Az elmúlt napokat teljes egészében az Index tematizálta. A balliberális médiumoktól és pártocskáktól ismét meghallgathattunk, hogy a kormány fél az igazságtól, ezért kell elhallgattatni az olyan „tényfeltáró, objektív és független” lapokat, mint az Index. Miért van az, hogy a liberálisok magukat mindig úgy tüntetik fel, mint az egyetlen és örök igazság képviselőit, az erkölcs mindenkori bajnokait, mikor valójában nem többek egy élet- és emberellenes ideológia silány propagandistáinál?
De ha már ez uralja a közbeszédet, úgy gondoltam, nekem is érdemes lenne kicsit megvizsgálni, miért is olyan „hatalmas veszteség” egy az olyan propaganda hírportál, mint az Index elvesztése.
Mit adott nekünk az Index?
Először is, emelkedjünk felül a cikkek szerkezetén: a gyakran előforduló magyartalan mondatokon, a sokszor alpári stíluson, a már-már szinte kötelező helyesírási hibákon, a szóismétléseken és hasonló formai hibákon (amit a több mint 100 fős, jól megfizetett, főállásban dolgozó szerkesztői gárdával sem sikerült kiküszöbölni), és fókuszáljunk kizárólag az „érdemi munkájukra”.
A Black Lives Matters kapcsán mintha egy az egyben a CNN-t, a Daily Mailt, vagy bármelyik nyugati balliberális mainstream lapot olvastam volna. Szinte tükörfordításban ment a „szerecsenmosdatás”. Megtudhattuk, hogy a tüntetések szükségesek, a négerek felháborodása jogos, Amerika rasszista, a fehérek kiváltságokat élveznek, a fosztogatások nem is úgy voltak, a meglincselt fehérekről nem is érdemes beszámolni, hisz az valamelyest árnyalná azt a képet, amit nekünk, mint „független, pártatlan és objektív” médium közölnünk kell.
A Deák téri gyilkosság kapcsán sem a magyar fiatalok életének elvétele bántotta a szerkesztők érzékeny lelkületét, hanem a békés megemlékezők.
A lap a kötelező szélsőjobbozás mellett erősen sérelmezte, hogy a rendőrség miért engedte megtartani a rendezvényt, mikor ezt – szerintük – a járványügyi vészhelyzet nem tette lehetővé. Érdekességképpen megemlíthető, amiről az Index „elfelejtett” beszámolni: bő egy héttel később ugyanis hazai antifasiszták szerveztek egy „BLM szimpatizáns” tüntetést Budapestre.
Miközben a Mi Hazánk kegyeleti megemlékezésén a rendőrök igazoltattak, zászlókat koboztak el, sorra bírságolták a jelenlévőket, illetve megtiltottak mindenféle politikai beszédet (ahogy tették ezt június 4-én, a trianoni felvonulás kapcsán is), addig a fekete fosztogatók mellett kiállókat a „fasiszta” rendőrség valamiért még csak nem is igazoltatta, ráadásul a politikai beszédek megtartását is engedélyezték. Ízlelgessük egy kicsit:
„nemzeti” kormányunk Trianon 100. évfordulóján megtiltja a beszédek mondását, csupán egy csendes sétát engedélyez, ugyanakkor nincs kifogása az antifasiszták politikai demonstrációja és hazug, fehérellenes lózungjaik puffogtatása ellen.
A migránsok a „jó fiúk”, aki mást mondd, az náci
Mint minden valamirevaló, rendes, független, objektív oknyomozók, az Index a görögországi migránsválság okán annak idején ellátogatott Leszbosz szigetére, ahol a hívatlan vendégek gyakorlatilag élhetetlenné tették a kis szigetet, ellehetetlenítették a helyiek megélhetését jelentő turizmust és elpusztították a mezőgazdaságot.
Legalábbis ezt gondolhattuk, amíg meg nem néztük az Index „tényfeltárását”. Ők ugyanis „átláttak a szitán”, s mentem felismerték a probléma nem is a szelíd és barátságos „menekültekkel” van, hanem a „fasisztákkal” és a görög kormánnyal. Szívszorító videóinterjút láthattunk egy szegény migránssal, akit úgy elvertek a rendőrök, hogy azóta se látszik rajta egy zúzódás se járni alig bírt, pedig ő ide se akart amúgy jönni, csak így alakult. Ráadásul az étel is kritikán aluli a táborban és még a telefonjukat se tudják feltölteni.
Megszólalt egy menekültsegítő „civil” is, aki szerint van okunk félni, hiszen a szigeten francia, német, osztrák „szélsőjobbosok” gyűltek össze, akik a görögökkel karöltve „át akarják venni Európa irányítását”. Aztán egy bátor antifa is kamera elé kerül, aki közönyösen számol be róla, hogy a békés menekültek „betörték a fasiszták fejét”.
Sajnos a független médium kiegyensúlyozott tájékoztatása odáig már nem terjedt, hogy a másik oldalon állókkal, vagyis az állítólagos fasisztákat is interjút készítsenek, esetleg megismertessék az ő álláspontjukat is. Hát na, minden nem férhet bele egy helyszíni tudósításba, nem igaz?
