Magyarország hozta a kötelezőt, és legyőzte Andorrát. Ennél több pozitívumot azonban aligha tudunk elmondani a tegnapi mérkőzésről, hiszen az első 30 perc után mintha kicserélték volna a csapatot. Az addig mutatott domináns, magabiztos játékot felváltotta a régen látott (ám egyáltalán nem hiányolt) „kettőt se tudunk passzolni, nem hogy labdát átvenni” féle Megye 2-es bohóckodás. Ennek kicsúcsosodása az első kapott (ön)gólban nyilvánult meg, melytől végül megmentett minket a VAR. Igencsak vitatott szituációban végül lest ítéltek.
Aligha túlzás azt állítani, hogy három borzalmas mérkőzésen van túl a válogatott. Az első két meccsen nem hogy helyzetre nem emlékszem, de bármiféle értékelhetőt sem tudom felidézni a pályán mutatott ötlettelenségre visszagondolva. Ez azonban nem jelenti azt, hogy temetni kellene a válogatottat. Még a világranglista élbolyában tanyázó csapatoknak is vannak olyan időszakai, amikor egyszerűen semmi nem működik.
Érzik ezt a fiúk is
Ami viszont számomra nagyon szimpatikus volt, az a játékosok arckifejezése és testbeszéde, mikor a lefújást követően kimentek a szurkolók elé. Nem öntelt, pökhendi arcokat láttunk, hogy „meglett a három pont, mit számít a többi?”, hanem rendesen szégyellték magukat. Talán Szalai Ádám arca volt a legbeszédesebb. Ő számomra régóta nagyon szimpatikus játékos, aki hatalmasat küzd, szívvel-lélekkel töri az utat előre. Ami viszont igazán szerethetővé teszi, azok a nyilatkozatai. Nem kertel, nem jön a szokásos sablonokkal, mint „küzdelmes volt, nagyon erősen felkészültek belőlünk, de végül felülkerekedtünk”, stb. Ő kerek-perec megmondja, mint gondol, ahogyan tette ezt tegnap is.
„Nem akarok nagyon őszinte lenni, inkább visszafogom magam. De szörnyű volt. Óriási köszönet mindenkinek, aki kilátogatott, és ezt végignézte”
– nyilatkozta Szalai Ádám. Majd folytatta:
„A labdával való játékunk borzalmas volt. Teljesen mást terveztünk egy ilyen Eb után. Az angol és az albán meccs után is úgy voltunk vele, hogy csak a három ponttal maradunk életben a világbajnoki kijutást tekintve. Ha valaminek most örülhetünk, akkor az maximum a három pont. Nagyon sok munka áll előttünk, sok pozitívumot nem tudok mondani erről a mérkőzésről a három ponton kívül, köszönöm a szurkolóknak, hogy ezt végignézték. Köszönet, hogy utána így fejezték ki az örömüket felénk, remélem, hogy ez még az Eb-ről a kredit, ami megmaradt, viszont innentől teljesíteni kell. A labdával való játékunk borzalmas. Ezt a találkozót sokkal jobban kellett volna lehoznunk.”
Szalai ráadásul nem is edzhetett a mérkőzés előtti öt napban, ugyanis a teljesen megbízhatatlan PCR-tesztje pozitív lett, így otthon kellett ülnie. Méghozzá teljesen egészségesen… A tegnapi tesztje már negatív lett, így pályára léphetett. (Mondjuk, őt legalább nem vitték el kommandósok, mint az argentin játékosokat.)
A teljes interjú ITT tekinthető meg. Mindenképp megéri.
Szoboszlai türelmet kér
A legkellemetlenebb helyzetben talán Szoboszlai Dominik volt, aki 8 hónapos sérüléséből felépülve tért vissza. Ilyen nagy kihagyás még a világsztárok formáját is drasztikusan visszaveti, Szoboszlai helyzetét ráadásul a társak se könnyítették meg.
Az ő esetében jó jel, hogy az elmúlt időszakok dícséretei és kiemelt médiafigyelme ellenére még mindig a földön jár. Reméljük ez karrierje végéig így marad.
A fiatal magyar tehetség is érezte, az elmúlt három mérkőzésen nem azt a teljesítményt nyújtotta, amit szeretett volna.
„Minden játékos életében van olyan, hogy nem sikerül egy meccs, lehet, hogy akár több is. Az előző két válogatott találkozón nem azt a Szoboszlai Dominikot látták, aki valójában vagyok, azonban nem hiszem, hogy minden játékos minden egyes mérkőzésén ugyanazt a kvalitást le tudja tenni az asztalra. Nem az a Szoboszlai játszott ezen a két-három meccsen, aki kellett volna, bár azt hiszem, jobban szálltam ma be, mint ahogy az angolok vagy az albánok ellen – nyilatkozta. Hozzátette:
„Egy kis türelmet kérek mindenkitől, vissza fogok térni.”
Szoboszlait egyébként az albán meccs után visszahívta a Lipcse, hiszen hétvégén a Bayern Münchennel, utána pedig a Manchester City-vel játszanak.
„Én viszont úgy voltam vele, hogy két ilyen mérkőzés után nem tudok visszamenni, nem tudom itt hagyni a csapatot. Úgy gondoltam, megérdemli mindenki, a szurkolók a stadionban és a tévé előtt, hogy mindent kitegyünk a pályára”
– árulta el. Hozzátette, nagyon hálás a szurkolóknak, ugyanis nem gondolta volna, hogy két ilyen nyújtott teljesítmény után a harmadik meccsen is közel teltház és töretlen szurkolás várja őket.
„Annak örülök, hogy egy kis mosolyt tudtunk csalni az emberek arcára. Nagyon köszönjük, hogy ennyien kijöttek, nem hittem volna, hogy ma is közel telt ház előtt játszhatunk.”
Kiemelt kép: MTI
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
