A globalisták mindennél jobban gyűlölik a nemzeteket és a hagyományokat. Ennek fényében aligha meglepő, hogy amint kellőképpen erősnek érzik magukat, máris ostrom alá veszik a nemzeti identitást. Augusztus 20-a, mint az államalapítás, és Trianon után a nemzeti összetartozás (valódi) ünnepe, már nagyon régóta szúrja a szemüket.
Miért gyűlölik a globalisták augusztus 20-át?
Augusztus 20-án a magyar állam megszületését, és a magyarság megmaradását ünnepeljük. Vagyis, már a kezdetektől a magyarság egyik legfontosabb ünnepének számított, ám szerepe a trianoni békediktátum után még jobban felértékelődött, hiszen ez a nap lehetőséget adott a területében és népességében is jelentősen megfogyatkozott magyarságnak a Szent István-i Magyarország visszaállítására való emlékezésre. 1920 után, a Horthy korszakban bővült ki az addig jobbára egyházi ünnep a tisztavatással, az ünnepélyes őrségváltással, a néphagyományok ápolásával.1927 óta pedig az éves tűzijátékkal.
Augusztus 20 ebben az időszakban vált a nemzeti egység jelképévé, a magyarság egyetemes ünnepévé, melyet már nemcsak az anyaországban és közvetlenül a határon túl ünnepeltek, hanem a más országokba kivándorolt magyarok is.
Szent István halálának 900. évfordulóján az 1938. évi székesfehérvári országgyűlés törvénybe foglalta a király „dicső emlékének megörökítését”.
Ezért is értelmetlen a Fidesz részéről, hogy június 4-ét, nemzeti gyásznapunkat az „összetartozás ünnepének” minősítette, hiszen már volt egy ilyenünk, még ha erre odafönt az egykori KISZ-titkárok nem is szívesen emlékeznek (talán nem is tudtak róla).
Miután Európa elesett, és a kommunisták hazánkban is átvették a hatalmat, azonnal eltörölték az államalapítás ünnepét, annak minden szakrális jellegével együtt. Helyét először az évtizedek óta aratóbálokkal, aratási felvonulással megtartott új kenyér ünnepe vette át, a „dolgozó parasztságot” előtérbe helyezve.Majd 1949-ben, szándékosan erre a napra időzítve léptették hatályba a szovjet mintájú alkotmányt. Az ezt követő évben az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletben a Népköztársaság ünnepévé, illetve a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepévé silányította augusztus 20-át.
Látható tehát, hogy a liberálisok ezúttal sem valami újat alkottak, csupán folytatják szellemi (és sokszor vérségi – igaz, kedves Anna?) elődeik nemzetellenes tevékenységét. Az internacionálé nem vész el, csak átalakul.
Ami a kommunistáknak a „kenyér ünnepe”, az a liberálisoknak a „békés együttélés ünnepe”. Most éppen azt akarják megmagyarázni nekünk, augusztus 20 valójában nem is a Magyar Királyság megszületését, és 1920-tól a magyar nemzet gúnyhatárokon átívelő összetartozását jelenti, hanem a „sokszínűséget” és a „békés együttélést”.
Egy átlag magyar számára – szerencsére – az olyan kifejezések, mint a „békés egymás mellett élés”, a „kulturális diverzitás”, „a sokszínűség a mi erőnk” és hasonlók még meglehetősen idegenen csengenek. Nyugaton azonban ezek olyan begyakorolt mantrák, amiket mindig hangoztatni kell, főleg egy-egy terrortámadás, vagy tömeges nemierőszak után.
Ezeket próbálja importálni a Momentum is, miközben a „tolerancia” és „sokszínűség” szépen csengő jelszavai mögé bújva igyekszik felszámol nemzetünket és kultúránkat. Immáron nem csak a hétköznapokban, de az ünnepek szintjén is. Hogy meggyőződésből, vagy csak jó pénzért parancsot teljesítenek, azt mindenki döntse el maga. Az viszont biztos, hogy a kommunistákhoz képest a neoliberálisok ezt sokkal ügyesebben, sokkal kevésbé látható módon, és sokkal eredményesebben teszik. Ehhez mondjuk nem kevés nemzetközi hátszelet is kapnak.
Álságos képmutatás
Emlékezetes, hogy a Jászságban a Momentum képviselőjét alaposan helyben hagyta az egyik kedvencük, mire az áldozat válasza igazán „nyugati” volt. Jött a szokásos „ne általánosítsunk” kiírásokkal, és „a gyűlölködő (érts. igaz állításokat tartalmazó) kommenteket törlöm” féle panelekkel. Megint nem az antiszociális elemmel van a probléma, hanem azzal, aki kimondja az igazságot.
Az viszont igen beszédes, hogy az incidenst követően a Mi Hazánk Jászapátiban tartott tüntetésére már nem mertek elmenni kedvenc nemzetellenes felforgatóink, pedig Monoron még kint voltak tüntetni. Ezúttal csupán egy elítélő közleményt adtak ki a biztonságos belpesti irodájukból. Hát na, szép is a sokszínűség, míg nem a saját bőrünkön érezzük, igaz?
A végére pedig nem maradhat más, mint az örök talány: az ilyen toleranciabajnokok vajon miért nem költöznek le Magyarország egyik „sötétebb” környékére inkognitóban egy jó öt hónapra? Miért nem tapasztalják saját bőrükön a „békés egymás mellett élést”? Miután részt vettek egy tradicionális házibulin, elmentek együtt vásárolni, és megismerték az igazi „kultúrát”, amire annyira szeretnek hivatkozni, vajon az után is ilyen csillogó szemekkel éltetnék a sokszínűséget?
Gyebnár Dávid
A szerző a Mi Hazánk országgyűlési képviselőjelöltje
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
