Mint ismeretes, azok után, hogy Dúró Dóra, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője ledarálta a „Meseország mindenkié” elnevezésű, LMBTQ-propagandával átitatott mesekönyvet, a múlt hét folyamán rámutatott, nem elszigetelt esetről van szó. Sőt, az állami támogatás is bekerült a képletbe, ugyanis a „Vagánybagoly és a harmadik Á – Avagy mindenki lehet más” című könyv kiadását a Nemzeti Kulturális Alap is finanszírozta.
Vannak, akik állítják, egy-két apróságról van csak szó. Néhány elejtett szóról. Talán még csak nem is tudatosan, de valóban így van-e? Ha megismerjük a szerzőt, aligha gondolhatunk ilyet. Bemutatjuk tehát Bán Zsófiát, a „Vagánybagoly” szerzőjét.
Vagánybagoly is lehet „más”
1957-ben született Rio de Janeiróban, ahonnan a hatvanas évek végén költöztek haza. 1976-81 között végzi egyetemi tanulmányait angol, francia és portugál nyelv és irodalom szakon az ELTE-n. 1981-85 között a MAFILM stúdiójában rendezőasszisztens. 1985-től tanít az ELTE Bölcsészkarán, előbb az angol, majd 1992-től az amerikanisztika tanszéken.
Esti iskola – Olvasókönyv felnőtteknek (2007) című prózakötetét 2012-ben a Suhrkamp Kiadó adta ki Terézia Mora fordításában és Nádas Péter utószavával. 2014-ben ugyanott az Amikor még csak az állatok éltek című kötete jelent meg, ugyancsak Terézia Mora fordítási munkájának eredményeként.
Az Esti iskola borítója, ez is elég sokatmondó…
Az bizonyos egyébként, hogy Bán magát feministaként határozza meg, a feminizmusról ő maga beszél az alábbi módon:
„Szitokszóként használják, mint a gyerekek, akiknek fogalmuk sincs, hogy valójában mit mondanak. Ez sajnos a mainstream művészetkritikára sokszor ugyanúgy érvényes, mint a kocsmai beszólásokra. Hányszor hallottam már azt (főleg nőktől), hogy „nem vagyok feminista, de…” – és ezután az illető levág egy tökéletesen feminista dumát. Ha ez a véleménye, akkor már miért ne lenne feminista? Kicsit olyan, mintha fokhagymafüzért rázogatna maga előtt az ördögtől való szent félelmében. Szuper meggyőző és főleg hatásos.”
Azonban az „érzékenyítés” szemlátomást fontos téma számára, úgy fogalmaz:
„Talán egy elsősorban férfiak (és nők) érzékenyítésével foglalkozó szervezetet működtetnék. Itt olyan foglalkozásokat tartanának, amelyben pl. férfiakat nőként kezelnének a legkülönbözőbb, pszichodrámához hasonlatos helyzetekben.”
De ennél konkrétabb is tud lenni:
„Ha pedig nem szervezetben kell gondolkodni, akkor azt csinálnám, amit az elmúlt 10-15 évben amúgy is csinálok: a kormány által MA (egyetemi mesterképzés – a szerk.) szinten a napokban betiltani (!) tervezett gender studies-t (is) tanítok az egyetemen (magyarul: társadalmi nemek tudománya, amiről legtöbbször még az a progresszív értelmiségi sem tudja, hogy valójában mit takar, aki amúgy elítéli a gondolatrendőrség minden formáját).”
De előfordult az is, hogy beszédet mondott a Budapest Pride megnyitóján, erről az alábbi felvétel tanúskodik:
A videó 2013-ban készült, örömének ad hangot, hogy akkor az Egyesült Államokban, Kaliforniában megsemmisítettek egy olyan jogszabályt, mely tiltotta a homoszexuálisok házasságát. Az is kiderül, hogy ő maga is homoszexuális kapcsolatban él, ahogy mondja, a Pride is 20 éve létezik, és ő is éppen ennyi ideje van együtt barátnőjével. Hatalmas taps fogadja a kijelentését.
Megtudhatjuk, hogy szerinte Magyarországon félmillió homoszexuális él. Majd hozzáfűzi, még ennél is több az érintett, ugyanis hozzá kell vennünk a családtagokat is. Keményen beleszáll Debrecen fideszes polgármesterébe, Kósa Lajosba, mint ahogy Vidnyánszky Attilába is.
Magyarországon szüret van: az ostobaság és tájékozatlanság kártékony szürete
– foglalta össze.
Igazán kíváncsiak volnánk egyébként arra, hogyan oldja fel azt a kognitív disszonanciát, hogy az általa kőkeményen támadott kormány a Nemzeti Kulturális Alapon keresztül mégiscsak támogatta az LMBTQ „érzékenyítéssel” átszőtt mesekönyvét. Mint ahogy az is világos, Bán Zsófia személyében ugyanazzal a jelenséggel állunk szemben, mint a „Meseország mindenkié” szerzői esetében.
(Kiemelt kép: Youtube)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
