Örökbe fogadva: amikor egy gyermek többé nem csak egy szám a rendszerben
Ricsi büntetés-végrehajtási intézetben született, élete első évét is ott töltötte, ma pedig egy olyan családban nő fel, ahol nem a születése körülményei, a származása vagy az első hónapjai határozzák meg, hogy ki lehet belőle. Az ő története egyike annak az évente valamivel több mint ezer történetnek, amelynek végén egy gyermek örökbefogadó családhoz kerül Magyarországon – miközben ezrek várnak, és velük párhuzamosan felnőttek is éveket tölthetnek azzal, hogy egyszer végre szülők lehessenek. Holtpont-riportunkban azonban nemcsak azt kerestük, hol akad el a rendszer, hanem azokat az embereket is, akik akkor is dolgoznak a gyermekek családba kerüléséért, amikor ezért jóval kevesebb pénz és figyelem jut nekik, mint amennyibe ugyanannak a gyermeknek az állami ellátása kerülhet.
Ricsi szerel. Játszik, nevet, odamegy az anyukájához, majd az apukájához, és közben látszólag semmi különös nem történik körülötte, ami ebben az esetben talán éppen a legfontosabb: egy kisgyerek teszi azt, amit egy kisgyereknek tennie kellene, egy olyan otthonban, ahol tudja, kikhez tartozik.
Pedig az élete egészen máshol kezdődött. Büntetés-végrehajtási intézetben született, és egyéves koráig ott is nevelkedett. Amikor Krisztina és Zsolt megismerték a történetét, tudták azt is, hogy honnan érkezik, ahogyan azt is, hogy az örökbefogadásban aligha lehet mindent előre kipipálható feltételek, egészségi rubrikák, származás és elképzelt tulajdonságok mentén megtervezni. Azt mondják, eredetileg egyszerűen gyermeket szerettek volna, majd ahogy egyre mélyebbre kerültek ebben a világban, lassan megértették, mennyi előzetes elképzelést kell félretenni ahhoz, hogy az ember egyszer csak ne egy „örökbe fogadható gyermeket”, hanem egy konkrét kisfiút lásson maga előtt.
Ricsi érkezése nem egy hollywoodi jelenet volt, amelyben egyik pillanatról a másikra mindenki pontosan tudta, mit kell éreznie. Zsolt arról beszélt, hogy benne is működött valamiféle ösztönös védekezés, a kötődés pedig szép lassan alakult ki. Aztán kialakult. A gyermek múltja, még az sem, hogy börtönben született és ott töltötte első életévét, végül nem akadály lett, hanem egyszerűen az életének az a része, amely az övé, de amelynek nem kell eldöntenie helyette a folytatást.
Rengeteg gyermek – és mégsem találkozik egymással minden gyermek és minden szülő
A számok önmagukban hidegek, ebben a történetben azonban mégis szükség van rájuk, mert pontosan megmutatják azt a furcsa ellentmondást, amelyről örökbefogadó családok hosszú ideje beszélnek. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2025-ben 20 843 kiskorú élt gyermekvédelmi szakellátásban Magyarországon. Közülük természetesen nem minden gyermek örökbe fogadható, hiszen ehhez rendezett jogi helyzet szükséges. Az év végén 2416 gyermeket tartottak nyilván örökbe fogadhatóként, miközben 1478 örökbefogadásra alkalmas személy vagy házaspár szerepelt a nyilvántartásban, az év során pedig összesen 1416 örökbefogadást engedélyeztek.
Első pillantásra ebből akár azt is gondolhatnánk, hogy ennyi gyermek és ennyi leendő szülő között pusztán szervezési kérdés megtalálni egymást. Csakhogy az örökbefogadás nem matematikai párosítófeladat. Számít a gyermek életkora, egészségi állapota, az, hogy vannak-e testvérei, milyen a jogi helyzete, és legalább ennyire számít az is, mit vállal az örökbefogadásra jelentkező család. A rendszerben így egyszerre létezhet hosszú ideje gyermekre váró házaspár és hosszú ideje családra váró gyermek – úgy, hogy közben mégsem egymást keresik.
Különösen nehéz helyzetbe kerülnek az idősebb, beteg, valamilyen egészségügyi problémával élő, testvérükkel együtt örökbe adható, illetve cigány származású gyermekek, akiknél a leendő szülők előzetes vállalásai sokkal szűkebbre húzhatják a lehetőségek körét. És valahol éppen ezen a ponton válik fontossá az a munka, amelyet az állami rendszer mellett civil szervezetek végeznek.
