Az ungvári születésű, önmagát szobrászművésznek nevező Kolodkó Mihály a minap vette a bátorságot, és egy vöröscsillagos usankát, vagyis hagyományos orosz katonai fejfedőt helyezett ki a magyar főváros Szabadság (gúny)nevű terére – egy kis szobor formájában. Hogy mi lett a szobor sorsa? A közbátorság a Dunába hajította. Kolodkó ezt „nem érti”.
A hvg fantázianevű balliberális portál adott teret a művész, azaz jelen esetben inkább politikai agent provocateur értetlenségének. Ő nem érti, hogy a Magyar Országgyűlés képviselője miért így járt el az ő alkotásával. Nyilatkozata szerint tisztában volt vele, hogy az általa gerillamód kihelyezett szobrocska „heves reakciót” fog kiváltani, de nem gondolta volna, hogy „ennyire”. Szerinte ugyanis a „műalkotása” eleve lényege, hogy érzelmi reakciókat váltson ki. Mivel azonban Kolodkó oda, ahova, akkor, amikor és azt szobrászkodta, amit, ezért nem hihető az értetlenség, amellyel saját alkotásának botrányokozását kommentálja.
Ezzel kapcsolatban e sorok írója leszögezi: a csakis rossz, minden értéket nélkülöző mű, színében és méretében inkább ürülékkupacra emlékeztető fémdarab, senkinek sem nyújthatott eleve semmiféle katarzist – még annak a magát többségnek hazudó, kliens-baloldali, nemzettelenségben élő, harsány és erőszakos kisebbségnek sem, amely a szovjet katonai diktatúra évtizedei alatt az idegen megszállás gyümölcsét harsány kommunista szájjal élvezte.
Nem véletlen, hogy a balliberális politikai tömb fővárosi székfoglalásai után jelent meg nálunk ez a fémtorzó: és szántszándékkal, pont a Szabadság térre kihelyezve. Kolodkó vette ugyanis a bátorságot, és a de iure tiltott önkényuralmi jelképpel, a történelem legelnyomóbb, leggyilkosabb birodalmának tiltott jelképével, a vörös csillaggal szoborkodott egyet az egyik – egyébként katonailag is csak igen kevés ideje felszabadult – szuverén demokráciában, annak is a szabadságról elnevezett főterén. Nem mellesleg azon a Szabadság téren, ahol a magyar nemzeti közbátorság egyszer már el akarta távolítani a Magyar Köztársaság utolsó, és a Szoborpark területén kívüli, nyilvános vörös csillag-mementóját, 2006-ban.
Az vörös csillag azonban, mint a köz számára kihelyezett, egyetlen legálisan nyilvános, vörös csillag, nem tiltott önkényuralmi jelkép, hanem a szabadságra emlékeztető jelkép. A nácizmus alól hazánkat megszabadító Vörös Hadseregnek, de még inkább a világháborús iszonyattól megszabadító erőnek, és áldozathozatalának. A nem a kommunizmust, hanem inkább az 1945-ös esztendőt idéző vörös csillag ezért hivatalosan is, úgymond műemlék. Ezen túl azonban, a mélyebb és valódibb okokat nem itt vizsgálva – az az egy vörös csillag a Szabadság téren olyan védelmet élvezett és élvez, amit jól mutat az a fejlemény, hogy a közbátorság 2006-os magyarjai börtönévekkel sújtattak e csillag eltávolításáért. És bár az akkori, ezredfordulós neokommunista reneszánsz nómenklatúra-állam, törvényre és igazságra hivatkozva a közrend elleni bűnös tetteket látott, és igyekezett láttatni, a nép akkor mindössze természetszerűen nemzetként viselkedett. Forradalmi hagyomány és magyar lelkiismeret állt szemben a kommunisták diktatórikus reneszánszával és az állampártos hazugsággal. Épp ott: a Szabadság téren. Na, ezt tényleg biztosan nem érti Kolodkó.
De azért ez a Kolodkó csak ide jött és elmondta: ő csak azt akarta jelezni, hogy a felszabadult magyar demokráciában erős az orosz befolyás – úgymond „máig”. És, hogy egyszersmind a tér túloldalára egy amerikai futballsisakot is ki akart rakni, az amerikai befolyásra utalva… Mondja ezt szobrocskája hűlt helyét látva. De kérdem én: miért is nem tette akkor ez utóbbit is ki, a tér túloldalára az usánkás merénylettel egy időben? Arról nem beszélve, hogy akkor hol van pl. a kínaiakra esetleg egyértelműen utaló evőpálcika-szobrocska? Ugyanis az nem jelen lévő befolyás, hogy nemcsak a termékeiket vesszük, de egyenesen tőlük az ő boltjaikból, méghozzá itthon tesszük ezt..? Nem mellesleg még vagy tucatnyi külhoni „befolyás” működik manapság ma Európa közepén, és minden más európai országban is: és ez így normális. (És a diktatúra, az egyfajta befolyás a nem normális!)
Kolodkó vette a bátorságot, de most nem érti. Mondjuk, hogy elhisszük, és hogy a nyilatkozó „művész” nem hazug, hanem barom. Az sem baj, csak most akkor figyeljen: Kijevbe kéne vinnie egy bronz-horogkeresztet. Esetleg egy tányérsapka-forma öntvényt SS-jelzésekkel: Elvégre az ukrán államban erős a német befolyás máig, sőt ráadásul anno 1941 nyarán az ukránok (és még sok, nem orosz nemzetiségű szovjetesített csoport) felszabadítóként üdvözölték a sztálini nyomorból, a kommunista tömeggyilkos diktatúrától megszabadító náci támadókat: ekképp lehetne egy felszabadítási kis emlékszobrocskát szvasztikáznia Kolodkónak egy kies kijevi térre… Ahogy Ungvárra ki is tett egy Szent Koronát, elmondása szerint: vagyis nekünk tényleg akkora befolyásunk a Kárpátalján, mint itt az oroszoknak/amerikaiaknak…?
Vagy csak a magyarokat kell provokálni határon innen, és túl, ahol csak vannak?
Ungvárból idejőve tehát Kolodkó vette a bátorságot, és odacsinált nekünk a budapesti főtérre. A magyar közbátorság most is természetesen reagált: Fülöp Erik kalapácsütései honatyához méltó nemes egyszerűséggel vetettek véget Kolodkó „értetlen” provokációjának. Hogy az usanka pedig mennyire a helyére került, mi sem mutatja jobban, hogy értesülvén, mi lett installációjának sorsa, azt nem bánja, és szerinte jól van, hogy így ért véget köztéri „műalkotása”…
Legközelebb inkább fessen a Kolodkó. És valahol messze. Valaki másoknak.
Ezt az érzést sikerült kiváltania.
Joó György – Elemi.hu
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
