155 éve, 1865 november 18-án valósult meg Petőfiék 12. pontja, unió Erdéllyel.
A magyarországi reformellenzék, az erdélyi magyar és székely rendek az 1830-as években egyaránt politikai programmá emelték régi kívánságukat, az 1526-os mohácsi vész után elválasztott két országrész: a királyi Magyarország és az Erdélyi Nagyfejedelemség újraegyesítését. Az 1848. március 15-ei Tizenkét Pont is tartalmazta az Unió követelését, a pozsonyi diéta április 7-én elfogadta a törvényjavaslatot és felterjesztette az uralkodóhoz. Az Államtanács április 9-én jóváhagyta a pozsonyi követelést azzal a megkötéssel, hogy a törvénycikk hatályba lépéséhez az erdélyi országgyűlésnek is hozzá kell járulnia, remélve, hogy így elodázhatja az uniót. A „két testvérhaza” egyesítését kimondó 1848:VII. törvénycikket április 11-én szentesítette Pozsonyban V. Ferdinánd a többi törvénnyel együtt.
A szabadságharc leverése után sok más „szentesített” törvény sorsára jutott az unió kimondása is. Ám hiába a megtorlások, az udvar véres terrorja, az Erdéllyel való egyesülés szándéka kiirthatatlanul beleégett a magyar társadalomba. Bár annak kimondására csaknem újabb húsz évet kellett várni.
Végül az 1865. november 18-án Kolozsváron megtartott országgyűlés deklarálta Erdély unióját Magyarországgal. Tiltakozásul az erdélyi románok jelentős része politikai passzivitásba vonult, a magyarországi románok pedig a politikai életben való aktív részvétel mellett döntöttek. Az 1865. december 10-én Pesten tartott országgyűlésbe mindössze 14 román képviselő került az erdélyi részekről (a király iránti lojalitásból), a tulajdonképpeni magyarországi területről viszont 24. Az utóbbiak Anton Mocioni elnöklete alatt külön parlamenti csoportot alakítottak. Az erdélyi képviselőcsoport megismétli a balázsfalvi gyűlés követeléseit. Jelenlétükkel elismerik az uniót, de kötelességüknek tartják hangsúlyozni, hogy a kizárólag Erdélyt érintő kérdéseket az erdélyi tartománygyűlésen kellene tárgyalni, továbbá, hogy a románoknak legyen saját kék-sárga-vörös színekből álló zászlajuk.
Az 1867. június 20-án tartott országgyűlés szentesítette Erdély unióját Magyarországgal. Rendelkezett a közigazgatás irányításáról, megszüntette a kolozsvári „kormányszék”-et, megerősítette az állampolgárok egyenjogúságát, a Szász Universitás fennállását (bírói jogkörét azonban nem), a felekezetek önkormányzatát és egyenrangúságát. Mivel a kormány nem kívánt túl nagy megrázkódtatást okozni Erdélyben, ezért az abszolutizmus korának egy sor jogszabályát érvényben hagyta, így az osztrák polgári törvénykönyvet, bányatörvényt, egy ideig a perrendtartást. Politikai-biztonsági megfontolásból megmaradt ott a zsandárság és az 1852. évi szigorú sajtórendtartás is.
Forrás: MTI/sulinet.hu/mult-kor.hu/magyarjelen.hu – Fotó: Youtube
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
