Júniusban adta diplomakoncertjét Túri-Nagy János, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem végzős hallgatója, aki a diploma megszerzése előtt és azóta járja az országot, hogy a régi klasszikusok mellett olyan formabontó, új dallamokat szólaltasson meg, amelyekről a közönség nem feltétlenül egy templomi környezetre asszociálna. A fiatal orgonaművésszel egy koncertje előtt beszélgettünk, nem sokkal karácsony előtt.
fotó: Szmöre Attila
Magyar Jelen: Aki zenével szeretne foglalkozni, annak gyerekként aligha templomok, koncerttermek jutnak eszébe. Sokkal inkább fesztiválok nagyszínpada, rádióműsorok, toplisták azok, amelyek vonzók lehetnek a pályaválasztáskor. Mikor döntött a zene és mikor az orgona mellett?
Túri-Nagy János: Az már néhány éves koromban világos volt a környezetemben élőknek, hogy a muzikalitás átlagon felüli intenzitással van jelen bennem, aztán ahogyan teltek-múltak az évek belekeveredtem ebbe a közegbe. Szakközépre Kecskemétre, Kodály városába jártam a róla elnevezett énekzenei intézménybe, ahol olyan jó alapokat kaptam, hogy utána már bátran álltam a Zeneakadémia kihívásai elé.
Magyar Jelen: Orgonaművész esetében komolyzenéről beszélünk, ez talán még a populárisabb műfajban utazóknál is több gyakorlást igényel. Hogyan lehet ezt megoldani? Gondolom nincs otthon egy orgonája.
Túri-Nagy János: Sajnos nincs, de a legtöbb orgonista számára az alapot a zongora adja, általában innen szokás tovább menni az orgona irányába. A delfinek a tengerben vannak, az orgona természetes környezete pedig a templom, aki ezen a hangszeren játszik, azt kicsit azt a világot, ezt a miliőt választja túl azon, hogy ma már nagyszerű koncerttermek vannak, de az eredeti közeg mégiscsak Isten házához és a keresztény kultúrához köthető.
Magyar Jelen: Hogyan zajlik akkor egy próba, kivel kell egyeztetni?
Túri-Nagy János: Azt kevesen gondoltuk, hogy pandémia alatt hosszú hónapokig zárva lesznek a templomok, de békeidőben a kántorokkal, gondnokokkal kell egyeztetni általában a koncert előtt. Számos templomban jártam már és sokan ismerik, szeretik hallgatni a játékom, de ahány templom, annyi orgona és mindegyik egy teljesen másik világ. Minden orgonának külön története, külön személyisége van. Többnyire nem mai darabokról van szó, a használatból következő hibák, esztétikai hiányosságok, vagy más elváltozások tesznek egyedivé minden orgonát. Természetesen ezekkel együtt is felbecsülhetetlen eszmei értékekről beszélünk.
Magyar Jelen: Akkor ez igazából egy hangszerbeállás az estek előtt?
Túri-Nagy János: Így van. Egy 4-5 manuálos hangszernél végtelen számú kombináció, hangskála áll rendelkezésre, egy-egy dallamot pontosan ugyanúgy nem lehet kétszer eljátszani. Mindennek jelentősége van, még annak is, hogy éppen ősz, tél, vagy nyár van, hiszen az orgona elhangolódhat a hőmérséklet ingadozásának hatására. A bonyolultabb hangszíneket inkább érdemesebb elmenteni előre az orgonában, ilyenkor az egyik orgonista, mindig üzenetet hagy a másiknak, hogy épp min dolgozott.
Magyar Jelen: Kevesen mondhatják el magukról, hogy 300, 400, 500, vagy még több éves próbatermük van, ráadásul nincs akadékoskodó szomszéd, semmilyen hátráltató tényező. Milyen hangulatú egy gyakorlás?
Túri-Nagy János: Katolikus templomoknál általában az oltár közelében van egy kis öltözőszoba a papok számára, az orgonakulcsot itt szokta tárolni a gondnok, kántor, vagy aki éppen akkor bent van. Velük találkozok először, de ezen kívül ott fent tényleg egyedül vagyok, tökéletes terep az alkotáshoz.
Magyar Jelen: Hogyan lehet egy egyszerű, hétköznapi gyakorlás során „hangulatba kerülni”? Lehet ennyiszer ünneplőbe öltöztetni az ember szívét és folyamatosan templomba járni úgy, mint másnak a munkahelyére?
