A Kaleta-ügy igencsak felkorbácsolta az indulatokat, és úgy tűnik, az Országgyűlés őszi ülésszakán ennek akár olyan következményei is lehetnek, hogy szigoríthatják a pedofíliával összefüggésbe hozható bűncselekmények büntethetőségét. Továbbá igen erősen felmerült, amit a Mi Hazánk már korábban is követelt, hogy hozzanak létre egy mindenki számára elérhető, tehát nyilvános adatbázist a korábbi pedofil bűncselekmények elkövetőiről, hogy a szülők kellően elővigyázatosak tudjanak lenni, tudatában legyenek, tartózkodik-e gyermekük közelében pedofil.
Valóban, azt látjuk, igen nagy konszenzus alakult ki a pártok között arról, szükség van ilyen adatbázisra.
Ugyanis, bár a Kaleta-ügy előtt még csak a Mi Hazánk fogalmazott meg ilyen követeléseket, ők nem csupán az adatbázis mellett kardoskodtak, hanem a kémiai kasztrációt is bevezetnék, az elmúlt hetekben viszont szinte az összes politikai formáció megszólalt az ügyben, támogatólag szólván az ilyen pedofil adatbázisokról.
A Fidesz frakcióvezetője, Kocsis Máté például ezt írta:
„Valamennyi gyermekvédelmi jogszabályt felülvizsgáljuk és szigorítani fogjuk úgy, hogy a pedofilok ezentúl a legsúlyosabb büntetéseket kapják, ne reménykedhessenek a bíróság enyhe ítéletében sem, és a jövőben nyilvános listákat lehessen vezetni róluk.”
– Teljes az egyetértés, itthon szinte egyedülálló módon, sem a pártpolitikai életben, sem a szakemberek között nincs látható ellenállás, de még csak vita sem – ezt már a 444, balliberális szellemiségű portál írja, kik annyira nem örülnek, ezért hosszú cikket szenteltek annak, hogy érveket hozzanak fel amellett, miért nem volna jó ötlet az ilyen adatbázis létrehozása.
Ugyan a cikk szerzője, Urfi Péter igyekszik mindvégig a „függetlenobjektivitás” mezében tetszelegni, mégis a legtöbb olvasónak markánsan átjön, mit is kíván sugallni. Elég már csak a cikkhez készült borítóképére rátekintenünk, a grafika segítségével az egész jelenséget elbagatellizálni igyekszik azáltal, hogy humorosnak állítja be. Íme:
Fura mód egyébként ennek a pártok felett kialakuló egyetértésnek, mit korábban oly’ sokszor hiányolt akár a 444 vagy más hasonló jellegű portál, egy cseppet sem örül. Mivel az Amerikai Egyesült Államokban is létezik pedofil adatbázis, ezért a 444 újságírója hosszú boncolgatásba kezd, ott miért is nem működik ez megfelelő módon.
Arra hivatkoznak, hogy nincs bizonyíthatóan visszatartó ereje, sok pénzbe kerül és túlkapásokra ad lehetőséget.
„De miért csak a gyerekeket védjük?”
– teszik fel a kérdést. Meg is adják a feleletet a saját maguk által feltett kérdésre, mint írják:
„A válasz egyszerűnek tűnik: azért, mert ezek olyan mindennél szörnyűbb tettek, amelyekért a legnagyobb büntetés is indokolt. De tényleg súlyosabb bűn lenne gyerekpornót letölteni, mint félholtra verni a feleségedet minden héten? A cserbenhagyásos gázolás vagy a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés nem elég aljas tett ahhoz, hogy nyilvántartásba vegyék az elkövetőit?”
Adja meg az egész cikk alaphangulatát ezzel a fals és nem túl elegáns párhuzamba állítással, mélyen hallgatva arról, hogy például a cserbenhagyásos gázoló és a pedofil között húzódik egy éles határvonal, hogy míg az előbbi tett egy közönséges gazemberre vall, utóbbi ehhez képest még mentálisan is beteg, tehát viselkedésformája jóval inkább behatárolt, többek között ezért is nagyobb a visszaesés kockázata.
Alapvetően két kérdést járnak körbe, melyek a következők:
- Nagyobb a visszaesők aránya a gyerekekkel visszaélők között?
- És ez hatékonyan megelőzhető a nyilvántartásokkal?
– A rossz hír, hogy egyikre sincs egyértelmű válasz, a jó, hogy mindkét kérdést sokat kutatták, ami segíthet abban, hogy itthon a lehető legjobb szabályozást alakítsák ki – jelentik ki, és a továbbiakban a statisztikák bemutatásakor hosszasan úgy forgatják a tényeket, tudományos jellegre igényt tartva, hogy a laikus olvasóban az a benyomás alakul ki, nem nagyobb a visszaesők aránya és nem hatékony a nyilvántartás.
Voltaképpen úgy tűnik, ezzel a cikkel az volt a 444 célja, hogy a elbizonytalanítsa azokat, kik szeretnének ilyen adatbázist, és némileg érzékenyítse a pedofilgyanús személyek irányába a közvéleményt.
Érdemes felidézni, mi váltotta ki az Egyesült Államokban, hogy nyilvános adatbázis készülhessen a pedofilokról. A tizenegy éves Jacob Wetterling 1989. október 22-én este egy minnesotai videókölcsönzőbe tartott öccsével és egy barátjával, amikor felfegyverzett, maszkos férfi leparancsolta őket kerékpárjukról, majd arccal lefelé a földre kényszerítette a gyerekeket. A támadó kiválasztotta áldozatát, Jacobot, a másik két fiút pedig útjára eresztette. A támadó ezután a kocsijába tuszkolta Jacob Wetterlinget, megbilincselte, és Paynesville erdős részére vitte. Itt megerőszakolta, majd, mivel autó közeledett, lelőtte. Ezután elmondása szerint megijedt, és hazament.
Pár órával később visszatért, hogy elrejtse a fiú holttestét. Közeli építkezésen talált egy markológépet, azzal ásott mély árkot.
Tanulságos elidőzni egy pillanatig a 444 cikkének címénél, ahol is azzal élcelődnek, az adatbázis volna a „csodafegyver”, és lám, ők tényekre alapozva mégis kifejtik, ez messze nem így van. Köznyelven ezt hívják szalmabáb érvelésnek, ugyanis olyat senki nem állított, ez százszázalékos biztonsággal megszüntetné a pedofilok ámokfutását, más területen sem léteznek olyan módszerek, amelyek teljességgel vetnének véget egy bűnelkövetései formának. A kérdés tehát nem ez.
Hanem az, hozzá tud-e hatékonyan járulni a pedofil bűnözőkkel szembeni védekezéshez, s erre egyértelműen igen a válasz, gyermekeink védelmében nem is kérdés, hogy élnünk kell vele, ám nagyon sokan úgy tartják, többet is tehetünk. Itt van jelentősége annak, hogy akár kémiai úton vagy más egyéb módon kasztrálni is lehet ezeket a pedofil bűnözőket, jelentősen csökkentve a visszaesők arányát, létezik ilyen gyakorlat kazahsztáni börtönökben is, ám erre valamiért nem fecsérelt karaktereket a 444.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
