Autonóm és automata gyilkosok, avagy az MI-hadviselés fatális kockázatai

Jelenleg nagyon élénk viták folynak a nyugati médiában arról, ahogyan a háború zajlik jelenleg a különböző hadszíntereken. Ma a drónok és az egyre inkább mesterséges intelligencia által támogatott rendszerek határozzák meg a katonai híreket. G. I. írása.

Az autonóm fegyverrendszerek fejlesztését a hadviselés harmadik forradalmának tekintik, a puskapor és az atombomba feltalálása után. Képzeljünk el egy teljesen önálló fegyvert, amely nem ismer emberi érzelmeket, önállóan azonosítja a célpontját, és önmaga semmisíti meg azt. Az „autonóm halálos fegyverrendszerek” vagy gyilkos robotok emberi beavatkozás nélkül döntenek a célszemélyek megöléséről. Aki egy ilyen „gyilkos robot” célkeresztjébe kerül, az gyakorlatilag esélytelen. Ami sci-finek tűnik, az már rég közelebb van a valósághoz, mint sokan gondolják.

Izrael háborúja a mesterséges intelligencia kísérleti terepévé vált a Gázai övezetben, ahol az izraeli hadsereg 2023 óta végrehajtott hadműveletei a leghalálosabbak és legpusztítóbbak közé tartoznak a közelmúlt történetében, eddig legalább 70 000 ember – többnyire civilek, nők és gyerekek – halálát okozva. Ez nem lett volna lehetséges MI-alapú számítógépes programok (Lavender, The Gospel és Where's Daddy?) használata nélkül, amelyek azonosítják és kijelölik a célpontokat, valamint meghatározzák a bombázások időpontját. Míg a The Gospel épületeket és szerkezeteket, addig a Lavender embereket jelöl ki, egy halállistára téve azokat, akiket le kell vadászni. Hivatalosan tíz százalékban hibázott, tévedésből civileket jelölve meg terroristaként. Az IDF adatai szerint 2025 májusában a polgári áldozatok aránya mintegy 83 százalék volt, műholdfelvételek alapján pedig 2024 januárjára a Gázai övezet épületeinek már mintegy 69 százalékát lerombolták. Ez a technológia tehát a precízebb támadások helyett főként az emberölések felgyorsítását eredményezi.

A modern cionizmus technológiai nacionalizmussá alakult, amelyben Palesztina földje a megfigyelési és autonóm fegyverrendszerek kísérleti terepévé válik. Ebben az összefüggésben a tikkun olam („megjavítani a világot”) zsidó fogalma azt jelenti, hogy a világot alávetik az etnikai-vallási-politikai hegemóniának, az algoritmusoknak és a fegyveres felsőbbrendűségnek. Gázában ez a kontrollmánia algoritmusok vezérelte népirtássá változik, ahol a célpont már nem ember, hanem egy egyszerű adatpont. A sci-fi prófétái az ember-gép egyesüléséről beszéltek, de az izraeli megszállóapparátusban ez már valóság: a katona és a mesterséges intelligencia egy kiborgentitást alkot, amely csak célpontokat képes felismerni. Gázában ez azt jelenti, hogy az izraeli hadsereg a Palantir adatai segítségével átláthat a falakon, és palesztinokat ölhet a Lavender számításai alapján.

USrael iráni támadásainak célpontjait is a Palantir határozza meg, amely az egyik legbefolyásosabb és egyben legvitatottabb szoftvercégként kulcsszerepet játszik a modern háborúban, mivel az általa kifejlesztett szoftver (Palantir Gotham) integrálja az érzékelők adatait, a műholdfelvételeket és a dróninformációkat a katonai döntéshozatal és a célpontazonosítás javítása érdekében, valamint éllovas a megfigyelőrendszerek és MI-szoftverek fejlesztésében a hadsereg számára, egészen az autonóm fegyverrendszerekig. Alapítói, az armageddonista keresztény fundamentalista német Peter Thiel és a militáns cionista zsidó-néger félvér Alex Karp a Bilderberg-csoport vezetőségi tagjai, így a Palantir a szabadkőműves árnyékkormány részének tekinthető, amely többek között a Bilderberg-csoportból, a Trilaterális Bizottságból és a Külkapcsolatok Tanácsából áll. A Palantir főrészvényesei – Thiel, Karp és a szintén zsidó Stephen Cohen mellett – a Vanguard, BlackRock és State Street hírhedt karvalytőkealapok. 

A Palantir tehát azonosítja a háborús célpontokat Izrael számára, miközben hozzáfér az amerikai hadügyminisztérium minden adatához. Amikor USrael 2026. február 28-án elindítja az „Epikus dühöngés” hadműveletet, néhány órán belül több mint 1000 célpontra mér csapást Iránban – ez példátlan ütem, majdnem kétszerese a 2003-as iraki akciónak. Ennek az ütemnek a középpontjában a Palantir MSS (Maven Smart System) áll. Ekkora léptékben egy nagyhatalom először bízza a „célzás és csapás” láncolatának egy részét algoritmusokra és a Szilícium-völgy magánvállalataira.

Az MSS egy irányítási és vezérlési platform, amely valós időben egyesíti a műholdakból, drónokból, radarokból, földi érzékelőkből és hírszerzési jelentésekből származó adatokat, hogy automatikusan potenciális célpontokat jelöljön ki: egy páncélozott járművekből álló konvojt, egy lőszerraktárt, egy rakétakilövő állást. Amin korábban egy emberi elemzőcsapat dolgozott órákig, azt most néhány másodperc alatt elvégzi. Ugyanakkor viszont a globális pontossága körülbelül 60 százalékos, míg a tapasztalt emberi elemzőké 84 százalékos, és a különbség komplex környezetben (felhős égbolt, hiányos adatok, sűrűn lakott városi területek) tovább fokozódik. Az iráni általános iskolát ért támadás, amely 168 tanuló halálát okozta, jól illusztrálja ezt az eltérést. A célpontkijelölő MI elavult adatokra alapozott, az épületet több éve iskola céljára használták, mégis katonai létesítményként szerepelt. Az eset egy strukturális kockázatot is feltár: nagy léptékben a klasszikus emberi hibákat a gépi sebesség felerősíti.

Valójában nem egy irányított technológiai hatalom növekedéséről van szó, hanem az ember fokozatos hatalomvesztéséről saját eszközei fölött. A katonai MI nem elégszik meg a háború kíséretével, ehelyett újraértelmezi annak kereteit, felgyorsítja a dinamizmusokat, és feloldja a felelősségeket, amíg minden szabályozás bizonytalanná nem válik. Ebben az összefüggésben Irán egyfajta lakmuszpapírként működik, feltárva egy önmagát mindenhatónak képzelő hatalom határait, egy világrend ellentmondásait és legfőképpen azt a pillanatot, amikor a technika megszűnik puszta eszköz lenni, és önálló tényezővé válik. Nyilvánvaló, hogy amikor az embertelen sebességgel csapást mérni képes rendszerek találkoznak azokkal a messianisztikus világnézetekkel, amelyek a háborút elkerülhetetlennek tartják, akkor a veszély már nemcsak egy további konfliktus lesz, hanem egy fatális eszkaláció – eszkatologikus háború a világvége perspektívájával. 

G. I.

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját. 

Kapcsolódó: