Ahány kormány, annyi – valljuk be – sikertelen roma felzárkóztatási program volt már. Az elmúlt harminc évben láthattuk, mekkora kudarc volt a Magyar Bálint-féle liberális integrációs oktatási modell, a Gyurcsány Ferenc-féle romastratégia, de az is kiderült, hogy a jelenleg tíz éve regnáló Orbán-kormány által jóváhagyott százmilliárdok is értelmetlenül, minden eredmény nélkül mentek el a cigányok nevelésére. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a roma oktatást alapjaiban megreformáló, drasztikus lépést egyik kormány sem akarja, vagy meri megtenni. A valóság ugyanis – miként azt egy pedagógus portálunknak elmondta – sok-sok kétséget ébreszt az emberekben. Az Elemi.hu-nak nyilatkozó tanítónő jól ismeri a cigány oktatás helyzetét, tekintve, hogy maga is oktatott a száz százalékban roma Tiszabőn. Az iskolai agresszió, a gyógypedagógiai hiányosságok után interjúalanyunk a Soros szervezetek, a roma jogvédők, illetve a kormány felelősségét firtatja.
A cigányiskolák olyan hazugságrendszerekre épülnek, melyeket csak azok tudnak kellően tetten érni, akik funkcionálisan jól működő iskolai és családi tapasztalattal bírnak, elegendő bennük a kitartás, a szakmai tapasztalat. Az ilyen szegregált, gettó rendszerű iskolába éppúgy nem lehet utcáról bemenni, mint a nagy múltú, a társadalom felsőbb rétegeinek iskoláiba. Magam, az ilyen iskolákat gyermekgettónak nevezem, mert ott tanításról már szó nincs. A tanítás látszatának fenntartásához azonban erős bástyával védett taburendszerre, jól működtetett hazugságrendszerre van szükség. Ezért van az, hogy nagyon magas a fluktuáció az ilyen iskolákban. A testületek fokozottan gondoskodnak arról, hogy ki lehet az új kollégájuk, a számukra ismeretlenek veszélyforrást jelentenek – állítja a tiszabői iskolában tanított Zsuzsa, aki kellő betekintést nyert a cigányoktatásba, épp ezért alapjaiban reformálná meg a romák felzárkóztatását.
Megítélése szerint a sorosista pedagógusok, civilek szándékosan torz módon nyúlnak ehhez a problémához. Azt nem hajlandók vizsgálni, hogy a roma gyerekek iskoláiban adottak-e a tanulás és biztonság feltételei, csupán azt hogy az osztályok tanulói romák vagy nem romák.
– Márpedig, az ország egyes térségei, a lakosság összetételét tekintve maga után vonja, hogy egyre több cigányiskola lesz. Meg kell találni a módját, hogy a gyerekek iskolai oktatásra alkalmas módon kerüljenek oda. Az erőszakbeteg, önmagára és környezetére veszélyes viselkedésű gyerekeket pedig fokozott orvosi segítségnyújtás mellett kell nevelni, ügyelve arra, hogy a betegségük aktív időszakában ne látogassák az egészséges közösségeket – hangsúlyozza.
Mint fogalmaz, az 1992/93 -as tanév volt az utolsó, amikor a gyerekek cigány származását kimutató statisztika készült, pedig erre ma is nagy szükség lenne. – Ha nem is minden iskolában, de azokban az iskolákban, ahol magas a roma gyerekek száma fél évente kellene konkrét méréseket végezni a tantárgyi eredményekre vonatkozóan. Azonban a kormány nem kéri számon a gyerekek tanítását, ezt egyetlen kormányzat sem tette meg. És nem kizárt, hogy azért, mert akkor megfelelő körülményeket kellene teremteni, ami azt jelenti, hogy ha valóban azt akarnák, hogy a gyerekek fejlődjenek, akkor a problémához kellene igazítani az iskolát. De fordítva csinálják, a látható problémákat igazítják az iskolához. Meg a saját kedvükhöz. Jelenleg úgy áll a dolog, hogy van egy tanpedagógusi réteg, aki ebből nagyszerűen megél, van a pedagógusi rétegen egy civil réteg, a szolgáltató réteg, akik ugyancsak baromi jól megélnek ebből, és már megtanulták azt a Sorosista módszert, miszerint sok pénzt kapok a szám tartásáért, a hazudozásért, és így létrejött egy civil réteg, akik nem csinálnak semmit, csak nyelik a pénzt. A roma jogvédőknek egyáltalán nem érdekük a valódi felzárkóztatás segítése. Jól megélnek az erre a célra kapott pénzből, de érdemi munkát nem végeznek. Ezzel egyébként több kárt okoznak a cigányságnak, mintha nem is léteznének – hangsúlyozza a pedagógus, aki szerencsére egy jó példát mégis fel tud hozni.
