Mérgezett az ivóvíz a Vértesben? Százezrek életével játszhat a kormány (+VIDEÓ)

A Rajtunk múlik aktuális epizódja egy megrázó, tényfeltáró szakértői beszélgetéssel jelentkezik – valódi segélykiáltásként a szakadék széléről. Gulyás Anita szerkesztő-műsorvezető célja ezzel az adással az volt, hogy nagyobb nyilvánosság elé tárja a Vértes térségében zajló folyamatokat, a Cica-homok bánya ügyét, amely Magyarország történetének egyik legsúlyosabb, generációkon átívelő környezeti krízisévé eszkalálódhat, közvetlenül veszélyeztetve az Észak-Dunántúl 250 ezer lakosának ivóvizét. A tét nem kevesebb, mint a saját, valamint gyermekeink és unokáink ivóvize – egy olyan természeti kincs, amelyet most a szemünk láttára áldoznak fel a profit és a gátlástalan gazdaságpolitikai érdekek oltárán.

A műsor vendégei Kárpáti Tímea természetvédelmi szakmérnök; Dr. Keresztes László Lóránt, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke; valamint Balogh Péter geográfus, a Vízválasztó Mozgalom elnöke voltak. A diskurzus középpontjában az oroszlányi VI. számú külszíni barnaszénbánya – közismert nevén a Cica-homok bánya – állt, amely a megszólalók szerint mára közel negyedmillió ember ivóvizét érintő ökológiai kockázattá vált.

Az adás célja nem pusztán a figyelemfelhívás volt, hanem a felelősség kérdésének kimondása is: milyen döntések vezettek idáig, kik viselik a következményeket, és milyen eszközök maradtak a társadalom kezében a jövő generációk vízbiztonságának megóvására. A műsor egyértelmű üzenete: a környezeti ügyek nem helyi problémák, hanem közös nemzeti felelősségünk részei.

Ipari hulladéktemető „tájsebgyógyítás” álnéven

A műsor feltárta: a projekt, amelyet a hatóságok cinikusan „rekultivációként” tálalnak, valójában egy gigantikus hulladéklerakó. A területet kezelő Vértesi Környezetgazdálkodási Kft. (az Envirotis Holding Zrt. tagja) az ország egyik legnagyobb ipari hulladékkezelője. A szakértők szerint a Mészáros-féle cégcsoportnak égető szüksége van befogadókapacitásra, a Cica-homok bánya pedig csupán az első dominó lehet a sorban. Több ilyen bányató található a pusztavámi karsztvízbázis felett és szerte az országban. Ha nem fogunk össze, a folyamat nem áll meg itt – hangsúlyozták a szakértők.

Kárpáti Tímea rávilágított a döbbenetes abszurditásra: a természet az elmúlt évtizedekben már elvégezte a valódi helyreállítást. Egy burjánzó, védett fajoknak otthont adó, Natura 2000-es ökoszisztéma jött létre, amelyet most olyan fedőanyaggal töltenek fel, amely veszélyes és nem veszélyes hulladékok keverékéből áll. Mindezt úgy valósítják meg, hogy az így létrejövő anyagot adminisztratív döntéssel „termékké” minősítik.

Felháborító, hogy ebből a hulladékból közel 2 millió tonnát terveznek hat év alatt a mederbe behordani.

A „termékben” jelentős mennyiségben találhatók toxikus, rákkeltő nehézfémek, ipari szennyvíziszap, egyéb mérgek és olajszármazékok. Ezek az anyagok komoly egészségügyi kockázatot jelentenek: károsíthatják az idegrendszert, a szívet és a belső szerveket, zavarhatják a hormon- és immunrendszert, rákkeltő hatásúak lehetnek, és akár genetikai vagy magzati károsodást is okozhatnak.

Hatósági bűnpártolás? 40-szeresére emelt határértékek

A legmegdöbbentőbb állítások a döntéshozók felelősségét érintik. A Komárom-Esztergom Vármegyei Kormányhivatal a beruházó igényeihez igazította a szabályokat, és egyedi döntéssel kitolta a határértékeket. Arzén, kadmium, nikkel, ólom és rákkeltő kőolajszármazékok – ezek az anyagok zúdulhatnak a mélybe olyan koncentrációban, amely a normál, felszíni – nem közvetlen karsztvízkapcsolatos – határértékek tízszerese, sőt negyvenszerese, annak ellenére, hogy ide jóval szigorúbb előírások kellettek volna a „B” szennyezettségi határértékeknél.

Dr. Keresztes László Lóránt szerint ez a gyakorlat rendszerszintű árulás. Ha egy kiemelten védett területen a hatóság nem szigorít, hanem drasztikusan lazít a szabályokon, az a politikai összefonódások és a gazdasági lobbi totális győzelmét jelenti a józan ész és az életbiztonság felett.

Karsztvíz: a láthatatlan futárszolgálat

Balogh Péter geográfus technikai magyarázata húsbavágó: a karszt nem állítja meg a mérgeket. A mészkő repedéseiben a víz szűrés nélkül, hatalmas sebességgel áramlik. Ami Oroszlány és Pusztavám között, a hulladékfeldolgozó üzem, illetve a tőle néhány kilométerre fekvő Cica-homok bánya területén a földbe kerül, az rövid időn belül ott lesz a tatai, tatabányai vagy bicskei családok poharában. A természetes védőrétegek a korábbi fúrások miatt sérültek, és a mederbe helyezett nátrium-bentonitos szigetelés a szakértő szerint ebben a környezetben csupán illúzió: technikailag lehetetlen vízzáró réteget képezni egy munkagépekkel átjárt, egyenetlen aljzaton, ahol a karsztvíz folyamatosan utat tör magának. A bentonitpaplan szakszerű, száraz terítése kivitelezhetetlen, ezért ez nem valódi védelem, csupán látszatintézkedés, „humbug” – fogalmazott Balogh Péter.

250 ezer ember ivóvize a tét

Az Északdunántúli Vízmű Zrt. és a Fejérvíz Zrt. hálózatán keresztül negyedmillió magyar állampolgár életfeltételei kerültek veszélybe. A karsztvízbázis elszennyezése nem javítható hiba, hanem végleges állapot. A láthatatlan szennyező anyagok felhalmozódnak a szervezetben, daganatos megbetegedéseket, idegrendszeri károsodást és genetikai rendellenességeket okozva.

Ez nem alku tárgya – Ez a túlélésünk

A beszélgetés konklúziója egyértelmű: elértük azt a pontot, ahol a hallgatás már beleegyezés. Nem egy helyi vitáról van szó, hanem arról, hogy Magyarországon a tiszta ivóvíz fontosabb-e, mint néhány kormányközeli cég extraprofitja. Az ivóvíz nem ideológia, hanem az élet alapja. Ha most nem emeljük fel a szavunkat, gyermekeinknek már csak a mérgezett örökség marad.

Rajtunk múlik, hogy megállítjuk-e a pusztítást, mielőtt az utolsó csepp tiszta vizünk is az enyészeté lesz. Jövőnk a tét.