Ahogy mindenki, úgy én is látom, olvasom az egyre-másra megjelenő híreket és cikkeket arról, hogyan használnak ki intézetis, vagy éppen mélyszegénységben élő cigány és rossz körülmények között élő gyermekeket. Borzasztó az a züllés, ahová a fehér ember egy része eljutott, és most nem csak az áldozatokra lehet és kell gondolni; az elkövetők ugyanis bizonyos szempontok mentén vizsgálva sokkal mélyebbre kerültek. A morális hanyatlás ugyanis nem anyagiak vagy társadalmi helyzet függvénye, sokkal inkább a lelki, szellemi állapot határozza meg.
Az tény, hogy a Magyar Jelen virtuális hasábjain is hétről hétre bemutatott probléma rendszerszintű, a gazdasági-társadalmi struktúrába ágyazott, ez pedig sajnos kevésbé van kihangsúlyozva, nem kap megfelelő nyilvánosságot. Súlyos hiba. Az sem kap elegendő figyelmet sajnos, hogy a nevelőotthonok, intézetek gyakorlatilag cigánygyerekekkel vannak tele –
elképesztő demográfiai átalakulás és krízis közepén vagyunk már jelenleg is, amely jéghegynek legfeljebb a csúcsát kapirgálják némelyek.
A népesség átalakulása mellett (amelyet a legális migráció súlyosbítani fog) pedig arra is mindenképpen figyelnünk kell, hogyan építette ki hálózatát az a homoszexuális-pedofil közeg, amelynek egyébként mindegy, hogy áldozatai milyen származásúak – az intézetek összetételéből fakad, hogy elsősorban a cigányok között válogathatnak kedvükre ezek a beteg, aberrált alakok, akik sok esetben a társadalom megbecsült tagjainak számítanak. Ez már azonban csak az okozat, nem pedig maga az ok.
Tény ugyanis, hogy „északi civilizációról” a fehér emberek egy jelentős részénél sem beszélhetünk már – írhatnám akár, hogy beérett a mélyszegénységgel ötvözött kommunizmus, vagyis az emberi létrontás, a sátán erőinek évszázados munkája ezen a területen is.
Az élet minden részén tapasztaljuk azt a hanyatlást, mely az egész nyugati világon, a fehér ember életterén végigsöpör,
és amelynek szerves része a sok esetben a pedofíliát is legitimáló abnormális szexuális viselkedésminták tudatos propagálása, azokat valamiféle szabadságjognak beállító önpusztító téveszméje. Egykoron a szivárvány és színei az ember Istennel kötött szövetségét jelképezték az égre rajzolva, ma pedig mindenhol találkozhatunk vele, mint a sátánnal kötött megegyezés, behódolás jelképével.
Nem tehetünk mást, minthogy rámutatunk a problémákra, melyeket az egyesével vizsgált esetek helyett ideje rendszerszinten kezelnie a társadalomnak és a politikának.
Küzdenünk kell a létrontás „hamis szivárvány” és vörös színű erői ellen, valamint törekednünk kell fajtánk minőségromlásának és hanyatlásának megállítására.
Csak remélni lehet, hogy képesek leszünk erre, különben nem a demográfiai krízis, hanem az abból is fakadó és mellette burjánzó erkölcsi, morális romlottság ássa meg a fehér ember végleges sírhelyét.
Lipták Tamás
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