A Mi Hazánk, mint „fiókpárt
Az Indexnek kiemelt szerep jutott abban is, hogy elültesse a közgondolkodásban azt a tézist, miszerint a Mi Hazánk Mozgalom a Fidesz fiókpártja. Ehhez nem is kellett mást tenniük, mint csalni egy kicsit a statisztikákkal, kozmetikázni kicsit a tényeken, míg azok az ő narratívájuknak nem kedveznek. Például, ha a Mi Hazánk olyan témákat feszeget, mint a multik tetemes támogatása, a végrehajtómaffia, vagy a devizahitelesek – pártokon átívelő – állami szintű megnyomorítása, akkor arról egyszerűen nem tudósítunk. Ha viszont valamilyen kormányintézkedést támogatnak, azt mindjárt úgy tálaljuk, mintha mindenben egyetértenének. „Lám-lám, a Mi Hazánk megint a Fidesz szekerét tolja.”
A médiaszereplések terén még érdekesebb a dolog. A Mi Hazánk közleményeit a balliberális média agyonhallgatja, sajtótájékoztatóin nem jelenik meg, akcióikról nem számol be. Így aztán ha a kormánymédia csak minden harmadikat lehozza a párt megnyilatkozásaiból, már lehet is rájuk mutogatni, hogy mennyivel többet szerepelnek ott.
A TV-s szereplések terén már kisebb problémába ütköztek indexék, ugyanis ott a számok már inkább billentek az ATV és társai felé, ezért azt a részét a statisztikáknak egyszerűen „lecsippentették”, így megszülethetett „A Mi Hazánk hazajár a közmédiába” tézis.
Kinek jó ez a narratíva?
A „fiókpárt-narratíva” legnagyobb érdekessége, hogy ezzel az Index egyszerre kedvez a balliberális oldalnak és a kormánypártnak. Az egyesült balliberális koalíciónak azért, mert így a protestszavazatok jelentős része jó eséllyel náluk csapódik le, hiszen egy kormányellenes szavazó miért voksolna annak „csicskapártjára”? A Fidesznek szintén e miatt jön jól ennek a gondolatnak a meghonosítása. Más se hiányzik nekik, mint egy harmadik erő megerősödése, ami ráadásul olyan – a kormány számára igen kínos – témákat is felvet, amit a balliberális oldal soha nem merne felvállalni.
Elmondható tehát: mindkét oldal politikai érdeke, hogy a választók kizárólag az elmúlt harminc év beposhadt garnitúrájára szavazhassanak csupán, a valódi alternatívákat tűzzel-vassal kell kiirtani. Ehhez asszisztál lelkesen az Index, ami – a befolyó pénzek származását tekintve – nem is oly meglepő.
Távozó szerkesztők, tömeges felmondások
A felmondott mártírokért egy csepp könnyet se hullajtsunk, hiszen a nagy metropoliszban, a liberális fellegvárban nem marad éhen egy romkocsmás firkász sem. A távozók tucatnyi laphoz igazolhatnak át, sőt, meg merem kockáztatni, még válogathatnak is a zsíros állásajánlatok között.
Egzisztenciális válságban maximum a jobboldali újságírók érezhetik magukat, akik vagy beállnak a kormánymédia – önálló gondolatoktól mentes – szócsövének, vagy elfelejthetik a biztos megélhetést és a felívelő karriert.
Összegzés
Az Index-hisztéria, aminek tanúi lehetünk, nem más, mint az elmúlt 30 év politikai bohózatának egy újabb felvonása. A színpadot felállították, a színészek is kipróbált veteránok, indulhat a showműsor. A balliberálisok egy molinó alatt vonulva megint előadhatják a „demokrácia halálát” (mely az elmúlt 10 évben minden évben meghalt legalább egyszer), ijesztgethetnek a „kiépülő diktatúrával”, történelmi tudásuk hiányosságairól tanúbizonyságot téve hasonlítgattatják Orbánt Hitlerhez. A nap végeztével pedig nyugodtan hajthatják álomra a fejüket, hisz „ma is megvédtük a szabadságot és demokráciát”.
A Fidesz hívek is láthatják, hogy bizony „itt van még a belső ellenség, s jobban gyűlöl minket, mint valaha, így aztán még jobban össze kell zárnunk, mint korábban bármikor”. A bizonytalanoknak pedig csak megmutatja a kormány az ifjú forradalmárokat: Fekete-Győr Andrást és az ő brüsszeli feministáit, meg a mögöttük álló Gyurcsány-Dobrev duót, és csak annyit mond:
„Ha mi megyünk, ők jönnek. Valóban ezt akarjátok?” – és folytatódhat tovább a színjáték, melyben két – látszólag – szembenálló erő száll versenybe a zsákmányért, amit (még) Magyarországként ismerünk.
Irányi Dániel
(Fotó: HírTV)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
