Izrael nem politikai okból nem kapott meghívást a nagaszaki atomtámadás 79. évfordulóján tartandó megemlékezésre, hanem biztonsági okból, és az ügyben hozott döntés változatlan – jelentette ki csütörtökön a japán nagyváros polgármestere az Egyesült Államok és a G7-országok közlésére reagálva, miszerint távol maradnak az eseménytől – írja az MTI.
A G7-országcsoport tagjai azt írták szerdán a nagaszaki városvezetésnek: Izrael kizárása esetén „nehezen lenne kivitelezhető” magas szintű diplomáciai részvételük az eseményen.
Azzal érveltek, a kizárással Izrael megítélése Oroszország és Fehéroroszország szintjére süllyedne, amelyeket az ukrajnai háború miatt immár harmadik éve zárják ki az eseményről. (Tehát szerintük, amit a zsidó állam művel Gázában, az nem vállalhatatlan – a szerk.)
Szuzuki Siro polgármester döntését egyebek között azzal indokolta, hogy ha részt vesz az eseményen az izraeli nagykövet, akkor Izrael-ellenes tüntetésre kell számítani. Kiemelte, hogy reményei szerint az augusztus 9-i ceremónia „zökkenőmentesen, méltó hangulatban fog lezajlani”, miután az atomtámadás túlélőinek koruknál fogva nagy megpróbáltatás a részvétel a megemlékezésen.
„Továbbra is kitartok döntésem mellett, és annyiszor kérek elnézést az ügyben, ahányszor csak szükséges” – hangsúlyozta a polgármester.
Semmi szükség nem volt a két atomcsapásra
A második világháborúban az angolszász terrorbombázások mind a német, mind a japán városokat porig rombolták, a katonai áldozatok mellett főleg civileket gyilkoltak meg, elsősorban nőket és gyermekeket. Míg Európában a gyújtóbombákban élték ki a szövetségesek féktelen bosszújukat, addig a Japán Birodalom két atombombát is kapott 1945. augusztus 6-án, illetve 9-én. Az áldozatok száma valahová 1,5 és 2 millió közé tehető.
Az esetben a legborzasztóbb, hogy – a győztesek hazugságával ellentétben – az atomcsapásokra semmi szükség nem volt. Nem ez hozta el a háború végét a Távol-Keleten, hanem az, hogy a szovjetek elárulták a Japánnal kötött meg nem támadási szerződést, és hátba támadták az ázsiai birodalmat. Japán vezetése tudta, esélye sincs a két nagyhatalom szorításában, s attól tartottak, ha a kommunisták szállják meg az országot, akkor a császári család úgy jár, mint a Romanov-ház, a hatalmat pedig a társadalom legalja ragadja magához (ahogy azt később láttuk Európában is). Ezért már az előtt a kapitulációt fontolgatták, mielőtt az első atombombát ledobták. Ezt pedig az amerikaiak is tudták. Nem is a béke volt a céljuk, hanem, hogy erőt demonstráljanak Sztálinnak.
A különbség a két legyőzött, megszállt ország között
Maga a megemlékezés egyébként tökéletesen szemlélteti a különbséget a mai Németország és Japán között. Míg utóbbiban a két atomcsapásra való megemlékezés állami ünnep, mely ellen nincs olyan jóérzésű, értelmes japán ember, aki tüntetne vagy tiltakozna, addig Németországban a terrorbombázásokról csak úgy szabad beszélni, mint amit „megérdemelt a bűnös nép”. Aki pedig azok brutalitására hívja fel a figyelmet, vagy megemlékezik a polgári áldozatokra, az az Antifa terrorijával kell, hogy számoljon. Az pedig teljesen elképzelhetetlen, hogy bármilyen rendezvényre egy német vezető ne hívja meg Izraelt.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
