Egy felmérés szerint még a fideszes szavazók is elutasítják azt, hogy Magyarország az autópályák és a gyorsforgalmi utak üzemeltetését, fejlesztését külföldi kézbe adja.
A kormányzati terv az, hogy az autópályákat 35 évre koncesszióba adják, a Publicus felmérése alapján ezt az ötletet (ami már jóval több ennél) még a fideszes szavazók 85%-a is elutasítja. Az összes megkérdezett 82%-a válaszolta azt, hogy mindegy milyen színezetű a kormány, az autópályáknak és a gyorsforgalmi utaknak minden esetben magyar kézben kell maradniuk.
A most terítéken lévő terv azért is érhetetlen, mert a 2010 előtti balliberális kormány is az úgynevezett ppp (public-private partnership) konstrukciót használta. Sok év távlatából már egyértelműen látszik, hogy a fő ok akkor(?) a haveri cégek, nagyvállakozók kiszolgálása volt anélkül, hogy az állam bármilyen nyereségre, vagy veszteségminimalizálásra törekedett volna. Az autópályák ekkor rekordmagas áron épültek, a veszteségek mérhető része azóta sem térült meg.
A Fidesz most ismét egy ugyanilyen rendszerben, 35 évre(!) szeretné koncesszióba adni az utak építését, karbantartását és szinte az összes ezekhez kapcsolódó részfeladatot, ráadásul minden valószínűség szerint külföldi óriásvállalatokat a főszerepbe hozva.
Amelyik magáncég vagy konzorcium elvállalja a munkát, egészen biztosan ismét csak jelentős túlbiztosítással teszi majd ezt, hiszen nem könnyű 35 évre előre finanszírozási költségekkel, építőipari árakkal kalkulálni.
Arról szól, hogy egy tollvonással 35 évre a hazai autópályákkal, gyorsforgalmi utakkal, azon belül építéssel, felújítással, üzemeltetéssel kapcsolatos feladatokat megkaphatja valaki vagy valakik, nagyon erősen gyaníthatóan egy külföldi, vagy legalábbis egy külföldi(eke)t is tartalmazó konzorcium.
Ha Magyarország megköti a szerződést, akkor ebben az ágazatban 35 évre egy partnerhez csapja magát, és lemond a további versenyeztetésről
-írja a telex és minden bizonnyal kivételesen igazuk is van tekintve, hogy a nyertes pályázónak az állam jövőbeli útépítépítési terveit is kiviteleznie kell. Ezzel gyakorlatilag a győztes külföldiek kezébe biankócsekk kerül, amivel alapjaiban tarthatják sakkban az egész Kárpát-medence közlekedését.
A kiírásból már jól látszik, hogy a győztesnek
a kivitelezést és annak műszaki ellenőrzését is vállalni kellene,
az pedig nem sok jót ígér, ha a nyertes ellenőrzi majd a saját munkája minőségét…
Az eleve is szokatlan, hogy külföldi kézbe kerül egy nemzetstratégiai szempontól kiemelten fontos terület irányítása, ehhez képest a 35 éves „futamidő” beláthatatlanul hosszú. Bár nem ez a legerősebb érv, de könnyen elképzelhető, hogy 35 év múlva már nem a mai formájukban használatos autók és autópályák lesznek a leggyorsabb belföldi utazási lehetőségek. Ezért sem könnyű elképzelni, hogy ki hogyan kalkulálja ki, hogy pédául 25 év múlva a nem pontosan ismert feladata nem pontosan ismert árszinten mennyibe fog kerülni.
A fent említett felmérések mindenesetre jól mutatják, hogy ez a színfalak mögötti vagyonkiárusítás finoman szólva sem élvez társadalmi támogatottságot, pláne nem egy
szavakban nemzeti értékeket közvetítő és nemzeti alapon nyugvó gazdaságpolitikát hirdető kormány támogatói között.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