Túri-Nagy János: Meggyőződésem, hogy nem és nem is kell, erre nincs szükség. Egy teltházas templomi koncert hangulatát semmilyen gyakorlás nem adja vissza, ennek valódi varázsa van. Itt lehet azt érezni, hogy valami, valaki közelebb jön hozzánk, mint egy átlagos szerdán. Egy szürke hétköznapon nem lehet elvárás, hogy ezt az emelkedett környezetet éljem. Sem belső, sem külső formában nem kivitelezhető. Ha épp csak 30 percem van gyakorolni, akkor arra a 30 percre ugrok be. Ez egy életforma, amit én a 21. század mindennapjaihoz igazítottam.
Magyar Jelen: Hogyan jelenik meg ez a szemlélet egy klasszikus Túri-Nagy János orgonaesten?
Túri-Nagy János: A repertoáromban magától értetődően szerepelnek a nagy klasszikusok művei. A d-moll toccata, vagy a g-Moll Fantázia helye megkérdőjelezhetetlen, de én a modernebb, újabb hangokat, újabb dallamokat játszom, amivel meglepetést, jóleső megdöbbenést tudok kelteni a hallgatóságban. Bármikor felcsendülhet, egy orgonaszimfónia, vagy egy olyan darab, ami nem a hangversenyek megszokott sablonját rajzolja körül. A mai hangzású darabokkal olyan embereket is be lehet csalogatni egy templomi előadásra, akiknél a vallás, a kereszténység nincs jelen. Akárhogyan nézem: ebből csak jó sülhet ki.
Magyar Jelen: Ez lenne a 30 alatti orgonisták küldetése?
Túri-Nagy János: Ezt nem tudom megmondani, de az biztos, hogy folyamatosan inspiráljuk egymást és nem csak a pályatársakkal, zenésztársakkal, hanem az olyan nyitott, innovatív gondolkodású tanárokkal, mint például Révész László, Szabó Balázs, vagy Fassang László. Ez teljes mértékben egy társas műfaj. Még akkor is, ha az orgonán egyedül vagyok. Sokszor van kísérő zenekar, kórus. Ezekből a szó szerint összehangolt munkákból, előadásokból sokat lehet tanulni.
Magyar Jelen: Hogyan néz ki egy koncert megszervezése, milyen a piaci környezet?
Túri-Nagy János: Németországban, vagy Franciaországban bevett menete, rendje és felelőse van ennek. Piaci környezetben, piaci verseny van. Itt Magyarországon más a helyzet. A mostani környezetben mindenki alaposan megfontolja, hogy mikor mire és mennyit költ. Természetes dolog, hogy egy nehéz helyzetben az ember legelőször a szórakozásból, művelődésből fog visszább venni. Ehhez alkalmazkodnunk kell.
Magyar Jelen: Egy feltörekvő fiatalnak milyen lehetőségei vannak? Létezik ilyen, hogy orgonisták szakszervezete?
Túri-Nagy János: Nem, ilyen nincsen, de ahogy már említettem, a tanárok ebben meghatározók. Sokat tud segíteni egy tehetségen, ha valaki felkarolja és el tud jutni szakmailag addig, hogy önálló estje lehet. Nekem ez megadatott, amiért nagyon hálás vagyok, de a matematika ezt a fogalmat nem ismeri. A társelőadók színesítik az élményt, itt szintén fellépési díjak vannak, amit nagy örömmel fizetek ki nekik a bevételből, de maga a szakma igyekszik összezárni, segítjük egymást, ahogyan csak tudjuk. A színvonalnak csökkennie nem szabad, a jegyárakat sem tudom a végtelenségig emelni, de mindig úgy alakítom ki, hogy egy évben egyszer mindenkinek hozzáférhető legyen az év első fellépése.
Magyar Jelen: Milyen munkafolyamatok kapcsolódnak egy előadáshoz?
Túri-Nagy János: Minden. Van egy sajtósom, van egy zenei menedzserem, van egy közösségi médiásom, egy marketingesem, és egy fotósom. Őket úgy hívják, hogy Túri-Nagy János.
Magyar Jelen: Említette az újévi koncertet. Mit lehet erről tudni?
Túri-Nagy János: Hogy várok mindenkit szertettel! 2023 januárjában már hetedik alkalommal lesz újévi koncertem Kecskeméten, a főtéri katolikus nagytemplomban. Feltörekvő, de abszolút minőséget képviselő társelőadókat szerveztem magam mellé és nagyon készülünk. Január 6-án 19:30-as kezdettel arra vállalkozunk, hogy egy olyan lelki, szellemi töltést adjunk a minket megtisztelőknek, ami egész évben elkíséri majd őket. Remélem, hogy lesz szerencsénk, de addig is áldott karácsonyt és boldog új esztendőt kívánok a Magyar Jelen olvasóinak!
