Kevesen ábrázolták olyan hitelességgel a körülöttünk lévő káoszvilágot, mint Guy Ritchie A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső című kultikus filmjében. Persze az elkészítés idején még abszurdnak és groteszknek számított az alkotás,
valóságosnak csak most tűnik, mert ma már, ami nem normális, azt éljenzik az emberek.
A film keszekusza vonalvezetésének nem feltétlenül időrendbe helyezett epizódjait utólag lehet megérteni, egy kétes negyed atmoszférájában különböző alakok tűnnek fel: csempészek, tolvajok, kétbalkezes bérgyilkosok. Aztán minden fordítva történik…
Ha egy kis őrültségre vágyunk, ma már nem kell angliai városnegyedekben botorkálnunk, elég ha figyeljük a magyarországi közéletet. Az elmúlt napok eseményeiben van néhány epizód, amely Guy Ritchie rendezői forgatókönyvébe illene.
Először is itt van március 15-e a parlament előtt, ahol a hírek szerint félmillió embernek szónokol a szabadságról a fideszesek miniszterelnöke, a hallgatóság pedig a mai napig ennek extázisában kel és fekszik. Aztán pár órával a legnagyobb szabadságünnep után Budaházy György és néhány társa arra ébrednek, hogy lecsukták őket.
12 év év alatt nagyjából 4380 alkalma lehetett volna a szabadságszerető Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy a 2006-os Gyurcsányi-rendőrterrorhoz kapcsolódó koncepciós eljárásokat kivegye a bíróság hatásköréből és mindenki amnesztiát kapjon a meglehetősen zavaros ügyekben.
Azt le se merem írni, hogy szólhatott volna a „fideszes főügyész” barátjának, hogy fejezze be a zaklató eljárásokat. Már csak azért is, mert a főkolompos és társai büntetlenül megúszták az egész terrort. Aztán ott van a jó példa: a szép emlékű Kádár János, aki az 1960-as években amnesztiában részesítette az 1956-os forradalmárok jelentős részét. (Furcsa, hogy ma már a kommunista zsarnokot kell felhoznunk jó példának. Pont mint a kultúrában, mert a Kádár-korszak igazi reneszánsza volt a nemzeti, keresztény, konzervatív életérzésnek, mármint ha összehasonlítjuk azzal a semmivel, ami az elmúlt 12 évben történt.)
Polt Péter ügyészségének persze nem szőrös a szíve, ha a balliberális politikusokat érintő bűncselekményekről van szó. Például a 2015-ös kormányzati plakátok megrongálásáért vagy a Gyurcsány-rezsim elszámoltatása
részeként futó BKV perben az ügyész felmentést kért, Hagyó Miklós esetében meg hatályon kívül helyezést. A korábban az ügyészséget képviselő dr. Nyírfa Ilona ügyésznő súlyosbítást kért Budaházyékra, majd
ugyanez az ügyész, akit maga Polt Péter léptetett elő, ugyancsak a Gyurcsány-rezsim elszámoltatása keretében, Demszky Gábor egyik volt vezetője ellen hűtlen kezelés címen zajló eljárásban felmentést indítványozott. Még hosszasan lehetne sorolni a hasonló eseteket, de fontosabb annak kiemelése – mert ennek a végén még jelentősége lesz – hogy Budaházyék esetében egy 16 éve folyó eljárásnál tartunk.
Az, hogy Magyarországon, még ha megismételt eljárások keretében is, de 16 év után jut el egy bíróság az elsőfokú ítéletig, nagyjából elég indok kellene legyen arra, hogy az összes érintett bírót, ügyészt válogatás nélkül kiseprűzzék, majd utána a szibériai bányák mélyére száműzzék, ahol jogi tudásuk csillogtatása mellett valami hasznos dolgot is csinálhatnak.
Akik 16 évig lelkileg is képesek embereket ilyen bizonytalanságban tartani, azok a legnagyobb gonosztevőkön is túltesznek. És hogy ez pont az igazságszolgáltatásban történik meg, az körülbelül mindent elárul annak a politikának a morális állapotáról, ahol ez megengedett, eltűrt, ahol ez megtörténhet. Egy 16 éve folyó eljárásban az ítélet súlyosbítása pedig felér a legnagyobb gaztettel.
De Guy Ritchie forgatókönyve alapján ugorjunk vissza egy napot az időben és kapcsoljuk össze az egészet a Budaházy-üggyel. Szóval, mint említettük, március 15-én a magyar szabadságért a Békemeneten vonultak utcára az emberek, a legelső sorban pedig feltűntek a prominens képviselők.
Vegyük először is a Ravasz Gáspár Győzőt, azaz a Győzike művésznévre hallgató haknikirályt és bulibárót.
