójának (2002–2013) vezetője volt, és végül azért veszítette el ez utóbbi posztját, mert előkerült egy korábbi írása 1988-ból, amelyben történetesen a pedofília legalizálását javasolta, és a kirobbant botrány nyomán a zöldek kénytelenek voltak „beáldozni”.

Az Ebbing-botrány ismét csak felfedi a német politikai establishment weimari szintű züllöttségét és Németország valóságos nemzetközi jogi státuszát. 

Egy bíróság titkos tárgyalást engedélyezett kifejezetten azért, hogy megvédje egy német–izraeli lobbicsoport és áttételesen Izrael „márkáját”, amelyek „hírneve” a jelek szerint többet nyom a latban, mint a nyilvánosság tájékozódáshoz való joga vagy egy gyermek biztonsághoz való joga. 

Egyáltalán van bármilyen alapja Németországot önálló szuverenitásnak és nem csak Izrael csatlósának tekinteni ebben a pillanatban?  

Ez csupán szónoki kérdés volt. A válasz az előbbiek alapján (is) nyilvánvaló.

G. I.

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját. 

Kapcsolódó: