A techóriások profitéhsége oly mértékűre hízott, hogy már saját elvtársaikat is feláldozzák Mammon oltárán. Bár, ennek amúgy is nagy hagyománya van a baloldalon, szóval akár azt is mondhatnánk: nincs új a nap alatt.
Meglehetősen szokatlan szerepben találta magát Donáth Anna, mikor azzal szembesült, hogy a bejegyzésének eléréseit drasztikusan lecsavarta a Facebook. Frusztrációja érthető, hiszen feléjük generációk óta bevett gyakorlat, hogy nem a cenzúrázottak, hanem a cenzorok oldalán állnak.
Persze vannak kivételek, amiket az algoritmus továbbra is feldob boldog-boldogtalannak. Például mikor Annánk kisfőnöke, a Rothschild-bankár előtt hajbókolt. (Ez utóbbit azonban nem tanácsos megemlíteni a párt bármely képviselőjének Facebook-oldalán, hiszen azonnali tiltás érte a jutalom. Ez persze aligha meglepő, hiszen régóta tudjuk, az igazságnál jobban semmit nem gyűlölnek a liberálisok.)
Természetesen a Momentum egyetlen politikusa sem érdemel meg még egy könnycseppet sem, hiszen általánosan elmondható, hogy akárcsak szellemi (vagy gyakran vérségi) elődeik,
ők is a cenzúra és betiltás pártján állnak, amennyiben olyan véleményt kell eltüntetni, mellyel ők nem értenek egyet.
És ezt nem csak a kitiltásom szemlélteti kiválóan. Nem is kell messzire mennünk az időben, hiszen alig másfél hónapja szólították fel a rendőrséget, hogy „tegye a dolgát” és tiltsa be a Mi Hazánk rendpárti demonstrációját Jászapátiban. Ezzel kvázi előre is vetítették, mi várható, ha a moslékkoalícióval hatalomra jutnának.
De a törvényesen megválasztott politikusok elhallgattatása sem fájt Donáth Annának, amikor pártunk elnökét, Ásotthalom újraválasztott polgármesterét törölték bármiféle figyelmeztetés nélkül a kék-fehér cenzorok. Ráadásul ezzel párhuzamosan az összes mi hazánkos oldal elérést drasztikusan „lecsavarták”, végül valamennyi törlésre is került. Legtöbb éppen az önkormányzati választások előtti 1-2 hónapban. Azok a fránya véletlenek…
A Momentum azonban épp olyan, mint a Fidesz és lakájmédiája.
A techóriások pofátlan cenzúrája és választásokba történő beavatkozása csak akkor fáj nekik, ha éppen ők a kárvallotjai. Ha az ellenvéleményt törlik, az „harc a gyűlöletbeszéd ellen”, ha őket szankcionálják, az „támadás a demokrácia ellen”.
A liberális gőg és kiválasztottságtudat iskolapéldája. Náluk már csak azok rosszabbak, akik még mindig a billentyűzetet csépelve mantrázzák, hogy „magáncég, joga van hozzá”.
Ne legyenek illúzióink
Végezetül fontos leszögeznünk, jelen esetben nem arról van szó, hogy Donáth Anna és elvtársai „ideológiailag nem megfelelőek” a cenzorok szemében. A Facebook döntése mögött kizárólag üzleti és hatalmi megfontolások állnak.
A bejegyzések elérésének visszaszorításával ugyanis rákényszerítik a pártokat a fizetett hirdetések alkalmazására. Ez értelemszerűen helyzetbe hozza a már pozícióba került erőket, hiszen ők jelentős többletforrással rendelkeznek a parlamenten kívüli mozgalmakhoz képest.
Ha úgy tetszik, a Facebook ezzel segíti a status quo fenntartását, és jelentősen rontja a rendszerellenes formációk esélyeit. Ráadásul a politikai hirdetések elbírálását is a cenzorok végzik, akik önkényesen dönthetnek arról, mi jelenhet meg az emberek előtt, s mi nem. Ami egy újabb eszköz a választások befolyásolására.
Erre konkrét példát is tudok mondani. Az önkormányzati választások idején a békéscsabai mi hazánkos oldallal próbáltunk hirdetést feladni. Az oldal „zöldbe” volt, vagyis semmilyen szankció alatt nem állt. A hirdetést intéző felhasználó szintén. A kiemelni kívánt bejegyzések pedig kimerültek abban, hol gyűjtünk aláírást, mik az elképzeléseink, és hasonlók. A cenzorok 3-7, de néha 10 napig is ültek egy-egy hirdetési kérvényükön, mielőtt visszadobták egy üzenettel, mely szerint „a bejegyzés nem felelt meg a közösségi alapelveinknek”. Ennyi a magyarázat. Ha nem érted miért döntöttek így, ott a több száz oldalas szabályzat, amit nyugodtan olvasgathatsz. Értelme nincs, hiszen ők nem tartják magukat az ott leírtakhoz. És országszerte hány tagszervezetünk járt így…
Mi a megoldás?
Szeretik azt hazudni nekünk a globalisták helytartói, hogy nincs megoldás, ez a probléma „túlmutat a nemzetállamokon”, „mi túl kicsik vagyunk ehhez”, „ez uniós szintű megoldást igényel” – és még sorolhatnám a hazátlanok érveit. Nos, ezekre azt kell mondjam, szemen szedett hazugságok. Éppen Törökország példája mutatja, hogy egy nemzetállam, ha valóban fel kíván lépni egy techóriás ellen, akkor könnyedén győzelmet arathat.
A törökök megmondták a gigacégeknek: vagy létesítenek helyi képviseletet az országban, és alávetik magukat a törvényeknek, vagy elbúcsúzhatnak a hirdetésekből származó bevételeiktől, ráadásul a sávszélességüket is a használhatatlanságik csökkentik.
A Facebook húzta egy kicsit a száját, de végül elfogadta a feltételeket.
Mi viszont még a törököknél is tovább mennénk, és kíméletlenül behajtanánk a techóriásokon azt a tetemes hasznot, amit a koronavírus nyomán életbelépő korlátozások és lezárások alatt zsebeltek be.
Sajnálatos módon a „magyar” kormány harca a Facebook ellen (csak úgy, mint Brüsszel ellen) kimerül néhány dörgedelmes Facebook-bejegyzésben, meg pár elítélő nyilatkozatban. Egyértelmű, hogy megoldás ez ügyben sem lesz, míg a Mi Hazánk pozícióba nem kerül. (Ellentétben sok másik javaslatunkkal, ezt még ellopni se akarják.)
Egy nemzetállamnak törvényei vannak, melyek nem csak az ott élő embereket, de minden ott működő vállalatot is szabályoznak. Ha egy ország még saját törvényeinek sem tud érvényt szerezni egy külföldi céggel szemben, akkor beszélgetünk egyáltalán szuverén államról?
Gyebnár Dávid
(A szerző a Mi Hazánk országgyűlési képviselőjelöltje)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