– Hajdúhadházán több ezer roma él, megnéztem az ott folyó oktatást, különösen tetszett a kis létszámú alsós osztályok tanítása. Az iskolájuk kimondottan alkalmas volt arra, hogy védelmet nyújtson, látható volt, hogy a gyerekek jól érezték magukat, fejlődtek. Mégis, azt állította a bíróság, hogy hátrány éri őket. Magam is tanítottam kis létszámú osztályt, többségében roma gyerekek tanultak ott, mégis ki lehetett alakítani az önállóságot, és még arra is volt idő, hogy diszlexia-prevenciót végezzek egy gyereknél. A roma gyerekek iskolái minden területen hiányokkal, problémákkal küzdenek, nincs napközi, ma is jellemző az összevont osztályok léte. A központilag gyártott tankönyvek alkalmatlanok arra, hogy kellő tanulási, gyakorlási terepet nyújtsanak. El kellene érni, hogy a pedagógusok maguk gyártsák meg az ismeretek átadását, gyakorlását célzó eszközöket, s ebben kellene őket jutalmazni, de ehhez kellő mértékű és számú mérést kellene végezni. Meggyőződésem az, hogy ha a roma gyerekek iskoláiban a kormány megfelelő feltételeket teremt, akkor elegendő és kellő felkészültségű pedagógus vállalna ott feladatot – fogalmaz, jelezve, hogy a kormánynak arra is módot kellene találnia, rendszert kellene kidolgoznia arra, hogy egy iskolába kit mikor, miért helyeznek. – A KLIK ezt rendkívül hatékonyan végezhette volna, és rendkívül rossz passznak tartom, hogy a Máltait bízták meg a roma többségű iskolák működtetésére, hisz 2010-ben őszintének tűnt, hogy esélyt akartak teremteni – vélekedik.
A megoldások közt Zsuzsa felveti azt is, hogy a fenntartónak, a működtetőnek felelőssége van abban, hogy az értelmi, érzelmi sérült gyerekek megfelelő törődést kapjanak. – A lehető legkonkrétabb és differenciáltabb diagnosztizáló eljárásban kellene őket részesíteni. El kellene felejteni az összevont osztályok rendszerét. Ott, ahol 14 éves, zavart viselkedésű gyerek tanul negyedik osztályosként, komolyan veszélyeztetve van a 7, 8, 10, 12 éves. Magam tapasztaltam az osztályomba került 14 éves fiú esetében, aki negyedik osztályosként nem hogy olvasni, de a nevét leírni nem tudta. Közben a 10 -12 éves fiúkat arra ösztönözte, hogy menjenek vele malacot lopni. Meg kell adni a lehetőséget a 7 éves gyógypedagógiai igényű gyerekeknek, hogy a saját korcsportjukban tanulhassanak, hogy ott lehessen barátjuk, de ugyanúgy figyelembe kell venni, hogy a 12 -13 éves lány gyermek is olyan osztályba járhasson ahol több vele egykorú lány van – sorolja a lehetőségeket.
Meglátása szerint a liberális kormány az „adj még egy süteményt az utált gyereknek” játszmát leginkább a sajátos nevelési igényű gyerekekkel játszotta. – Jelentősen kellett volna emelnie a gyógypedagógusok számát, javítania kellett volna a gyógypedagógiai intézményeken, netán építenie kellett volna néhányat. Ehelyett eljátszotta, hogy hiteltelen a szakértői bizottságok munkája. Új vizsgálatokat elrendelve normál intelligencia övezetbe sorolta az érintett gyerekeket. Ma ott tartunk, hogy a középiskolák is tömegesen oktatnak olyan gyerekeket, akik egyébként enyhe fokban értelmileg sérültek. Soha nem fognak a munkaerő piacon megjelenni. Az esély minden helyzetben mást és mást jelent. Azzal nem adunk esélyt, ha a számítógép mellé ültetjük a gyerekeket, hogy naphosszat ott játszanak a neten. Sokkal nagyobb esélynyújtás az, ha valaki megszerzi a képességet arra, hogy a tanítási órákon, tiszteletben tartva a társait, tanítóját, figyeljen a történésekre, ne zavarja az órát, ne próbáljon ingereket keresni, hogy szórakoztassa magát. Legyen benne kitartás a feladat befejezésére, végzésére, akkor is ha máshoz lenne kedve.
Megmondom őszintén, nem hiszem, hogy a közeljövőben jobb lesz a helyzet, és féltem Magyarországot. Fegyvernek, Törökszentmiklós már ebben az oktatási nyomorban van, ami azért káros, mert az egészséges, jóravaló cigány gyerekeket is bedarálják. Ezt a százmilliós játszmát meg lehetett volna előzni. Ugyanis a helyzet az, hogy ha valaki uralkodni akar az emberek felett, akkor nem felemeli őket, hanem elnyomja, kiszolgáltatottá teszi őket, és nem érdeke, hogy tanuljanak, okosodjanak, önálló gondoltaik legyenek. Ez a Soros-politika is. Soros György nem szeretetből támogatja a cigányokat, hanem hatalmi céloktól vezérelve. A romaintegrációs programokat igenis le kell állítani, az erre szánt pénzt pedig értelmesen kell felhasználni – mondja Zsuzsa, aki hasonlatként felidézte a firdauszi írást a lurik és a zottok történetéről. – A monda szerint Bahram Gur perzsa király terményeket adott meg földet a zottoknak és a luriknak, akik elmúlatták azt, a király pedig elűzte őket, hogy akkor muzsikáljanak a világba. Van egy másik mese, miszerint a Jóisten búzát osztott a népeknek, de a cigányoknak nem volt zsákjuk. Azt mondták, tedd Isten a többi népek zsákjába a terményt, mi majd onnan kilopjuk, kivesszük. Most ez megy, vannak nagyon furmányos emberek, akik azt állítják, megoldják a problémát, tegyenek az ő zsákjukba töméntelen pénzt, ők majd onnan osztják.
Kép illusztráció, képforrás Evgeniy Malolletka, OSCE/AP-Evgeniy Malolletka
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
