Mint arról hírt adtunk, tegnap Fülöp Erik, a Mi Hazánk Mozgalom országgyűlési képviselője, előbb leverte, majd a Dunába hajította azt a szovjet, vörös csillaggal ellátott usankát ábrázoló alkotást, melyet engedély nélkül helyeztek el a Szabadság téren.
Fülöp Erik elmondta kérdésre a helyszínen, azért kellett leverni, mert a 21. században semmi keresnivalója egy totalitárius diktatúrát szimbolizáló emlékműnek, amely nagyságrendileg 100 millió áldozatot követelt. Világos és egyértelmű válasz, tökéletes összefoglalás, melyet e cikk keretein belül még szeretnénk néhány gondolattal ki is bontani.
De reflektálnunk kell arra, a többek között Gulyás Márton által is hirdetett nézetre, miszerint a kommunizmus alapvetően szép és jó volt, a célkitűzései rendben voltak, „csupán” a megvalósításba csúszott hiba – így vélekedett Gulyás az 1919-es rossz emlékű Tanácsköztársaságról is.
Azért kellett leverni, mert ez nem igaz. A kommunizmus célkitűzései se nem voltak szépek, se nem voltak jók, a 19. századi kommunista kiáltványban olvashatjuk már – tehát már történetének hajnalán -, hogy ez az ideológia hadat üzent Isten és a haza fogalmának, ahogyan a magántulajdonnak is, e hármasság pedig oly mértékben gyökerezik az ember lelkében, hogy azt onnan kiirtani csak erőszakkal lehet. Ennek eredménye a 100 millió halálos áldozat.
Azért kellett leverni, mert már egy, hazánk megszállását szimbolizáló emlékmű is sok a szabadságról elnevezett téren, nemhogy kettő. Meggyőződésünk szerint a hatalmas obeliszknek is egy katonai temetőben lenne a helye, nem Budapest közepén.
Azért kellett leverni, mert mélyen sérti az áldozatok emlékét. A magyarság rendkívül sokat szenvedett a kommunizmustól, többek között az 1919-es véres proletárdiktatúra eredményezte az ekkora mértékű trianoni országvesztést, 1945 után a szovjet szuronyok árnyékában a terror és rettegés kora köszöntött hazánkra, 1956 után pedig véres megtorlásban részesültek azok, kik egy szabadabb világban akartak érni, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogyan roppantotta meg a magyarság erkölcsi gerincét a Kádár-rendszer.
Azért kellett leverni, mert bár a kommunizmus világszinten megbukott, mégsem tűnt el teljes mértékben. Egyrészt velünk él emlékezete, a maga kirívó kettős mércéjével, hogy nem egyenlő mércével nézik a totalitárius rendszerek bűneit, másrészt zavartalanul mérgezik a közéletet azok, kik az egykori kommunista állampárt utódai, és sikeresen fogalmazzák újra az egykori bolsevik tételeket, csak legfeljebb másképpen nevezik.
És nem utolsó sorban azért kellett leverni, mert éppen tegnap volt a Szovjetunióba, gulágokba hurcoltak magyarországi emléknapja, és ilyen formában is kifejezésre kellett juttatni:
soha többé kommunizmust, vesszen minden maradéka!
Elemi.hu
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
