A közelmúltban tartották a szlovákiai parlamenti választást, és amik leginkább foglalkoztat minket, az az, hogy sajnos ezúttal sem lesz magyar képviselet Pozsonyban. Másodsorban pedig szintén fontos kérdés, hogy a Robert Fico vezette SMER győzött, és kezdhette meg a koalíciós tárgyalásokat. Ezekről kérdeztük Mede Ferencet, felvidéki vállalkozót és kultúszervezőt.
– Fico kapcsán kezdhetném azzal, hogy a Felvidékre szakított maradék magyarok számára valójában irreleváns a győztes kibenléte
– hívja fel a figyelmet. Hogy miért?
– Elsődlegesen azért, mert alapvető emberi jogaink hiányán – értsd: Benes-dekrétumos magyar vagyonelkobzások jelenidős alkalmazása, állampolgárság elvétele, nemzeti mivoltunk és jelképeink magyarországi pénzből épült lelátókon való gyalázása, stb., stb. – semmit sem fog változtatni az, hogy ki az épp aktuális bábállami helytartó – fejtette ki.
– Másrészt Fico éppoly tébolyult magyargyűlölő, mint a szlovák politikai spektrum maradék része. Ezt nevelték beléjük, ebből számukra nem látszik a kiút. Gyűlöletben fogantak, s ezért ez a viselkedés számunkra értelmezhetetlen.
Érdekesebb lenne elemezni azokat a magyar lelkeket, akik rá adták voksukat. Nevezhetnénk őket Orbán-pártiaknak is, mivel jobban bíznak Ficoban, aki retorikában lassan átvehetne egy Fidesz-tagságit, mint a pénzérdek mentén mozgó, magát magyarnak hazudó “érdekképviseleteinkre” – folytatta.
A Szövetségről is markáns véleménye van
– A Szövetség kapcsán egyszerű a válasz. Nem újultak meg, ugyanazon háttéremberek, ugyanazokkal a kiemelten liberális oligarchákkal a hátukban próbálnák mozgatni a szálakat. Szánalmasak.
Ilyetén még azt is mondhatnám, hogy az ideszakított magyarok tudatalattijában ez egy villogó piros lámpa. Hála Istennek. A kampányuk kapcsán – ha egyáltalán érdemes foglalkozni vele – is csak azt tudom mondani, hogy egy maratoni futásban, aki magyarországi támogatásból vett hot-dogot majszolgatva kullog sereghajtóként, az az utolsó 100 méteren nem tudhatja behozni a lemaradását – fogalmazott.
– Én annyit látok, hogy akik ma a Felvidéken magyar érdeknek álcázva tűz nélkül sütögetik az ajándék pecsenyéjüket, egytől-egyig megélhetési és kontraszelektált, valós identitás nélküli alakok. És Magyarország kormánya ezeket támogatja ezerrel. Ezzel csak a vörös emigráció “szellemiségének” továbbélését erőltetik. Vajon milyen megfontolásból? Ennyire hülyék? Nem hinném. És ez a nagyobbik baj. És ezzel megválaszoltnak tekintem az etnikai politizálás kérdését is.
Nem azzal van baj, hanem a gondolatnélküliséggel, valamint érték- és elvhiánnyal, amit egy, a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Lezsák-féle Népfőiskola által eddig Eurómilliós nagyságrenddel támogatott “harcművésznek” sikerült kiokádnia az egyik fb-bejegyzésében:
“…Mutogatni könnyű, gúnyolódni, Benes dekrétumokat hánytorgatni és szidni, hát tessék, mutassuk meg a mi, közös erőnket, mert mindenki számít’…”
Félreértés ne essék, nem vagyok idealista, de olyan kompromisszumot nem kötünk, amellyel felszámoljuk önmagunkat, családunkat, nemzetünket. Mert azzal feladtuk Istent, ott pedig a pokol az eredmény – összegezte gondolatait.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
