Az áprilisi választásokat követően egyértelművé vált, a balliberális koalíció nem, hogy nem valódi kihívója a Fidesznek, de még a kétharmad megtörésére is teljességgel alkalmatlan. Hiába gyúrták össze az elmúlt 12 év lejárt szavatosságú pártjait és leselejtezett politikusait egy masszába, az mindösszesen egy szűk réteg még négy évnyi jólétéhez volt elegendő. A választások emellett megmuttaták, maradtak még olyanok, akik az elmúlt 32 évet egységesen elutasítják, és gyökeres változást szeretnének. De vajon hogyan változott a helyzet az elmúlt pár hónapban? A balliberális-globalista pártoknak sikerült összeszedniük magukat, vagy a Mi Hazánk stabilizálta a pozícióját?
Körkép a választások után
A választások két nagy győztese egyértelműen a Fidesz és a Mi Hazánk Mozgalom volt. Mindkét párt teljesítette a célkitűzéseket, melyeket maguknak állítottak. A Fidesz nem csak megőrizte hatalmát, de olyan mértékben szilárdította meg a kétharmadot, amelyet a balliberális koalíció nélkül sosem érhetett volna el. A Mi Hazánk pedig alig 3,5 évvel alakulása után bemasírozott a parlamentbe. Sokáig úgy nézett ki, hét mandátumot kap a párt, ám a később beérkező budapesti, illetve életvitelszerűen Nyugaton élő „progresszív” magyar állampolgárok voksai miatt veszítettek egy mandátumot, ám még így is magabiztosan a parlamenti küszöb fölött maradtak.
Ezzel szemben a globalista baloldal totális vereséget szenvedett. Az összefogás, amivel 4-8 éve hitegetik a választóikat, teljes csődöt mondott, az elvek és ideológiák nélküli „kormányváltás bármi áron” doktrínája megbukott, az Összefogásnak nevezett szörnyszülött pedig darabjaira hullott. A balliberális politikusokat ez azonban nem igazán hatotta meg, hiszen lemondásra és mandátumvisszaadásra egyáltalán nem került sor. Sőt, már az alakulóüléskor pozíciókon és frakciópénzeken vitatkoztak.
Az ellenzéki pártok közül egyedül a Mi Hazánk Mozgalom tette azt, amivel a választók megbízták őket: törvényjavaslatokat alkottak, vitáztak, és égető problémákra próbálták felhívni a kétharmadtól megrészegült kormánypárti képviselők figyelmét.
Ennek pedig már júniusban látható eredménye lett. A Századvég kutatásai szerint ugyanis miközben a Fidesz megőrizte magabiztos előnyét, addig a moslékkoalíció támogatottsága 10 százalékot esett a választások óta, s töretlen zuhanórepülésben van.
Ellenzéki szavazók tömegei ábrándultak ki a globalista oldalból, melynek prominens alakjai egyértelműen megmutatták: saját megélhetésükön kívül más nem érdekli őket.
Ellenben a Mi Hazánk az áprilisi 5,88 százalékról 9 százalékra erősödött.
A korántsem eseménytelen „uborkaszezon”
A politikában a nyarat általában csak „uborkaszezonként” jellemzik, amikor nem történik semmi érdemleges, mindenki kipiheni az év fáradalmait, különösen egy kampány után, aztán ősszel majd újraindul az élet. Nem így idén, mikor a kormány gőzerővel látott neki a választási ígéretei megszegésének.
A Fidesz gyakorlatilag minden ígéretét megszegte, melyekkel ismételten kétharmados felhatalmazást kapott a néptől.
A háborúból úgy maradunk ki, hogy megszavaznak minden szankciót, melyek a kormány szerint is értelmetlenek, sőt károsak ránk nézve. A magyar gazdaságot úgy védik meg, hogy milliárdokkal tömik a multikat, miközben ellehetetlenítik és tönkreteszik a magyar kisvállalkozásokat. A rezsicsökkentés pedig úgy marad, hogy jönnek a rezsimegszorítások. Az elszabaduló inflációról pedig ne is beszéljünk.
S noha a politikai döntések a magyar társadalom körében jellemzően későn csapódnak le, a kormány megszorításai már az augusztusi mérésekben érezhetővé váltak. A teljes népesség körében 8, a biztos szavazó pártot választóknál pedig 6 százalékponttal kevesebb választó támogatja a kormánypártot.
További érdekesség, hogy augusztusra jellemzően már a közvéleménykutatócégek is felhagytak a balliberális pártok közös mérésével, és ismételten külön szerepelnek a lapokon. Ebből pedig az derül ki, hogy a balliberális (ál)ellenzék egyáltalán nem tudott profitálni a kormánypárt gyengüléséből, sőt még szavazókat is veszítettek. Tehát eróziójuk tovább folytatódott.
Az IDEA mérései szerint a még mindig magabiztosan vezető Fidesz után második a Demokratikus Koalíció, mely töretlenül maga mögött tudhat egy stabil 11 százalékos gyurcsányista szektát, de a teljes népesség körében is 17 százalékon áll.
A DK-t viszont nem a Jobbik, vagy a Momentum követi, hanem a Mi Hazánk Mozgalom, mely valamennyi nyári mérésen már stabil 9 százalékon áll. A többi ellenzéki párt legfeljebb a parlamentbe jutásért versenghet egymással.
Hiszen a balliberális pártok nem a Fidesztől vesznek el szavazókat, kizárólag egymástól.
Ennek fényében aligha meglepő, hogy miközben a belpesti gyökerű Momentum egy tisztességes tüntetést se tudott összehozni, inkább rátelepedett a katások megmozdulására, egy maroknyi párbeszédes politikussal kisajátítva azt, addig a Mi Hazánk augusztus első felében felszántotta a vidéket, és valamennyi megyében komoly demonstrációkat tartott.
Őszre már csak hárman maradtak állva
A Fidesz megszorításainak köszönhetően szeptemberre tovább csökkent a kormánypárt támogatottsága. Még fideszes körökben is sokan elégedetlenek, hiszen nem ezt ígérték, mikor a voksukat kérték.
A bejelentett adó- és rezsiemelések óta a teljes népesség körében immár 11, a biztos szavazó pártot választóknál pedig 7 százalékponttal kevesebb választó támogatja a pártot.
Az elpártolók azonban ismételten nem a balliberális ellenzéknél csapódtak le. Sőt, a globalista pártok tovább menetelnek a teljes eljelentéktelenedés útján.
A Jobbikot immáron a Párbeszéddel egy szinten mérik, de a jelek szerint a Momentum sem valószínű, hogy bejutna a parlamentbe, ha most hétvégén tartanák a választásokat.
Komolyan vehető erő ma Magyarországon tehát összesen három maradt: A Fidesz, a Demokratikus Koalíció és a Mi Hazánk Mozgalom.
Árnyékkormány
A kormánypárt (és az elszámolás elmulasztása) jóvoltából Gyurcsány és szektája nem csak megtűrt párt a magyar politikai életben, de a balliberális tömb vezető ereje. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az Apró Antal unokája által felállított „árnyékkormány” melybe főként DK-sokat és egykori mszpseket találunk. Ezzel Gyurcsányék egyértelműen megüzenték a bomladozó globalista formációknak: ők a balliberális oldal gravitációs ereje, aki pedig pozíciót, meg zsíros fizetést szeretne magának, az jobban teszi, ha hozzájuk idomul.
Az Összefogás elbukott, itt az ideje bedarálni a szükségtelenné vált pártlogókat.
Noha a balliberális oldalon magabiztos fölénnyel vezet a Demokratikus Koalíció, mondhatni egyeduralkodó, fontos kiemelni, a párt semmit nem erősödött a vizsgált időszakban. Ami egyértelmű jele annak, hogy elérték az üvegplafont.
Gyurcsány, Dobrev, Vadai, Arató, Niedermüller – ezek mind vállalhatatlan figurák minden jóérzésű magyar ember számára, így aligha meglepő, hogy a DK-ban egyszerűen nincs növekedési potenciál.
A szekta képes a balliberális oldal vezetői pozíciójában tartani Gyurcsányékat, de ennyi. Ők a Fidesz-kormány díszellenzéke, a hasznos cirkuszi bohócok, akiknek köszönhetően az előadás az előre megírt menetben folytatódhat.
A harmadik út
Ami viszont már kellemetlenebb a kormánypártnak, hogy a Mi Hazánk Mozgalom stagnálás helyett tovább erősödött a biztos pártválasztók között is, ráadásul jelentős tartalékokkal rendelkezik mind a fideszesek, mind a bizonytalanok körében. Ez pedig egyértelműen a párt kitartó munkájának eredménye, mely által egyre több választó bennük látja az egyetlen életképes alternatívát a Fidesszel szemben.
Ne feledjük azt sem, a radikális pártokat rendre alulmérik a közvéleménykutatások, melynek részben az az oka, hogy sokan nem merik felvállalni egy nemzeti párt iránt érzett szimpátiájukat, de az is előfordul, hogy tudatosan manipulálják a számokat az általuk ideálisnak tartott eredmény elérése érdekében.
A pártok belső mérései akár még ennél is magasabb támogatottságot mutathatnak a Mi Hazánknak,
máskülönben miért venné át a párt javaslataikat rendre a kormány? Elég csak a nagy port kavart szívhangtörvényre gondolnunk, vagy Orbán tusványosi beszédére. Mindkét akció egyértelmű jele annak, a Fidesz ki akarja fogni a szelet a Mi Hazánk vitorlájából. Ha nem tekintenének rájuk komoly tényezőként, aligha szánnák el magukat ilyen lépésekre.
A harmadik pólus az egyetlen valódi alternatíva
Hosszú idő után ismételten hárompólusúvá vált a magyar politika. A globalisták a fájdalmasabb módon tapasztalták meg, összeállva sem tudnak még csak kormányközelbe se kerülni, így már a látszatra sem adnak. Gyurcsányék egyszerűen ledarálják a térfelükön az életképtelen kispártokat, és a balliberális oldal egyetlen erejének szerepére törekednek, ami nagy valószínűséggel sikerülni is fog nekik, ám ennél feljebb már nincsen.
Nem úgy a Mi Hazánknak, mely egyetlen életképes ellenézi pártként hatalmas potenciált rejt magában. A következő négy év legnagyobb kérdése az lesz, képesek lesznek-e megmaradni az eredeti úton, továbbra is értékek, és nem érdekek mentén politizálni, ezáltal pedig ki tudnak-e nőni a kormány kihívójává?
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