Harminc éve gyerekeket és családokat kötnek össze
Dr. Téglásy Imre 1996-ban alapította társaival az Alfa Magzat-, Újszülött-, Gyermek- és Családvédelmi Szövetséget. Munkájuk első lépése nem az örökbeadás: válsághelyzetbe került várandós nőket, édesanyákat és családokat próbálnak segíteni, és ahol van esély arra, hogy egy gyermek a saját családjában maradjon, Téglásy szerint elsősorban ehhez kellene megteremteni a feltételeket. Ha azonban erre nincs lehetőség, a szervezet nyílt örökbefogadásokat készít elő, és köti össze a vér szerinti szülőt az örökbefogadó családdal.
Az Alfa három évtized alatt mintegy háromszáz gyermek családba kerülésében működött közre. Téglásy ugyanakkor úgy látja, az állami gyermekvédelem még mindig nem kezeli valódi partnerként azokat a civileket, amelyek hosszú évek vagy évtizedek alatt saját kapcsolati hálót, szakmai tapasztalatot és bizalmi rendszert építettek ki, noha éppen ezek a szervezetek tudnak sokszor akkor elérni egy válságba került anyát, amikor már minden más kapcsolat megszakadt körülötte. Ennek pedig van egy meglehetősen prózai, forintban mérhető oldala is.
Mennyibe kerül egy gyermeknek családot találni?
Téglásy Imre a riport készítésekor egy számítást is eljuttatott hozzánk, amelyben azt próbálta összevetni, mennyibe kerül az államnak egy gyermek tartós ellátása a gyermekvédelmi rendszerben, és ehhez képest mekkora támogatással segíti azokat a civileket, amelyek nyílt örökbefogadással családhoz juttatnak gyermekeket.
Az általa használt alapadat szerint havi mintegy 2,5 milliárd forint jut 24 ezer, nevelőszülői rendszerben ellátott gyermek gondozására. Ezzel számolva egy gyermek ellátása átlagosan hozzávetőleg 104 ezer forintot jelent havonta, vagyis körülbelül 1,25 millió forintot évente. Tíz gyermek esetében ez 12,5 millió forint évente.
Téglásy közlése szerint az Alfa Szövetség eközben – amennyiben sikeres a pályázatuk – nagyjából évi 2,5 millió forint állami támogatáshoz jut erre a munkára. Ha ebből egy év alatt tíz gyermek nyílt örökbefogadását tudják végigkísérni, az ő számítása szerint az erre fordított állami támogatás mindössze ötöde annak az összegnek, amelyet ugyanennek a tíz gyermeknek egyetlen évi nevelőszülői ellátására számolt.
A számítás természetesen nem könyvvizsgálói mérleg, és nem is állítja, hogy egy örökbefogadás minden esetben kiváltana egy teljes évnyi nevelőszülői ellátást; a gyermekvédelmi rendszer fenntartásának valós költségei ennél jóval összetettebbek. Arra azonban nagyon is alkalmas, hogy feltegyen egy nehezen megkerülhető kérdést: ha a gyermek számára is az a legjobb, hogy – amennyiben saját családjában nem maradhat – minél előbb végleges, biztonságos családba kerüljön, és még az államnak is kevesebbe kerülhet az ezt segítő civil munka, akkor miért pályázati bizonytalanságból kell fenntartani azokat a szervezeteket, amelyek évtizedek óta ezt végzik?
Mert a történetnek van olyan költsége is, amelyet nehezebb forintosítani. Minél tovább marad egy kisgyermek bizonytalan helyzetben, minél több gondozási helyen fordul meg, minél tovább nincs egyetlen ember vagy család az életében, akiről biztosan tudhatná, hogy holnap is ott lesz, annál nagyobb lehet annak az ára, amit később már nem költségvetési sorokon, hanem kötődési nehézségekben, traumákban és elvesztegetett években kell megfizetni.
Amikor a gyermekvédelemből politikai vita lesz
Az örökbefogadás az elmúlt hónapokban ismét politikai viták egyik témájává vált. Magyar Péter arról beszélt, hogy szerinte nem politikusnak, hanem szakembereknek kell megítélniük, hogy egy konkrét gyermek számára milyen környezet biztosítja a megfelelő fejlődés feltételeit, és az azonos nemű kapcsolatban élők örökbefogadásának lehetőségét is felvetette.
Novák Előd, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője ezzel nem ért egyet. A politikus pártja álláspontjaként azt képviseli, hogy az örökbefogadásnál a férfi és nő alkotta házaspárok elsőbbségét kell fenntartani. Ugyanakkor riportunkban arról is beszélt, hogy szerinte a gyermekvédelmi rendszeren belül az örökbefogadás működését is át kell gondolni, mert miközben gyermekek várnak családra, örökbefogadásra alkalmas párok is éveket várhatnak arra, hogy hozzájuk kerülhessen egy gyermek. Ennek a kérdésnek a mentén könnyű volna újabb politikai lövészárkot ásni, csakhogy a terepen dolgozó civilek tapasztalatai rendszerint jóval kevésbé férnek bele az egyszerű kategóriákba.
Téglásy Imre például arról beszélt: az Alfa Szövetséghez egyedülálló örökbefogadók is fordultak már, és homoszexuális jelentkezővel is találkoztak. Elmondása szerint a férfit nem ők küldték el; az első beszélgetést követően maga nem jelentkezett újabb találkozóra. Téglásy több évtizedes tapasztalatából sokkal inkább azt emeli ki, hogy az előre felállított határok gyakran akkor kezdenek megváltozni, amikor az örökbefogadó-jelölt már nem egy adatlapot, betegséget, életkort vagy származást lát maga előtt, hanem találkozik magával a gyermekkel. Talán ez az örökbefogadás egészének egyik legnehezebben táblázatba rendezhető része is.
Mert papíron lehet életkorról, egészségi állapotról, származásról és vállalási határokról beszélni, lehet törvényeket módosítani, szakpolitikai vitákat folytatni és költségeket összehasonlítani, de a folyamat végén mindig egy konkrét gyermek áll egy konkrét felnőtt előtt, és ott már jóval kevesebbet érnek az előzetesen felállított kategóriák. Ricsi történetében is ez történt.
A riport elején még könnyű volna úgy beszélni róla, mint az évente örökbe adott több mint ezer gyermek egyikéről, egy számról a KSH valamelyik táblázatában, egy olyan kisfiúról, akinek az életkezdése több nehézséget hozott, mint amennyit egy gyermeknek igazságos volna cipelnie. Mire azonban látjuk játszani, szerelni, nevetni, majd odaszaladni azokhoz az emberekhez, akik ma már az anyukája és az apukája, a statisztika lassan elveszíti a jelentőségét. Mert onnantól ő már nem „örökbe fogadható gyermek”, nem egy ellátási forma költsége, nem világnézeti vita tárgya, és nem egy rubrika valamelyik nyilvántartásban, hanem egyszerűen Ricsi: egy kisfiú, akinek van családja, van otthona, és van kihez hazamennie.
Kérjük Önöket, támogassák munkánkat és a műsor fennmaradását!
Adományaikat a Magyar Jelent fenntartó Magyar Jelen Alapítvány részére örömmel vesszük:
Magyar Jelen Alapítvány 10410400-00000190-11572440
HU26 1041 0400 0000 0190 1157 2440
SWIFT/BIC kód: OKHBHUHB
(Kiemelt videó forrása: Magyar Jelen YouTube-csatornája)
Korábbi adások:
Kapcsolódó:
További cikkeink
Támogassa munkánkat!
Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat. A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.
Támogatás
Legfrissebb
Belföld
2026. okt. 1. 17:34
A Mi Hazánk elutasítja az autósok újabb megsarcolását Budapesten
Kiútkereső
2026. okt. 1. 16:49
A devizakárosultak ügye tapodtat sem mozdult előre
Külföld
2026. okt. 1. 15:16
Magyar diplomaták kiutasítását jelentette be Moszkva
Belföld
2026. okt. 1. 14:25
Letartóztatták Hankó Balázst
Belföld
2026. okt. 1. 13:29
Medián: Toroczkait 36, Orbánt viszont csak 31 százalék látná szívesen fontos politikai szerepben
Legfontosabb
Belföld
2026. okt. 1. 17:14
A Mi Hazánk elutasítja az autósok újabb megsarcolását Budapesten
Kiútkereső
2026. okt. 1. 10:59
A devizakárosultak ügye tapodtat sem mozdult előre
Külföld
2026. okt. 1. 13:54
Magyar diplomaták kiutasítását jelentette be Moszkva
Belföld
2026. okt. 1. 14:23
Letartóztatták Hankó Balázst
Belföld
2026. okt. 1. 12:57
Medián: Toroczkait 36, Orbánt viszont csak 31 százalék látná szívesen fontos politikai szerepben
Friss hírek