Az ő megjelenése az értékelvű-nemzeti-keresztény tábor élén egy szempontból jó hír, a Fidesz békemenetes holdudvara ennél mélyebb szintre már nem tud süllyedni.
Győzike nézésén, meg a járásán is látszik az, aminek látszania kell. A luxust kifejezetten imádja, így most már lehet közös téma akár Tiborcz Istvánnal is.
Furcsa, amit most mondok, de higgyék el, Győzike és Budaházy sorsa rengeteg epizódban hasonlít egymáshoz. Mindketten szorgalmasan dolgoznak, de ennek ellenére mindketten áldozatai az orbáni diktatúra rendszerének, mert majdnem 20 éve üldözi őket az ügyészség. Valami döbbenetes megszállottság és gonoszság szükséges ahhoz, hogy ne lássuk Győzike ártatlanságát.
Állítólag néha innen-onnan eltűnik egy-egy 50 millió, meg különböző adócsalások, áfacsalások és egyéb rágalmak özönét kell elviselnie ennek a jóembernek. 2013-ban született ítélet is: egy év nyolc hónapot kapott. Aztán láss csodát, a büntetés végrehajtását felfüggesztették.
2017-ben rasszista kommandósok szálltak ki az ingatlanjaiba, aztán kiderült, hogy 50 millió forintot vett fel apja cégéből, amit aztán a „család életvitelének biztosítására használt fel”. Ezt az eljárást végül 2019-ben megszüntették, mivel nem volt megállapítható a bűncselekmény elkövetése. (Nahát!)
Nem sorolom a többi csínytevést, mert, ha csinált is valamit, azt nem ő követte el, a körülmények áldozata volt, kihasználták a jóhiszeműségét, stb., stb., meg hát mindannyian hibázunk néha…
Győzike egy tisztességes családapa, igazi polgári életérzéssel szereti és óvja a gyermekeit. Egyszóval bírja azokat a mélyen gyökerező keresztény értékeket, amelyek minket, cigány-magyarokat naggyá tesznek az egy a tábor, egy a zászló nagyszerű közösségében, aminek politikai célkitűzései egyedül és kizárólagosan tudják biztosítani népünk, nemzetünk, zsidó-keresztény kultúránk és cigány-magyarságunk fényes jövőjét. Nem kérdés, Győzikének ott a helye a fideszesek első sorában! Ámen.
A Békemeneten Győzike mellett vonult a keresztény polgári oldal másik támasza, Fásy Ádám bulibáró is, ő az Agy, aki a közelmúltban az MSZP-imádatát lecserélte Orbán Viktor barátságára. Érthető a váltás, ez mégiscsak jobban jövedelmez mindenkinek. Ráadásul a gyönyörű nászból megszületett minden idők legfennköltebb polgári himnusza, a Piros lett a paradicsom, nem sárga.
Nem hinnék el, de tény, Fásy Ádám és Budaházy György sorsában is ugyancsak sok a hasonlóság. A bulibárót, a hang nélküli énekest hosszú időn keresztül üldözte az orbáni igazságszolgáltatás ügyészsége és bírósága. Még börtönre is ítélték ezt az ártatlan embert.
Amikor jogerősen jelentősen enyhítették a büntetését, figyeljék ennek az indoklását:
„A büntetések kiszabásakor a bíróság már akkor nyomatékos enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy az eljárás csaknem egy évtizede tart, ami sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot.”
És most elválik egymástól Fásy, Győzike és Budaházy pályája. A Ravasz és az Agy mindig mindent megúszott, tegnap viszont Budaházy a 16 éves eljárásban 13 helyett 17 év fegyházat kapott. A magyar „terrorista”, aki senkit sem bántott, még feltételesen sem kerülhet szabadlábra. Az pedig mindenki számára egyértelmű, hogy reális esélyük volt a Gyurcsány-kormány megbuktatására fegyveres eszközökkel, mint például a Molotov-koktél.
Emlékeznek a veszprémi Cosma-gyilkosságra, amikor a cigány bűnbanda falkaszerűen rontott áldozatára, a neves kézilabdázóra, akit brutális módon gyilkoltak meg? A gyilkosok 18 évet kaptak és feltételesen szabadulhattak 14 év után. Anders Behring Breivik, a 77 ember életét kioltó tömeggyilkos pedig igazán szerencsésnek tudhatja magát a 21 év börtönnel.
Magyarországon Justitia szobrából mára semmi sem maradt, csak két füstölgő puskacsőnek látszanak a kontúrjai, amivel a szabadság nevében a polgári morál bajnokai lelőtték a talapzatáról az igazság jelképét.
Szakács Árpád – erdely.ma
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
