Sikeres szuverenitásvédelem nincs népi kultúra nélkül

Kultúrharcról írt véleménycikket a Magyar Nemzet hasábjain Domonkos László, egykori magyar fórumos kollégám. Írásában azt fejtegeti, hogy miközben évtizedek óta folyik a kultúrharc a balos liberálglobalizmus és a muzulmán hódítás ellen, aközben sem a Kádár-korból származó régi barátai, sem a jelenben a ragyogóan nemzeti szellemű, értelmiségi harcostársai nem értik, nem értették meg a kultúra igazi, komolyabb-elmélyültebb értelmét, értékét. 

Nem látta meg a kultúra szerepének fontosságát az elmúlt tizenhat fideszes év egyetlen politikai irányítója sem a magyar önazonosság és állami szuverenitás megőrzésében. Sokunk meggyőződése, hogy nem a gazdasági nehézségek és nem is a masszív, facebookos Tisza-kampány vezetett a Fidesz bukásához, hanem az a kultúrnívó, amelyik Jabert, Kis Grófót és társait tette meg a Fidesz kampányarcává.

A Domonkos-írás csurkai alapvetése megkérdőjelezhetetlen: „minden mindig a kultúrán múlik”. A magyar kultúra archimédeszi pontja mára vitathatatlanul Csurka István lett, dacára minden Nobel-díj-bizottsági erőlködésnek, bölcsészettudományi elhallgatásnak, könyvpiaci és színházi hiánynak (tisztelet a kivételnek).

A kultúrharcnak azonban van egy „alakulata”, amelyet lehetőleg nem kíván észrevenni éppen a nemzeti oldal, az ellenoldal nagy örömére, 

pedig ez az alakulat a nemzeti kultúra létezésének biztosítéka. Ez a népi kultúra. A kultúra alaprétege, amelyet Kodály és Bartók művészete, és a népi írók – balról és jobbról egyaránt! – képviseltek. Adytól és Szabó Dezsőtől Németh Lászlón át Csurkáig, Sinka Istvánig, Sértő Kálmánon át Erdélyi Józsefig, sőt – tetszik, nem tetszik – Illyés Gyuláig, Veres Péterig és Erdei Ferencig. Sarkadi Imre ízig-vérig magyar téesz-drámáit sem kifelejtve. Ami sajátos magyar íz, gondolat és eszme van ezekben a művekben és alkotókban, az a magyar kultúra igazi alapja. Az ősi gránitszikla, amelyre aztán sokféle házat, templomot és iskolát lehet ráépíteni: nemzeti-keresztényt, nemzeti-liberálist, hígmagyart, mélymagyart és jobbmagyart egyaránt.

Kizárólag jobbközépről nem lehet a magyar kultúra szuverenitásharcát sikeresen megvívni. 

Természetesen nem arról van szó, hogy a jobbközépen ne tisztelnék a legnagyobb magyar írókat, Németh Lászlót, Móriczot, vagy hellyel-közzel akár Adyt is. Csak éppen kicsit félretolják igazságaikat, mert kell a hely a mai ragyogó szelleműeknek és elődeiknek, a Herczeg Ferenceknek, a Horthy-korszak nyomokban továbbélő, hivatalos kultúrpolitikájának.

A magyar kulturális archetípus azonban mélyebben van, ma is ott formálódik a nép kollektív tudattalanjában, és tör ki időnként, politikai földrengést okozva. 

A legnagyobb pszichológus, Carl Gustav Jung tanácsát megfogadva jó, ha tekintetbe vesszük ezt az erőt, az archetípus energiáját, mert akkor épít minket. Ha nem, akkor csak pusztítani fog mindaddig, amíg nemzeti létünk célja, a csurkai megmaradás és gyarapodás igájába nem tudjuk fogni. A kulturális archetípus ugyanis mindig radikális erő, és nem a politically correct szellemi jobbközép magaviselete. Ezért van aztán a politikában is, hogy végül mindig a nemzeti radikalizmus képviseli az igaz utat, még akkor is, ha hosszú időn át maga a nép sem mer rátérni arra az útra.

Fentieket az 1993-as szárszói emléktalálkozó sajtószóvivője, a kisebbségi magyar lét elkötelezett számon tartója is jól tudja. A Csurka életmű-bibliográfia összeállítójaként, kitűnő pályatársam látleletét ezért már csak egyetlen ponton kell kibővítenem: Csurka Istvánról halála óta több könyv is megjelent. 

Halálának évében az ő könyve mellett megjelent egy emlékkötet, nagyszerű írásokban felidézve az elhunyt írófejedelem alakját, majd 2023-ban megjelent egy tanulmánykötet is a L’Harmattan Kiadó gondozásában, amely az ő tanulmánya mellett négy másik szerző – Dr. Borvendég Zsuzsanna, Pozsgai Zsolt, Vasvári Erika és Zárug Péter Farkas – Csurka-elemzését tartalmazza. Az általam jegyzett, hétszázötven oldalas bibliográfiát pedig két kiadásban, a Konzervatív Értékrend Alapítvány, valamint a Kairosz Kiadó gondozásában is kezébe veheti az olvasó, amely kötet a csurkai gondolatokat tárja elé Csurka István saját mondataival.

Kapcsolódó: