Aktív természetvédelem – bemutatjuk a vadászat valódi arcát! (+VIDEÓ)

Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) főmunkatársa volt a Magyar Jelen segítségére a vadászat nemes hagyományainak és mindennapi működésének feltárásában. A műsorban szóba kerül a mindennapi funkció mellett a rítus szerepe, valamint a vadászatnak a kultúrában elfoglalt helye. Beszélgettünk a költségekről éppúgy, mint a vadászkutyákról. A póráz használatának kérdése is szóba került, mely nemcsak konfliktusokhoz, de tragédiákhoz is vezethet.

Igen hideg, de napsütéses délelőttön szálltunk ki az autóból egy Budapesttől nem messze lévő kis erdős részen. Itt találkoztunk Földvári Attilával, aki az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) sajtószóvívőjeként is tevékenykedik. Gyorsan közös nevezőre jutottunk, ebben pedig segítségünkre volt az is, hogy mindkettőnk egy szálkás szőrű tacskóval érkezett a megbeszélt találkozó helyére. Aki esetleg nem ismerné a fajtát, a drót szőrű tacskónak is nevezett fajta az egyik legkiválóbb és legsokoldalúbb vadászkutya. Pontosabban eb. Ugyanis mint Földvári is emlékeztetett, a magyar nyelvben az eb volt az eredeti megnevezés, a kutya inkább egyfajta negatív jelzőként szolgált.

Fontos szerepe van a vadgazdálkodásnak

Beszélgetésünket azzal a témával kezdtük, mégis milyen szerepe lehet a 21. században a vadászatnak, amit sokan egy ósdi, elavult hóbortnak tartanak? Földvári Attila egy nem is olyan régi esetet osztott meg velünk. Néhány éve ugyanis Magyarországon is megjelent az afrikai sertéspestis a vaddisznóállományban. Ekkor jelentős számban kezdték kilőni a vaddisznót az ország egész területén, aminek több oka is volt. 

Egyrészről így lehetett izolálni az egészséges csoportokat azoktól, ahol már felütötte a betegség a fejét, másrészről meg kellett akadályozni, hogy a pusztító fertőzés bekerüljön a házisertés-állományba, ami jelentős károkat okozott volna a nemzetgazdaságnak is. 

Emlékezhetünk 2025 tavaszán mekkora károkat okozott a ragadós száj- és körömfájásjárvány a hazai szarvasmarhatelepeken.

A vadásztevékenységnek ez persze csak egy kis szelete. Magyarország jelentős része mezőgazdasági terület, a vadállomány szabályozása tehát rendkívül fontos nemzetgazdasági érdek is. Ebben vesznek részt a hazai hivatásos- és sportvadászok.

A magyar kultúra része a vadászat

A riportban nemcsak a vadászat, mint tevékenység részleteibe nyerhetünk bepillantást. Szóba került annak a magyar kultúrát alakító szerepe is – elég csak az olyan nagyszerű vadászíróinkra gondolni, mint Fekete István vagy Kittenberger Kálmán, hogy a legismertebbeket említsük.

„A legősibb műalkotások, a barlangrajzok is vadászatokat ábrázolnak, nem kapálást” – jegyezte meg Földvári jelezve, hogy az emberiség kultúrkincsében is jelentős szerepe van a tevékenységnek.

Azt persze ő sem tagadja, hogy az előző rendszer mély sebeket ejtett a vadászat nimbuszán. Azonban mint mondja, a mai fiatal generáció egyre inkább a régi hagyományok felé fordul. Ez megnyilvánul abban, hogy ismét használják a vadászkürtöt, és ma már kinézik a vadászatokon azokat, akik melegítőben, gumicsizmában vagy más, az alkalomhoz nem illő öltözetben érkeznek. Szerinte a vadászoknak ismét egyre fontosabb a megélt rítus a vadászat során, és annak szellemi vonatkozásai.

Az elejtett kutyák is szóba kerültek

Nem kerülhetőek meg azok az szerencsétlen esetek, amikor egy-egy kutya áldozatul esik a vadászatnak. Fontos azonban látni, hogy a kutya – bár élőlény – nem szerves része a vadon élővilágnak; nemesítése és funkcióinak kialakítása teljes mértékben az emberi tudatosság eredménye. Ma Magyarországon hozzávetőleg hárommillió kutyát tartanak, a vadászok által kilőtt egyedek száma két-háromezer körül lehet évente. 

Azonban fontos kiemelni Földvári szerint, hogy ez a szám, évről évre jelentős mértékben, egyre csökken. 

(Kiemelt kép forrása: Magyar Jelen YouTube-csatornája)

Kapcsolódó: