Schiffer András arról beszélt a Nyílt Sisak legutóbbi adásában, úgy látja, teljesen tévesen tartják az Orbán-kormányt illiberálisnak, hiszen számos stratégiai területen, ahol az államnak igenis jelen kellene lennie, úgy viselkedik, hogy „a lovak közé dobja a gyeplőt”. Tehát kivonul, magára hagyja. Ilyennek tartja a munkaügyi ellenőrzések intézményét is.
Amelyet egyébként már – ki tudja, milyen okokból – nem is így hívnak, hanem foglalkoztatás-felügyeleti ellenőrzésnek.
Akárhogy is hívják, végül is a lényeg nem ez, hanem a tevékenység. Az elmúlt 13 év már bőven több is mint elegendő, hogy mérleget vonjunk, mennyire fontos a Fidesz rendszerének a munkaügyi felület gyakorlata. A számok alapján nem túlságosan.
Ehhez elég ellátogatnunk a foglalkoztatás-felügyelet honlapjára.
És ha kellő türelemmel végigböngésszük az adatokat, látjuk, hogy a legtöbb mutatóban egyre csökkenek a számok.
2023. február 16-án tették közzé a GFM Foglalkoztatás-felügyeleti Irányítási Főosztályának jelentését a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság 2022. évi ellenőrzési tapasztalatairól.
Ebből kiderül, hogy
a 2022. évben a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság 13 889 munkáltatót ellenőrzött, a vizsgálatok során a foglalkoztatók 71 százaléknál tárt fel munkaügyi jogsértéseket, amelyek az ellenőrzés alá vont munkavállalók (46 632 fő) 62 százalékát át érintették.
Hogy ez a szám sok vagy kevés, azt a részterületekre bontott 10 éves statisztika mutatja meg igazán.
De még egy éves időszakban is csökkenés mutatható ki, ezt ők maguk ismerik el, mint írják,
2021. évhez viszonyítva az ellenőrzések számában (2021. év: 14 355 db) csökkenés, a szabálytalan munkáltatók arányában (2021. év: 69 százalék) növekedés figyelhető meg.
Márpedig ha csökkenő ellenőrzési számok mellett is nő a szabálytalanságok aránya, könnyen belátható, a feltáratlan esetek száma is nőtt.
De nézzünk pár úgynevezett tipikus jogsértést. Beszámolnak róla, hogy az ellenőrzési tapasztalatok szerint 2021-hez képest a 2022. évben nőtt a feketefoglalkoztatás aránya, mely a vizsgálatokkal érintett munkavállalók 17,32 százalékát tette ki (8 077 fő). Ez az arány 2011-től kezdve a második legmagasabb és csak kis mértékben marad el a legmagasabb 2019. évi arányszámtól.
Viszont ami igazán beszédes, az az alábbi táblázat:
Ebből jól látszik, hogy míg például 2011-ben vagy 2012-ben 18-19 ezer ellenőrzés történt, 2022-ben ez már rekordalacsony 10 éves összevetésben.
De más területen is csökkenés látható, hiszen a munkaidővel, pihenőidővel és rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos jogsértések 8 977 főt érintettek 2022-ben, ami csökkenés a 2021-ben tapasztalt 10 303 fővel szemben. A leggyakoribb szabálytalanság a munkaidő-beosztás hiánya, melynek hátterében egyrészt a jogszabályok ismeretének hiánya, másrészt a rendkívüli munkavégzés leplezésére irányuló szándék áll. S bár itt felvetődhet az is, hogy azért regisztráltak kevesebb jogsértést, mert javult volna a helyzet,
ez igen nehezen képzelhető el, az egyik leggyakoribb szabálytalansági forma az, ami a munkaidővel kapcsolatos, semmi okunk feltételezni, hogy a valóságban csökkent volna ezek száma.
A fenti grafikon is bár azt mutatja, hogy csökkentek a szabálytalanságok, de ennek oka megint csak a csökkenő ellenőrzések száma.
A fenti ábra pedig megmutatja, hol történtek az ellenőrzések,
de a 14 ezret el nem érő szám annak tükrében megdöbbentő, hogy ha viszont visszamegyünk 10-12 évvel ezelőttre, az összes ellenőrzések száma elérte az 50 ezret is.
Így mutat tehát a valóságban az „illiberális NER”, amely hamisítatlan neoliberális munkaügyi politikát folytat, a globális tőkét szolgálja és fő céljának az olcsó munkaerő megadását tartja a multik számára. Nyilvánvaló, hogy a kapacitás is egyre kevesebb az ellenőrzésekre, az állami szektorban nagy az alulfizetettség és túlterheltség, de összességében sem látható semmilyen szándék, hogy markáns és a magyar dolgozókat védő munkaügyi ellenőrzési gyakorlatot valósítson meg a kormány.
(Kiemelt kép: Török János / Délmagyarország)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
