A Magyar Kétfarkú Kutya Párt problémáitól hangos az utóbbi napokban a sajtó. Érdemes tehát elgondolkodni azon, hogy hogyan jutott el idáig a magyar politika nem túl hangos, még kevésbé hasznos, de viszonylag régóta állandó szereplője. Úgy tűnik, minél komolyabban próbálják venni magukat, annál kevésbé komolyan vehetőek.
2014-es alakulásakor az MKKP viccpártként indult és többé-kevésbé így is viselkedett. Évekig csak ellenkampányokat, kisebb akciókat szerveztek passzivistáikkal, akik elsősorban a fiatalabb generációból kerültek ki. Nem véletlenül, hiszen köztudott, hogy a legfiatalabb magyar választók erősen apolitikusan állnak a világhoz, annyira reménytelen, jövőkép nélküli életet hoztak össze számukra az elmúlt 34 év kormányai. Erre reagálva nem csoda, hogy a lázadó fiatalság, amely tenni szeretne, de nem tudja, mit és hogyan, a humor eszközéhez nyúl, hogy kifejezze a véleményét a regnáló politikai elitről. Még ha a humoruk színvonala erősen megkérdőjelezhető is, illetve az is, hogy mennyire van helye a viccelődésnek a politikában, teljesen érthető, hogy megtalálták a saját, néhány százalékos szavazórétegüket.
Ami a háttérben van
Ha valaki aktívan követi és kritikusan szemléli a politikát, jó ideje felismerhette már a Kutyapárt valódi mivoltát. Elég az elnökük, Kovács Gergely ukrajnai háborúval kapcsolatos megjegyzéseit elolvasni, vagy visszaemlékezni arra, hogyan rúgott bele a vallásos emberekbe egyik alapszervezetük. Minden cselekedetükből sugárzik a nyugati woke felfogás, ebbe természetesen beletartozik a Pridenak csúfolt deviáns LMBTQ-felvonulás támogatása és az azon való részvétel is.
Bár már korábban is voltak erre utaló jelek, most végre kibújt a szög a zsákból. Egy nagy hiszti keretében elérte a Kutyapárt két társelnöke (akik lemondtak, aztán meggondolták magukat), hogy részt vegyenek az előválasztáson, így ezzel gyakorlatilag beálltak a balliberális összefogásba. Annak ellenére történt mindez, hogy február elején még azon balhéztak, hogy a Momentum visszaléptette egy jelöltjét Juhász Péter javára, akit előzetesen az MKKP biztosított támogatásáról. A Macron-növendékek ezen lépésének hatására a kutyák kifaroltak Juhász mögül, nehogy egy kalap alá vegyék őket a többi balliberális ellenzéki párttal.
A hatalomért a lelkemet
A fent olvasható kifejezés akár Kovács Gergely szájából is elhangozhatott volna, ugyanis amint úgy érezte, hogy az összefogásosdi az ő személyes sikeréhez is vezethet, azonnal támogatni kezdte az ötletet, igen nagy vehemenciával.
A társelnök ugyanis úgy véli, hogy a XII. kerületben lenne esélye megnyerni az előválasztást, majd a többi globalista párt segítségével a kerület polgármesterévé is válhatna (jelentős kutyapártos képviselői jelenléttel az önkormányzatban).
Abba nem gondolt bele, hogy komoly helyzetekben az emberek nem annyira szeretik a viccet, mint például a 2022-es országgyűlési választásokon, mikor a Kutyapártot és a Mi Hazánk Mozgalmat is a bejutási küszöb környékére mérték, de ellenben az előbbi csúfos bukásával, utóbbi komoly programjának köszönhetően mindössze 4 év működés után bejutott az Országgyűlésbe. Így könnyen lehet, hogy már az előválasztáson fennakadna a csont a torkukon.
A másik mérlegelendő tényező az, hogy ha valahogy meg is nyernék az előbohóckodást, a választásokkor a balliberális ellenzéki szavazók nem biztos, hogy átszavaznának egy kutyapártos jelöltre, vagy fordítva. Tökéletes mintapéldája ennek a Jobbik árulása, melynek következményeként a szavazóik többsége elpártolt tőlük, és a gyenge életbentartási kísérletek ellenére már csak idő kérdése, míg megszűnik a párt létezni. Bár a kutyapártos szavazók és a volt jobbikosok között bőven van ideológiai különbség, könnyen lehet, hogy az összefogás hatására a kutyák is saját farkukba harapnának.
A korrupcióellenes demokrata
Tegyünk egy rövid kitérőt Kovács Gergely személyéhez. Korábban említettem, hogy ő és párja-társelnöke, Döme Zsuzsanna bejelentették lemondásukat párton belüli pozíciójukról. Aztán – elvileg egy párttársuk hatására – összehívtak egy taggyűlést, melyen megerősítették a két társelnököt pozíciójukban. Igen ám, de a modern liberálisok által képviselt demokráciafelfogásnak talán legtündöklőbb példája volt a tagságnak kiküldött meghívólevél, melyben a pártigazgató leszögezte, hogy a rosszul szavazó tagok jobban teszik, ha otthon maradnak. Ennyit a szabad döntés jogáról.
Önmagában érdekes az a tény, hogy ha egy ekkora ambíciókkal rendelkező „politikus” egy hasonló kaliberű szituációban úgy reagál, mint a kutya, akinek kivetted a szájából a megrágott papucsot. Mit tenne egy ilyen ember egy kerület, neadjisten egy ország élén? Akinek mazochista hajlamai vannak és kínozná magát a gondolattal, nyugodtan morfondírozzon el ezen az eshetőségen.
Megér egy említést az is, hogy miközben a párt korrupcióellenesként definiálja magát, bőven benne vannak ők is a NER kötelékében.
Mit rejt a jövő?
A „Magyar” Kétfarkú Kutyapárt számára nem sok jót. Vezetői inkompetenciáról és hataloméhségről tettek tanúbizonyságot, elárulták elveiket és szavazóikat, amint megérezték a hatalom illatát. Ha nem is azonnal, de a Gyurcsány-féle gépezet be fogja darálni legújabb szövetségesét, a kutyákat is, mint a jó kínai étteremtulajdonos a kóbor ebeket.
Úgy tűnik, a globalisták sosem tanulnak hibáikból, de nehéz is lenne így, hogy csak a cél lebeg a szemük előtt, de nincs koncepció és tömeg a hátuk mögött.
Kiemelt képünk forrása: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
