Gábor kertépítő. Nem volt mindig az. Huszas éveiben, mint oly sok mai fiatal még kereste a helyét, nem tudta, mihez kezdjen azzal, amit úgy nevezünk hivatás, életpálya, karrier. Hat évvel ezelőtt a véletlen hozta, hogy kertépítéssel kezdett foglalkozni. Mára – bár sem iskolája, sem cége nincs, olyan szaktudásra és ügyfélkörre tett szert, hogy a veszélyhelyzet idején is keresik, ajánlják őt.
Mi az, hogy kertépítés?
Igazából kert,- és parképítés. Több mindent jelenthet ez manapság. Én dolgoztam önkormányzati megbízásos cégnél, ott Budapest szerte mi csináltuk meg a köztéri felújításokat. A legjobb példák egyébként a parképítésre majd minden fővárosi szeme előtt lezajlottak az elmúlt években; ilyenkor pontos mérnöki utasítások mentén megvalósítjuk az elfogadott látványtervet, térkövezünk, burkolunk, locsoló,-és elektromos rendszereket telepítünk és persze ültetünk, gyep téglázunk. Én egy ilyen cégnél kezdtem a szakmát. Értettem korábban is a kerti munkákhoz, kertes házunk volt, de itt a gépesített tereprendezés, speciális telepítés, kerti gondozás alapjait is elsajátítottam. A kertépítés, mint szakmai szintlépes nekem is később jött: az interneten megragadta a figyelmemet egy hirdetés, és másnap már ott folytattam a munkát.
Létezik olyan hirdetés, ami miatt egyik napról a másikra így vált az ember? Problémás volt az előző munkahely?
Soha nem voltam szívbajos munkahelyet váltani, akar a legkisebb probléma esetén is. Számtalan helyen dolgoztam huszonévesen, de csak az a tapasztalat gyűlt, hogy mit nem akarok csinálni. A kis cégek seh9l nem jelentettek be. Ez a parképítő cégekre nem volt igaz. Ráadásul végre úgy éreztem, megtaláltam a hivatásom a zöldben, de valami hiányzik. Az említett hirdetés arról szólt, hogy magánházi kertészeket keresnek egy mozgó csapatba, szakértelemmel és tapasztalattal, sokszor kötelező hétvégi beosztással. Ez nagyon profinak tűnt akkor nekem, ezért jelentkeztem is. Néhány kérdés után nekem szegezte a főnök: Vállalnék-e másnap egy próbanapot. Másnap vasárnap volt, én mondtam, hogy rendben. Egy hatalmas birtokon kaptam feladatokat, bár nekem egyáltalán nem tűnt próbanapnak. Valójában egy nagyon jól felszerelt és profi csapatban találtam magam. Este nagyon megdicsértek, meg is egyeztünk a feltételekben.
Pedig előtte nem épített kertet…
A fűnyírás és faültetés, amit előtte csináltam a kertépítéshez elengedhetetlen, de az csak kert ápolás. Én hamar megtanultam, hogyan kell szintezve, díszkertrendszereket elhelyezni, kerti díszkutak, patakok, szökőkutak telepítését, felújítását. Egyébként csak később tudtam meg, az úgynevezett próbanapon egyik legnagyobb magyar bankvezér egyik kertjét csináltuk. Így kezdődött az, hogy kertépítéssel foglalkozom. Amellett, hogy ez sokkal változatosabb, sokkal nagyobb szakmaiságot és felelősséget jelent számomra. Nagyon megszerettem a „kertezést”!
Gondolom, a cégnek nemcsak ez az egy elit ügyfele volt.
Bevallom, sok helyen, ahol dolgoztam, szinte hihetetlen luxust láttam, sokszor egy hét alatt akár több tízmillió forint értékben ültettünk és telepítettünk. De nem érdekelt hol, kinél vagyunk. Néha hírességeknek, színészeknek úgy dolgozunk, hogy én csak az utolsó, átadásos napon láttam, kinek is csináltam, mondjuk kerti törpés virágos kertet, festett, egyedi színezésű terméskő-ösvénnyel, rejtett fényekkel… Ezt egyébként úgy kell elképzelni, hogy a nagyon elfoglalt megbízó kigondol valamit, elmondja valahogy, én pedig a konkrét javaslatokat, és a pontos hogyanokat adom válaszul. Ezek az ügyfelek nagyon is elvárják, hogy jót és jól nyújtsunk, szeretik „ránk bízni” hogyan nézzen ki egy szökőkutas kis patak, pici kerti tóval, ösvénnyel, cserjékkel, virágokkal. Hamar kiderült nemcsak én élvezem a kertépítésnek ezt a kreatív alkotó-jellegű fajtáját, hanem a megbízó is elégedett munkáimmal.
Nyilván hamar kialakult a saját ügyfélkör, szeretik a munkáit. Van bőven hova „kertezni” menni, tervezi, hogy önálló vállalkozásként folytatja?
Ez pontosan így van: jó ideje tervezem, hogy saját vállalkozásban folytassam. De ehhez még többre van szükségem. Hiszen – és ez nagyon fontos körülmény – novembertől márciusig nincs munka, alszanak a kertek. Ilyenkor én például be szoktam állni valamilyen, ipari, kereskedelmi alkalmazásban ideiglenesen. Vagyon híján az egzisztenciám fenntartása mellett így igyekszem tőkét gyűjteni. Azaz, hogy igyekeztem. Most a téli munkahelyem megszűnt idejekorán, és bajban van a cég is, akikkel dolgozni szoktam. Sok milliós gépek, szerszámok, munkaeszközállomány van, hitellel terhelve. Oké, hogy ezt nem kell most egy darabig a cégnek fizetni, de a megrendelők, akiknek nyilván nincs anyagi gondjuk, komolyan veszik a karantént. Nincs munkája a cégnek, pedig feladat volna rengeteg.
Akkor most kényszerű leállás van? Pont a tavasz közepén?
A járványhelyzet természetesen az én munkámra is rányomta a pecsétjét, nem vitás. Személy szerint most, hogy nem vagyok céges alkalmazásban, rengeteg munkát, ajánlatot, kérést kapok. Barátoktól, ismerősöktől, volt munkatársak révén… Ezért hat nem is nagyon unatkozom. Nagyon egyszerű ugyanis a helyzet. Vírus ide, válság oda, a növények nőnek, a kert parancsol. Az emberi ház mellé telepített természet megnyugtatóan sürgeti most már a vele való foglalkozást, és ez számomra azt is jelenti egyúttal, hogy a vírusjárvány is hamarosan véget ér, mert a félbehagyott dolgainkat be kell fejezni.
Joó György – elemi.hu
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
